2014. szeptember 23., kedd

Bad Boy 3.

Sziasztok! ^^
Meghoztam az új részt (hamarabb is hozhattam volna...), remélem, tetszeni fog! :) Nem sok mindent szeretnék most hozzáfűzni... Amit most ide lefirkantok, nem is ehhez van köze.
Ööhm, nektek mi a véleményetek a Girl Got a Gun klipjéről? :D Csak mert én az életem további évtizedeit teljes sokkban fogom leélni... és hát, nem épp a legjobb értelemben.


Bad Boy - 3. rész - Bandázás


Amint az ajtó zárja feltörhetetlennek bizonyult, más módszerhez kellett folyamodni. Mégpedig a betörése. Bill már meg sem lepődött, amikor látta, hogy ezzel próbálkoznak. Ez viszont egyszerűbb volt, a rozsdás vasajtó hamar engedett, nyikorogva kinyílt, majd végleg kiesett a helyéről, és fülsértő zajjal földet is ért. A négy srác győzelemkiáltással lepacsizott, Bill pedig csendben állt mellettük, csak akkor követte őket, amikor elindultak, most már csak az ajtó helyén befelé. Odabent csak egy üres szoba volt, ahol egyedül pár korhadt szék és asztal állt évek óta, és mind használhatatlanok voltak - egy ember súlya alatt valószínűleg azonnal összeszakadtak volna.
- Nem valami bizalomgerjesztő hely - szólalt meg Bill, ahogy körbenézett.
- Még mindig jobb az előzőnél. - Tom megvonta a vállát. - Legalább tető van felettünk.
- Mi a francért nem mentek valamelyikőtök házába, ha tetőt akartok?
- Normális vagy? - röhögte el magát Georg. - Az hülyén néz ki és nagyon nem menő.
- Aha, szóval ez a logikátok. Rohadjunk lepukkant helyeken, mert az menőbb, mint egy normális ház.
- Beletrafáltál - állapította meg Gustav.
- Nem vagy hozzászokva, mi? - nézett Andreas Billre.
- Nem igazán.

Néhány pillanat múlva a porral nem törődve mind a földön ültek, és valahogy Billt is próbálták bevonni a beszélgetésbe több-kevesebb sikerrel. Egy idő után végre feloldódott, és néha hozzá is szólt az aktuális témához. Megállapította magában, hogy ahhoz képest, hogy alig ismeri őket, egész jó társaság. Sőt, kifejezetten jó fejeknek bizonyultak, sokkal rosszabbra számított. Már javában telt az idő, amikor Tom előhúzott a belső zsebéből egy spanglit, hisz aznap ő volt a soros. Minden napra beosztották, hogy éjszakára ki szerez füvet és tölt meg egy-két szálat, vagy hoz már megtöltöttet.
- Ki kér? - kérdezte vigyorogva, miközben meglengette a szálat a többiek orra előtt.
A válasz egyértelműen igen volt, mindenki részéről, így Tom a gyújtót is elővette hozzá, és meggyújtotta a vicces cigit.
A nem épp legálisan megszerzett cigi szép lassan körbejárt - mindenki beleszívott egyet-kettőt, aztán annak rendjén adta tovább.
Amint teljesen elégett, már mindnyájan eléggé jó hangulatban voltak, és nevetgéltek hol egymáson, hol egyéb dolgokon.
- Kéne szesz - mondta Andreas vigyorogva.
- Kinek van otthon? - kérdezte Gustav. - Vagy vegyünk?
- Van otthon, de mit tudom én - rántotta meg Georg a vállát. - Menjünk, aztán lesz, ami lesz. Titeket pedig itt hagyunk szépen - nézett le Billre és Tomra, miközben próbálkozott felállni, ami szédülések között egyiküknek sem volt egyszerű.

