HYLY szünet & Ich bin nicht ich 1. rész

Sziasztok. :) A Hate you, love you-t szünetre rakom, ki tudja meddig. Viszont a jó hír (mármint akinek ez jónak számít), hogy egy másik sztorim el van kezdve. Ich bin nicht ich a címe, és ez teljesen más lesz, mint az eddigiek. :) Erről is örülnék pár véleménynek. ^^

Ich Bin Nicht Ich - 1. rész - Rossz időben rossz helyen

Bill és Tom egymás mellett haladva sétáltak a sötét, amerikai utcákon. Turnén voltak a bandával, aznap érkeztek meg az új helyszínre. Úgy döntöttek, hogy terepszemlét tesznek, hiába volt már félig sötét. Egy mellékutca egy kissé fás, erdős területre vezetett, ami el volt kerítve. A hatalmas vaskaput teleszőtték a pókok, régóta nem járt arra senki.

- Ezt nézd! - állt meg Tom a kapu előtt. - Tuti évek óta nem mentek be oda.

- Nehogy kitaláld, hogy te oda be akarsz menni!

- Dehogynem. Na, gyere.

Meg sem várta Bill reakcióját, bement a kapun, ami hangos nyikorgással nyílt ki. Bill nem mozdult meg, így Tom visszafordult felé.

- Gyere már! - utasította. - Nem haltam bele, látod? Nincs itt semmi veszélyes.

- Ja, és akkor mi van ha be van kamerázva, vagy valami, és nem véletlenül van lekerítve, és tényleg tilos bemenni?

- Annál érdekesebb.

- Én oda be nem megyek!

- Ahogy akarod, öcsi - vonta meg a vállát, és már el is indult befelé.

Bill egy ideig csak bámult utána, aztán amikor Tom már messze járt, de még látta az alakját távolodni, észbe kapott. Megrázta a fejét, aztán utána futott, mielőtt eltűnt volna a szeme elől.

- Csak körbenézünk, és húzunk vissza? - kérdezte, ahogy Tom mellé ért.

- Csak körbenézünk, és húzunk vissza.

Idő közben már teljesen sötét volt, de a hold fénye világított annyira, hogy látni lehessen. Még egy ideig sima, kikövezett úton haladtak tovább, aztán hirtelen megszakadt az útvonal, mintha nem fejezték volna be a kiépítését. A fák egyre sűrűsödtek, ahogy befelé mentek, az aljnövényzet majdnem combmagasságig felért.

- Huh, úgy tűnik, nem gondozták egy ideje - állapította meg Bill.

- Szerinted mi lehetett itt régen?

- Fogalmam sincs - vonta meg a vállát. - Lehet, hogy parkot vagy sétaösvényt akartak csinálni, a megkezdett útból gondolom.

- Érdekes, hogy végül nem fejezték be.

- Forduljunk vissza és jöjjünk holnap, sötétben semmit sem látni.

- Félsz, vagy mi?

- Dehogy!

- Akkor meg miért akarsz visszafordulni?

- Mert úgyse látni semmit.

Tom erre csak leintette ikertestvérét, hogy fejezze be a nyavalygást, és inkább maradjon csendben. Tom ment elöl, Bill pedig szorosan utána. Nem akart lemaradni tőle, mert hiába nem vallotta be, valóban félt valamiért. Pedig nem szokott, de most rossz érzése volt, de nem hozta fel, mivel tudta, hogy Tom csak kiröhögné.

Percek óta bolyongtak, egyikük se tudta már, hogy minek. Bill hirtelen oldalra kapta a fejét, és hirtelen megtorpant. Tom hátrafordult felé és kérdőn nézett rá.

- Mi van? - kérdezte.

- Esküszöm, hogy valami megmozdult a bokorban - motyogta Bill maga elé.

- Lepukkant, erdős terület, biztos vannak kisállatok. Lehet, hogy valami róka mászkál és azt láttad.

- Nem, tuti, hogy nem az volt.

- Ne szarj már be, tudtommal nem horrorfilmben vagyunk, nem fog Slenderman a torkodnak ugrani a fák közül.

- Forduljunk vissza, Tom. Nem akarok tovább menni!

- Jó, oké, megfordulunk, aztán majd visszajövünk valamikor világosban - sóhajtott fel.

- Végre képes vagy hallgatni rám.

Mindketten visszafordultak az ellenkező irányba, ahonnan jöttek. Szerencséjükre csak egyenesen jöttek, így nem volt nagy akadály a visszafelé út - errefelé jövet úgyis letaposták az ösvényt. Félúton járhattak, amikor hirtelen furcsa zajokat hallottak meg, mintha valaki vagy valami lépkedne utánuk.

- Ez mi a franc? - kérdezte Bill.

- Mondom, hogy az erdei állatok mászkálnak, ez tök megszokott ilyen helyeken.

- Hát jó, hiszek neked.

A következő pillanatban morgást lehetett hallani a fák közül. Bill összerezzent, Tom pedig hátrafordult hozzá és megnyugtatólag a vállára tette a kezét.

- Mindjárt visszaérünk, bírd ki - mondta. - Ha támad, akármi is ez, védekezünk.

Újra elindultak, amikor hirtelen valami nagy, farkasra hasonlító állat előugrott a fák közül.

- Picsába, mondtam, hogy nem kéne ide bejönnünk! - kiáltott fel Bill, miközben lassan hátrálni kezdtek az állat elől.

A farkasszerű lény váratlanul megugrott, és Billre vetette magát, akinek esélye sem volt elugrani előle vagy védekezni. Tom gondolkodás nélkül megpróbálta elüldözni az állatot. Nem érdekelte, hogy esetleg rá is rátámadhat, vagy akár falkában járnak és többen vannak, és hívhatja a társait, csak arra tudott most figyelni, hogy mindenképpen meg kell védenie a testvérét. 

Az állat nem maradt sokáig, épphogy támadott, már rögtön el is ment és eltűnt a fák sűrűjében. Bill még mindig a földön feküdt, így Tom letérdelt mellé.

- Jól vagy, hallod? Minden rendben? - kérdezte.

- Nem - válaszolt Bill miközben felült, és a bal kezét erősen a jobb karjához szorította. - Megkarmolt ez a szar!

- Várj egy pillanatot. - Elkezdett kotorászni a zsebében, hogy elővegye a mobilját és felhívjon valakit. - Faszomat, nincs térerő! Inkább tartsd, hogy legyen fény, hadd nézzem.

Bill elengedte a karját és átvette Tom mobilját, hogy világítson vele. Számára is akkor volt teljesen látható. A farkasszerű lény elég mélyen belekarmolt, erősen vérzett. Tom letépte a pólójának ujját, és azzal kötözte be, aztán felsegítette a földről ikrét.

- Fussunk, aztán majd ha visszaérünk, hívok orvost - mondta.

Mindketten elkezdtek futni, mielőtt az állat újra előtűnne és megtámadná őket. Ahogy végre kiértek az utcára és tiszta terepen voltak, megálltak egy pillanatra, hogy biztonságban kifújhassák magukat, aztán újra megszaporázták a lépteiket, hogy visszaérhessenek az aktuális hotelszobájukba és hívhassanak orvost.