2014. december 28., vasárnap

Pain of Love (Ireth)

Sziasztok! ^^ Örülök, hogy kezd beindulni a beküldés a blogon. Ireth már el is küldte a története, a Pain of Love első részét. Nekem nagyon tetszik, nektek is csak ajánlani tudom! ;) Jó olvasást!


Pain of Love - 1. rész


Tom Kaulitz a kórtermében ült kényszerzubbonyában és azon gondolkodott, hogy miért került ide. Nem őrült meg! Nincs semmi baja, mégis itt van. Próbálta átgondolni a dolgokat.

Pár hónapja kezdődött. Koncert után voltak. Billel egy szobában öltözködtek, Tom közben fél szemmel a testvérét figyelte. Úgy odamennék és megölelném. Nem adnám senkinek. Vajon az ajkai tényleg olyan puhák, mint amilyennek látszanak? Nem, Tom. Most fejezed be! Nem vagy normális!!! De olyan nehéz nem másra gondolni!

- Mit bámulsz? - kérdezte Bill. Ez zökkentette ki Tomot a gondolataiból.

- Nem bámullak.

- Komolyan nem értelek. Olyan furcsa vagy napok óta.

- Nem vagyok furcsa!

- Dehogy nem! Most is a koncerten későn kezdtél el játszani.

- Egy picit fáradt voltam – hazudta Tom. A kis csúszásnak persze semmi köze nem volt a fáradsághoz. Csak Tom koncert közepén elkezdte Billt bámulni.

A hotelben is közös szobát kaptak. Eleve egy szobában akartak aludni.

Tom a franciaágyon feküdt és a plafont bámulta. Már túl volt a fürdésen, de meg akarta várni Billt. Eldöntötte magában, hogy igenis megmondja neki.

Hallotta, hogy testvére elzárja a csapot, ő pedig egyre jobban kezdett izgulni. Magában felkészült a legrosszabbra, hogy Bill talán örökre itt hagyja.

Bill kijött a fürdőből. Egy boxeralsó és egy fekete póló volt rajta. A sminkjét már lemosta. Tom egy másodpercig habozott, majd felpattant, átkarolta és hosszasan megcsókolta. Hogy Bill ellöki vagy behúz neki egyet az sem érdekelte. Meglepetésére öccse visszacsókolta és a nyaka köré fonta a karját. Miután levegőhiány miatt szétváltak, Bill csak ennyit mondott:

- Végre!

A titkukat sikeresen megőrizték. Senki nem tudta meg. Leszámítva Ninát. Nina a szomszéd utcában lakott. Igazi feltaláló és nagy kémikus – fizikus volt. Tom jól emlékezett arra a pillanatra. Nina valami új kütyüjét akarta megmutatni, ezért áthívta a fiúkat. A nappaliban a testvérek magukra maradtak. A lány elszaladt a ketyeréért, amit mutatni akart, ők pedig már nem tudták magukat türtőztetni. Tom lázasan csókolta a mellette ülő nyakát, fülét, ajkait.

- Itt van! – jött Nina. – Bocs, hogy megvá… HUPSZ! – lépett be, majd egyből fordult is ki a nappaliból és a konyhába vette az irányt. A két Kaulitz azonnal utána ment.

- Nina – szólította meg Bill.

Nina éppen egy nagy bögre kávét ivott meg. Kérdőn nézett rájuk.

- Ez…Ez nem… - kezdte Tom, de Nina nem engedte, hogy befejezze.

- Ne gyere azzal a szöveggel, hogy Ez nem az, aminek látszik! , mert ez pontosan az, aminek látszik…És nem. Nem mondom el senkinek. – olvasta ki a két fiú szeméből.

- Tényleg? – csillant fel a testvérek szeme.

- Persze, hogy nem – mosolygott a lány. – Amúgy is tudtam.

- Honnan? – kérdezték egyszerre.

- Nő vagyok, észreveszek dolgokat.

Nina nagyon rendes lány, falazott és segített a két fiúnak. Egyszer egy lesifotós lekapta, ahogy ők ketten csókolóznak. Nina mentette ki őket, azzal az állításával, hogy fogadott Tommal, ha ő nyer pókerben, akkor gazdagabb lesz egy bőrdzsekivel, ha a lány nyer, Tom megcsókolja Bill. Csodával határos módon bevette mindenki, csak a két G volt ezzel szemben egy kicsit bizalmatlan, de végül beletörődtek, hogy csak egy fogadás volt.

Eltelt pár hét, Bill pedig egyre furcsább lett. Soványabb, ingerlékenyebb és néha csak ok nélkül elsírta magát. Végül Tom talált a táskájában egy orvosi papírt. Rák. Érezte, hogy elkezdenek folyni a könnyei. Neszt hallott. Bill állt a szobája ajtajában és őt nézte.

- Mikor akartad elmondani?! – fakadt ki Tom. – Ha egyáltalán nem tervezted azt, akkor majd egy szép napon arra érek haza, hogy holtan fekszel valahol a házban?!

- Tom… Én… - de nem bírta befejezni, mert Tom odaszaladt hozzá és megcsókolta.

- Ezért jársz el szinte minden nap itthonról. A kórházban vagy olyankor?

- Igen.

- És… Mit mondanak?

- …Egyre rosszabb.

Tom még egyszer megcsókolta. Nina. Jutott hirtelen az eszébe. Elengedte Billt, majd felhívta a lányt.

2014. december 24., szerda

Christmas Present

Sziasztok! :)
Először is kellemes ünnepeket mindenkinek! :3 Másodszor pedig... Karácsonyi novella, mert nekünk kell egy ilyen Mikulás ;) Rövid, de szerintem lényegretörő. Jó olvasást hozzá!



Christmas Present


Odakint csillámlott az ezüstös hó, fátyolként borítva be a tájat. Takaróként omlott a földre, feldíszítette a fák csupasz ágait, cukormázként borult a háztetőkre. Most is kis pelyhekben szállingózott.
A házakban kellemes meleg volt, ropogva égett a fa a kandallóban, fenyő- és mézeskalácsillat terjengett a lakásban. Elérkezett a karácsony...
Bill, mint egy kisgyerek a Télapót, várta haza Tomot, aki nemrég ugrott el, mondva, gyorsan el kell intéznie valamit, azonban a részletekbe nem avatta be. Bill úgy gondolta, valami egyszerű kis dolog miatt ment el, de nem ez volt az igazság. Bár ez meglepetés volt.

Halk csengettyűszó hallatszott odakintről. Bill először nem igazán törődött vele, azt gondolta, a szomszéd kisgyerekes család szórakozik így, amikor mindenki összegyűlt a szeretet ünnepén. Azonban amikor pár másodperc múlva ismét hallotta a csilingelést, közelebbről és közelebbről, felkászálódott a fotelból, ahonnan eddig a pattogó tűz melegét élvezte az arcán. Ráérősen a bejárati ajtóhoz ment, gondolva, legalább kikukucskál, mi a helyzet. Ahogy az ajtót kinyitotta, kicsit meglepte a látvány, és halkan még fel is nevetett.

Tom állt az ajtóban, Mikulás-öltözetben, kezében csengettyűvel. Erre aztán nem számított!
- A Mikulás tudja, hol vannak a rossz kisfiúk - vigyorodott el Tom.
- Oh, szóval szerinted rossz voltam?
- És te tudod, mit érdemelsz? - Újra elmosolyodott, és belépett a meleg lakásba, bezárva az ajtót maga mögött. - Igazából virgácsot akartam hozni, de szerintem ezzel is beéred... - nyomott forró csókot Bill ajkaira, aki majdnem elnevette magát. Megragadta Tom piros kabátjának gallérját, és lassan magával húzta a hálószoba irányába, de ügyelt rá, hogy egy pillanatra se szakadjanak el egymástól.
Tom kihúzta a cipzárt a kabátján, ami alatt egy árva póló sem volt, így azonnal Bill elé tárult meztelen felsőteste. Ezután teljesen lehúzta magáról, és miközben hátradőlt az ágyon, hagyta, hogy Bill saját ruháit is levéve rámásszon.
- Mondtam, hogy rossz vagy - állapította meg Tom félmosollyal.
- Ki hitte volna, hogy a Mikulást befoghatom szexrabszolgának? - vigyorgott Bill. - Bocs, Télapó, de ez van...

2014. december 9., kedd

Bad Boy 7.

Sziasztok! :)
Igyekszem kicsit belehúzni az írásba, hogy gyorsabban jöjjenek a részek. A Bad Boyból ezen kívül még egy rész van, szóval nemsoká véget ér. De jó olvasást hozzá addig is, és az előző bejegyzésben lévő beküldéses funkciót is igénybe lehet venni.




Bad Boy - 7. rész - Érthetetlenség


A szobába belépve Tom bezárta az ajtót maguk mögött. Ahogy az becsapódott, Bill agyában is a helyére kattant valami. Hirtelen ötlettől fogva eltolta magától Tomot, és hátrált tőle egy lépést, mire a másik csak értetlenül bámult rá. Megint nem tudta megérteni, hogy mi baja van. Igazából az egész srácot nem tudta megérteni - próbálta felfogni a gondolkodásmódját, de nem tudta. Valamiért az egyik pillanatban teljesen jól elvoltak, a másikban pedig nagyon nem. Sose jutottak egyről kettőre, mintha csak egy helyben toporogtak volna - állandóan ugyanaz a hirtelen váltásos sztori.
- Nem bírlak megérteni - szólalt meg Tom sóhajtva.
- Néha én sem magamat. Nem tudom, mi a francot akarok tőled, és hogy miért.
- Nem tudod, mit akarsz... de azt nagyon.
- Igen. Vagyis nem tudom. Olyasmi.
Tom halványan elmosolyodott. Úgy tartják, és mondani is szokás, hogy a szeretet és a gyűlölet között vékony határ van. Bill pedig, nagyon úgy tűnt, hogy kifogta magának ezt a hajszálnyi kis határvonalat, és azon táncolt. De ez nem volt baj, hiszen Tom szerette a kihívásokat. Csak azt kellett elérnie, hogy ne a határon, hanem azon belül legyen.
- És most pedig... Menj el, oké? - szólalt meg Bill egy rövidke kínos csend után.
- Miért?
- Csak menj el. Át kell gondolnom... mindent. Talán működhet, idővel. De most még én sem értek semmit.
Tomnak nem kellett több, azonnal megfordult és kilépett az ajtón. Ahogy becsukta maga után, még pár percet ott időzött. Ha jobban belegondolt, ez is egy lépés volt.

Még aznap este a Fallenben időzött. A klub egyik szélső részében elhelyezett bőrkanapén csövezett barátai társaságában, noha aznap nem volt fellépésük. Most szórakozni, nem szórakoztatni jöttek.
- Mindjárt visszajövök - mondta, miközben felállt, mire a többiek csak bólintottak. A tippjük megvolt, hová megy.

Bill, ahogy még kissé távolabb meglátta a közeledő Tomot, valami olyasmit morgott, hogy el kell intéznie egy gyors telefont, ami kiment a fejéből, de máris visszajön - és azzal a lendülettel el is tűnt a pult mögötti hátsó ajtónál, egyenesen ki a sikátorba. Természetesen társainak azonnal leesett, hogy a telefonálásnak ehhez semmi köze sincs.
Amint Tom odaért, Leon azonnal kapcsolt és megszólalt.
- Gyere, kimehetsz itt hátul - mondta, és félreállt. - Kiment, valahol a sikátorban van. Ha besértődik, akkor is oda megy. Egyenesen, szemben lévő ajtó.
- Kösz - mosolyodott el Tom halványan.
Megkerülte a pultot, hogy mögé mehessen, aztán onnan ki az ajtón. Azonnal, amint kiért, megpillantotta Billt az ajtótól kissé távolabb, aki éppen nem abba az irányba nézett. A falnak dőlve állt, és egy szál cigit szívva múlatta az időt.
- Menekülnél előlem, mi? - kérdezte Tom, ahogy lesétált a lépcsőn.
Bill meglepetten kapta rá tekintetét.
- Miért, előled ki nem menekülne? - válaszolt vissza kérdéssel Bill, miközben kifújta a füstöt. Láthatóan halál nyugodt volt, a hangjában a legkisebb idegeskedést nem lehetett érezni, ahogy az arcáról is az tükröződött, hogy nem érdekli. - Ki engedett ki?
- A srác. Az álpasid.
- Nagyszerű, akkor most szépen elraktároztam az információt, miszerint ki fogom nyírni. De térjünk a lényegre. Mit akarsz?
- Csak annyit akarok tudni, hogy mire jutottál. A reggeli incidens utáni kijelentésed, tudod. Hogy ezt még át kell gondolnod.
- Holnapra meglesz a válasz.
Tom elnevette magát. Látható volt, hogy mindketten a saját igényeik szerint csavargatták a szálakat. Jó kis játék volt, és még mindig nem ért véget. De végül is, Vegas erről szólt. Mindenki játszott mindenkivel - csak az volt a választási lehetőség, hogy szenvedélyes, mocskos vagy egyenesen veszélyes játékot akarnak-e játszani az illetők.
- Holnapra meglesz... - ismételte meg Tom Bill szavait. - Ez pontosan - mondta, miközben ellenőrizte az időt a mobilján - fél óra.
- Rohadj meg.
- Holnapot mondtál. Amint éjfél lesz, az már akkor van.