- Hát, khm... egyedül maradtunk - vigyorgott Tom, amikor a többiek hallótávolságon kívülre kerültek.
- Rosszabbra számítottam. Egész jó arcok vagytok. Kicsit szédülök, de baromi jó az estém - nevetett.
- Tudod, mitől lehetne még jobb?
Ezután meg sem várta, hogy Bill válaszoljon, azonnal vadul megcsókolta. Bill egy pillanatra sem tiltakozott - ő sem tudta pontosan, tényleg akarja-e, vagy csak a fű hatása ez is, de legalább élvezte.
- Téged viszont még mindig utállak - szólalt meg Bill, miután szétváltak, és lassan felállt.
A terve az volt, hogy lelépjen, legalább is, ahogy mutatta - egyébként esze ágában sem volt, és már számolta a másodperceket, hogy ha Tom reagál és esetleg utánaindul, vagy bárhogy vissza akarja tartani, azt mikor teszi meg. Miközben elindult, tizenötig sem jutott el gondolatban, nem nézett hátra, de már csak annyit érzett, hogy Tom a keze után kap. Pontosan erre várt, vagy legalább hasonlóra.
- Maradjak még? - Megfordult, hogy szembe kerüljön Tommal, miközben tettetett meglepődöttséggel felhúzta a szemöldökét.
- Még van valami, amivel tartozol nekem. - Tom szája perverz vigyorra húzódott, ahogy kiejtette a szavakat. Már látta maga előtt az estéje további részét, és előre tudta, hogy Bill úgyis marad. Kedvére irányította, ahogy mindenki mást is szokott. - Nos, benne vagy? Feldobom az estéd maradékát.
- Miben kéne benne lennem? - kérdezte Bill, tettetve, hogy fogalma sincs róla, mit akar Tom. Nagyon is tudott a szándékáról, hiszen csak úgy ordított róla. Viszont Bill is benne volt a kis játékában. Sőt, ő is saját játékot játszott.
- Nem magyarázkodom, inkább megmutatom.

2014. szeptember 10., szerda

Bad Boy 2.

Halihó! :)
Mint az előző bejegyzésben írtam, jöttem a következő résszel, időzítéssel. Még nem igazán indulnak be az események a sztori részéről, de ez majd hamarabb megtörténik, mint gondolnátok! :)
Addig is jó olvasást hozzá! ♥


Bad Boy - 2. rész - Éjszakai viszontlátás


- Az ott nem a herceged? Mármint a gitáros? - szólalt meg Stephanie újra, ahogy Bill felé fordult.
- Nem a hercegem, de ettől eltekintve ja. Mármint ő az.
- Szerintem, ha még egy pár napig itt lóg, észre sem veszed, és igen, a herceged lesz. Évek óta egy helyen dolgozunk, tudom, milyenekre buksz. Mindig azt mondod, hogy nem lesz semmi, aztán mégis.
- Mintha veled nem így menne - nevetett.

Hajnalban, amikor bezárt a klub és Bill hazaindult, egész végig Tom járt a fejében. Elmenjen vagy ne? Stephanie-nak igaza volt, túl jól ismerte, tényleg a Tomhoz hasonlók voltak az esetei. Ugyanakkor a nagyképűsége irritálta is, emiatt nem tudta eldönteni, mit kezdjen magával. Egyszerre ment is volna, meg nem is, és furcsán érezte magát emiatt. Amikor hazaért, becsapta maga után az ajtót, és inkább úgy döntött, alszik rá egyet, úgyis csak az estéről van szó, és még a nap is alig kezdett el felkelni. Zuhany és átöltözés nélkül vágta be magát az ágyba, és úgy érezte, azonnal el tudna aludni, de sokáig lekötötték a gondolatai, így órákig forgolódott, mire képes volt végre elaludni.

