Ja, és elkezdem átírkálni a bejegyzésekbe az eddigi oldalak tartalmát, és átlinkelni, hogy legyenek üres oldalak. Egyenlőre csak a két novellát teszem át, elég egyenlőre, aztán ha nem lesz hely új sztorioldalnak, akkor majd a fejezeteket is átrakom. (Nem tudom, mennyire lett ez érthető, bénán magyaráztam szerintem.:D)
Madhouse - 18. rész - A helyzet
Egyre több nap, hét telt el, mióta Tom már nem dolgozott együtt Billel. Majdnem egy hónapja nem látták egymást. Tom élte tovább az eddigi életét - továbbra is az elmegyógyintézetben dolgozott, egy-két viszonylag egyszerűbb beteggel.
Bill pedig... Ő viszont napról napra marcangolta önmagát. Georg minden nap járt hozzá, de egyszerűen napról napra rosszabb volt az állapota. Az utóbbi pár napban egy szót sem szólt senkihez, alig evett és ivott valamit. Elzárkózva élt a saját kis világában, ahogy azt Tom megjelenése előtt is tette.
Tom épp a folyosókon sétált, amikor Adellel találkozott össze. A nő egyből leszólította.
- Az irodámba jönnél egy kicsit, kérlek? - kérdezte.
- Renden - bólintott.
Ezután elindultak a nő irodája felé. Adel leült az asztal mögé, Tom pedig az előtte lévő székre. A főnökasszony szigorú tekintetet vett fel, amitől Tomnak déja vu érzése támadt.
- Tudom, hogy felmondtál Billnél, már elég régóta. De róla lenne szó.
- Igen?
- Kezdjük ott, hogy miért fejezted be a kezelését? Jól haladtatok.
Tom nem tudta, mit mondjon. Vallja be az egészet? Azt nem tehette, különben kirúgják, sőt, meg is büntethetik.
- Nem tudom, hogy mondjam el...
- Van rá logikus magyarázatod, nem igaz?
- Ami azt illeti van... de...
- De? De mi?
- Ki fogsz rúgni, fel fogsz függeszteni, le fognak csukni... - nyelt egy nagyot. - Ha elmondom.
Adel nem értette, miért mondja ezt.
- Próbálok majd rá normális választ találni. Esetleg lehet, hogy ha más lenne a főnököd, kibukna rád... De tudod, hogy dolgot megengedtem már sok mindenkinek, amit nem igazán szabadott volna.
- Hosszú történet.
Adel hátradőlt a székében.
- Hallgatlak.
- Az úgy volt... hogy... Na, inkább kezdem a legelejéről. Mint tudod, az apámmal nőttem fel, az anyám állítólag nem sokkal a születésem után meghalt. Amikor legutóbb néhány napra szabadságot vettem ki, az azért volt, hogy az öreget meglátogathassam. Az egyik nap beállított azzal, hogy az anyám nem halt meg, hanem elváltak, és egy másik férfival van együtt. Illetve, hogy van egy ikertestvérem, akit eltitkoltak előlem. Még aznap beszéltem anyámmal. Kérdeztem tőle, hogy mi a neve a testvéremnek. Csak annyit felelt: Bill. Mutattam neki egy fényképet Billről, hogy róla van-e szó... és hát... kiderült, hogy az eltitkolt ikertestvérem.
Adel tátott szájjal hallgatta a történetet. Aztán megrázta a fejét, és újra megszólalt.
- Miért volt nálad a fényképe?
- Hát... Hogy is mondjam... Itt jön az, ami miatt kirúghatsz vagy lecsukhatnak. Őrülten szerelmes voltam belé.
Azt már nem tette hozzá, hogy az érzés viszonzott is volt, hogy többször megszöktek, és hogy tényleg együtt is voltak - ha ezt lehet így fogalmazni.
- Értem - bólintott Adel. - Semmi más nem volt?
- Nem - hazudta. Nem akarta itt hagyni a munkahelyét.
- Rendben. Szóval semmilyen más kapcsolat nem fűzött hozzá, csak érzéseket tápláltál iránta. Ez esetben nem kell, hogy kirúgjalak vagy feljelentselek.
- Tényleg? - pillantott fel csillogó tekintettel.
- Tényleg. Azt viszont meg kell említenem, hogy Dr. Listinget helyeztem vissza hozzá. Olyan személyt akartam, akit már eleve ismert, nem mertem megkockáztatni, hogy egy ismeretlent adok neki, miután te elmentél.
- Tudom - bólintott. - Georg mondta.
- Szóval ezt már tudod. Azt is, hogy napról napra egyre rosszabb?
- Nem, azt nem...
- Pedig de. Egyre rosszabb. A napokban nem beszélt egy szót sem, Georg állítása szerint, és ezt az ápolók is meg tudták erősíteni. Rengeteget fogyott, és teljesen depressziós. Jobban magába van zuhanva, mint mielőtt jöttél te.
Tom teljesen elborzadt a hallottaktól. Önmagát hibáztatta, pedig igazából nem tehetett semmiről. Ő mégis magát okolta mindenért. Ha nem mond fel, és emiatt nem helyezik vissza Georgot, akkor ez nem történik meg. De valamennyire az apjára is mérges volt. Úgy gondolta, inkább hazudott volna továbbra is, minthogy ez megtörténjen. Minden másban úgy volt vele, hogy jobb a szomorú igazság, mint a szép hazugság, de most megfordult a véleménye. Sokkal szívesebben élt volna szép hazugságban, mint szomorú igazságban.
- Lehetne egy kérésem? - tette fel a kérdést hirtelen Adel, pár másodperces csend után.
- Igen, persze. Mi lenne az?
- Visszahelyezhetnélek Billhez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése