2014. augusztus 17., vasárnap

Bad Boy 1. rész

Sziasztok! :3
Bocsi, hogy megint volt egy kis kimaradásom pár napig, de kárpótoljon titeket, hogy megérkeztem a Bad Boy első részével. Van egy olyan érzésem, hogy ezt szeretni fogjátok. :) Néhány nap múlva jövök a következővel. :D Ja, és most észrevehettétek, hogy rákattantam a képek csatolására a posztokhoz, ezek általában illettek valamelyest a sztorikra és az abban lévő történésekre, mostantól kezdve nem biztos, hogy fogtok összefüggést találni bármelyik jelenttel is, csak csatolom, mert tetszik, vagy épp cuki.:D Jó olvasást! ^^


Bad Boy - 1. rész - Bunkó


- Valahogy téged szívesebben néznélek helyettük.
Bill felvont szemöldökkel bámult az előbbi mondat tulajdonosára, akinek épp az italát keverte ki, és épp az imént közölte, hogy őt szívesebben nézné a színpadon vonagló táncosok helyett. Egy pillanatra meg is állt a kezében a pohár, aztán halál nyugodtan beledobta a jégkockát az italba, mintha mi sem történt volna, végül lecsapta elé a pultra. Nem voltak ritkák az ilyen nyomulós seggfejek a Fallen Angel House-ban, csak azoknak a legtöbbje valamelyik vendégre kattant rá, csak egy-két bevállalósabb volt, aki valamelyik csapost akarta felszedni. A hirtelen előkerült pasas pedig egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozott. Minél inkább telt az idő, Bill annál inkább megtanulta, hogy kezelje a hozzá hasonlóakat: egyszerűen nem érdekelte, és ezt ki is nyilvánította unott tekintetével és azzal, hogy szinte rá sem nézett.
- Azért ne legyünk ennyire morcosak - nevetett az idegen, miközben letette a pénzösszeget a pultra. - Mi a neved?
- Neked Senki - motyogta. Ilyenkor imádta, hogy az egyenruhájukhoz nem tartozott névtábla.
- Látom, nem igazán kötlek le.
- Micsoda fantasztikus megfigyelés! Elhúznál végre?
- Nem rázol le ilyen könnyen. Az viszont jobban érdekelne, hogy holnap szabad vagy-e?
- Neked nem. Miért?
- Szóval szabad vagy. Annyit kérdeztem volna, hogy holnap eljönnél valahova?
- Miért kéne mennem veled, vadidegennel, bárhová is?
- Ugyan, kérlek. Mert nem tudsz ellenállni ennek - mutatott végig magán. - A nevem pedig Tom. Most már nem vagyok vadidegen, igaz?
- Egoista seggfej - motyogta maga elé. - De ez még mindig nem jogosít fel arra, hogy elmenjek veled, és ha így folytatod, szépen odamegyek ahhoz a kigyúrt, két méteres sziklabácsihoz - mutatott a kidobóra, aki az egyik sarokban állt, és a tömeget pásztázta -, szólok neki, és egy életre kivágatlak a Fallenből.
- Nem vágathatsz ki, szivi. Olyan egyszerűen nem.
Billben ekkor felment a pumpa. Szivi? És miért nem vágathatja ki olyan egyszerűen? Ki a franc ez? Áh, biztos valami milliárdos apuci elkényeztetett kisfia, aki azt hiszi, övé a világ.
- Miért is ne?
- Keresni fognak - vigyorgott Tom.
- Téged ki a faszom keres? Nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoznál. Végképp nem nekem.
- Ők - mutatott a tömegre. - Most pedig mennék is. Ha akarsz valamit, holnap este itt vagy a bár előtt.

Amint Tom elment, Bill felhorkantott magában, és szinte beledobta a mosogatóba a poharat, amit a pulton hagyott. Már nagyon unta az ilyeneket. Nem egyszer kattantak már rá ilyenek, és elege volt, hogy mindet külön-külön le kellett ráznia. Különösen tudta zavarni, ha az illető részeg volt, és beszélni sem tudott - az olyanoknál kivétel nélkül szólt a kidobónak, főleg, ha nagyon nem adták fel. Néha pár lány is odament ismerkedni, és amikor sokadjára küldte el őket, akkor sem bírtak végre elmenni. Nem érdekelték a lányok, szimplán nem vonzódott hozzájuk, ha nagyon felidegesítették, ezt közölte is, de a plázacicák a mínusz ötvenes IQ-jukkal ezt nem igazán értették meg, és továbbra is ott nevetgéltek. A részegeken és a plázacicákon volt egy harmadik kategória: az önimádó és nyomulós bunkók, akik józanok. Tom egyértelműen a harmadikhoz tartozott. Viszont abból, amennyit a villogó fények és a fél sötét egyvelegében látott belőle, abból megállapította, hogy egész jóképű.
- Megint valami kotta részeg tag? - kérdezte Stephanie, a pultosok közül egy másik, miközben elsétált a sörcsaptól.
- Nem, ez józan volt, csak nyomulós és egoista.
- Kár érte, szerintem jó pasi. Jól hallottam, hogy találkozni akar? - vigyorgott.
- De belülről egy bunkó seggfej - sóhajtott fel. - És ja, akar, de nem hiszem, hogy elmegyek vele bárhová is.
- Én a helyedben nem hagynám ki.
- Az te vagy, Steph.
Stephanie felsóhajtott, és inkább visszasétált a helyére. Aznap csak ketten voltak, mivel Tori szabadnapos volt, Leonnak pedig hirtelen elintéznivalója volt, valószínűleg valami nagyon kamu és nagyon béna indokkal, így, mivel kettővel kevesebben voltak, jobban kellett figyelni és sietni az italokkal, ha nem akartak fenyegetést a részegektől vagy a gyúrós állatoktól.

Bill ekkor felnézett a színpadra, mert azon a területen egy időre csend volt, csak az emberek beszélgetését és ordítozásának zajait lehetett folyamatosan hallani, zene semmi. A táncosok már lementek a színpadról, és a klub személyzete hangszereket pakolgatott, és hangfalakat igazított, hogy jól álljanak. Amíg ezzel szórakoztak, visszanézett, és helyette előre figyelt, hogy észrevegye, ha valaki épp odamenne berúgni, és csak akkor emelte vissza a tekintetét, amikor a zene felcsendült. Úgy tűnt, valami kezdő banda játszott aznap este - és Bill arra is rájött, miért mondta Tom, hogy az emberek keresni fogják.

2014. augusztus 4., hétfő

Bad Boy

Sziasztok! :)
Először is: ez a századik bejegyzés. A tavalyi év szeptemberében nyitottam, és talán ez az az oldalam, ami eddig a legtovább kibírta. Túl vagyunk a 20.000 megtekintésen, és ezt nagyon szépen köszönöm. :) A blog első születésnapján is találkozni fogunk még, az is nemsokára itt van. :) És most térjünk a lényegre. A sok egyperces után ideje visszatérni a folytatásos sztorik vonalára. Valahogy tudom, hogy ezt a sztorit szeretni fogjátok. :) Először is közölném azt a két dalt, ami talán leginkább leírja, és elég sokat is hallgatom az írása közben. :D

Avril Lavigne feat. Marilyn Manson - Bad Girl



Dorothy feat. RoadMáté - Szeress, utállak



Ha továbbkattintotok, és megnyitjátok a teljes bejegyzést, olvashatjátok a tartalmat is. :) Az első részt néhány nap múlva már olvashatjátok is. :D