Amikor felkelt, késő délután volt, bár még nem kezdett el sötétedni. Sóhajtva úgy döntött, hogy elmegy a klubhoz, bármit is akarjon tőle Tom. Gyorsan letudta a zuhanyzást, a felöltözést és a sminkelést, de nem fordított különösebb figyelmet rá, hogy néz ki. Csak egy idióta hívta el, nem az angol királynőhöz készül látogatóba, így nem is érdekelte, ha valami nem tökéletes.
Ezután nem sietett, hogy odaérjen, csak lassan sétált,  Tom úgysem mondott neki pontos időt, csak annyit, hogy este. Így teljesen mindegy volt, mikor ér oda. A klub előtt, ahogy odaért, megállt, és várt. Még korán is érkezett. Pár percig ott volt, aztán elunta a várakozást. Már épp készült volna sarkon fordulni és elindulni, amikor tőle kicsit távolabb, a háta mögül megszólalt valaki.
- Hová készülsz?
Már innen tudta, hogy kiről van szó, de hátrafordult, és Tommal találta szembe magát. Viszont nem egyedül jött. Billnek először gondolkodnia kellett, miért olyan ismerősek neki, aztán beugrott az előző este. A három ismeretlen srác a banda - akikről a tegnapi koncert alatt kiderült, kezdők és névtelenek -, további tagjai voltak.
- Rendben, eljöttem. Mi a francot akartok tőlem? - kérdezte Bill hirtelen.
- Tudod, konkrét okunk nincs rá, miért akartunk, vagy akartam veled találkozni. Csak esténként néha-néha összeállunk bandázni, és te is simán jöhetnél.
- Aha, vágom, és minek kellek ehhez? De... inkább ne válaszolj. Bemutatnál a haverjaidnak, és megyünk oda, ahová készültetek, vagy egész éjjel itt fogunk állni?
- Majdnem el is felejtettem - szólalt meg Tom. - Nekik már meséltem rólad. Név szerint Andreas, Georg és Gustav.
Bill felsóhajtott. Úgy érezte, ez az este hosszú lesz ezeknek a társaságában.

Nagyjából negyed órával később egy elhagyatott épület előtt álltak. Bill egész úton meg sem szólalt, csak némán duzzogott magában, és a többiek beszélgetését hallgatta, akik természetesen végig dumálták azokat a perceket, amíg odaértek, és egy pillanatra sem tudtak volna elkussolni. Még mindig nem értette, mit akarnak tőle, csak azt tudta, hogy ő mit akart.
- Mi ez a hely? Mármint ezer éve tudom, hogy itt van, de sose jöttem rá, hogy ez mi a franc? - kérdezte.
- Valami raktára volt nem tudom micsodának, de már elég rég bezárták - vont vállat az előbb Andreasnak nevezett srác.
- Eddig éjszakánként az utcán csöveztünk sikátorokban, csak ma délelőtt találtuk úgy, hogy be kéne lógni valahova  - szólalt meg Gustav.
- Aha, baromi jó - nyögött fel Bill fájdalmasan. - Minden álmom omladozó raktárakban csövezni négy ismeretlennel...
- Majd megszokod - vigyorgott rá Georg.
Miközben a srácok megpróbálták feltörni az ajtó zárát, Bill felsóhajtott. Úgy érezte, hosszú és eseménnyel teli éjszaka vár rá.

2014. szeptember 8., hétfő

Egy év

Sziasztok! :)
Tudom-tudom, megint rég nem jártam erre, és tudom azt is, hogy unjátok és elegetek van az állandó eltünedezéseimért... és ezért nem is győzök elégszer bocsánatot kérni. Szóval, igen... A napokban jövök egy résszel, talán időzítéssel is... Na de a lényeg!

Az oldal ma pontosan egy éve, hogy megnyitott, és - bár kisebb-nagyobb szünetekkel és eltűnésekkel -, de a mai napig is működik.
Ha ti nem vagytok, valószínűleg három hónapot nem bír ki, és értelme sem lett volna tovább vinni. De mégis itt vagytok, kommenteltek, feliratkoztok, írtok, és egyszerűen csak vagytok, itt, a blogomon. El sem tudom mondani, hogy mennyire imádlak titeket érte, hiszen ez az az oldalam, ami a legtovább kitartott és létezett. Ezért nem győzök köszönetet mondani.

Most pedig nézzünk egy kis statisztikát a jelen pillanatból, amikor ezt a bejegyzést éppen írom.

A mai napon 29-en jártatok itt.
Tegnap ez a számláló 34-et mutatott.
Ebben a hónapban 1531-szer kattintottatok rám.
Az összes oldalmegtekintés pedig 22517.
187 komment van a jelenlegi bejegyzésekben.
9-en vagytok rendszeres olvasóként feliratkozva.

Igen, ezek mind ti voltatok. :)

Még egyszer köszönöm szépen a kitartásotokat a blog mellett! 
Legyetek jók, és imádlak titeket! ♥