Bill felsóhajtott, aztán ledobta a csikket és eltaposta.
- Valahogy érzem, hogy nem fogod olyan könnyen feladni - szólalt meg pár másodperc után.
- Én meg tudom, hogy nincs ellenedre.
Bill akaratlanul is, de halványan elmosolyodott. Aztán meg csak hagyta, hogy Tom közelebb menjen hozzá pár lépést, és összetapassza ajkaikat.
- Néha tényleg nincs, ennyiben igazad van - vigyorodott el újra.
Tom erre valami olyasmit morgott, hogy ő megmondta, aztán újra megcsókolta.
- Tudod, ezt talán egy zártabb helyen kellene folytatnunk - szólalt meg Tom újra, ahogy egy pillanatra elváltak egymástól. Ezután meg sem várta Bill reakcióját, csak egy gyors mozdulattal felkapta, mire a másik szorosan a nyaka köré fonta a karjait.
Tom ezután visszaindult az eddig nyitva hagyott személyzeti ajtóhoz.
- Bal oldal - mondta Bill két csók között, ahogy Tom belépett vele az épület falai közé.

2014. december 5., péntek

Beküldési lehetőség az oldalon

Sziasztok! :)
Új ötlettel rukkoltam elő nektek, bár majd meglatjuk, fogjátok-e díjazni...

Arra gondoltam, hogy létrehozhatnék egy mások történetei menüpontot. Ebből ki lehetne hozni azt, hogy aki gondolja, küldhet be sztorit. Természetesen fanficekre gondoltam, de az mindegy, hogy milyen. Jöhet hetero és twc is. :) Ez jól jönne abban is, hogy gyakrabban lenne friss, új írók is kibontakozhatnának és több művet megismerhetnénk.

Akinek nincs ideje/kedve egy teljes bloggal foglalkozni, de szeretne valahol publikálni, az dobhat egy e-mailt. Az írói nevével és a története címével. Értelemszerűen lehet novella, folytatásos vagy egyperces is, és ezt is jó, ha megírjátok a levélben.

És itt az e-mail, amire lehetne írni. :)
theira@indamail.hu

Még meglátjuk, mi sül ki belőle. Kérdés, óhaj-sóhaj jöhet chatbe vagy kommentbe.

2014. november 20., csütörtök

Bad Boy 6.

Sziasztok! :) Mivel per pillanat nem tudok aludni, ezért felrakom nektek az újabb részt most. :D Jó olvasást!


Bad Boy - 6. rész - Reggel van, de máris felhúztál


Bill elgondolkozott. Beszálljon, és mondjon búcsút annak, hogy ezt az időt egyedül töltheti? Vagy inkább gyalogoljon a hűvösben, hogy még inkább lefárassza magát? Egyik verzió se volt jó. Mindegy volt. Szóval sóhajtott egyet, megkerülte a járművet, és bevágta magát az anyósülésre. Még utoljára mérgesen fújtatott egyet kínjában, aztán lenyugtatva magát kinyögte a címet.
- Nem vagy valami egyszerű eset - jegyezte meg Tom, amikor beindította az autót.
- Az is tudok lenni, csak nem neked.
- Most úgy őszintén elmondanád, hogy mi bajod van velem?
Már megint ezek a hülye kérdések. Bill szép lassan végiggondolta a dolgot, mit mondhatna. De nem volt normális indoka, amit felhozhatott volna. Tom szimplán csak irritáló volt. Az egész lénye, a személyisége, a stílusa, ahogy megszólalt, amit csinált. Mindent utált benne, bár azt még ő maga sem értette, hogy miért. Valamit mégis kellett mondania. Muszáj volt, hogy Tom ne hihesse azt, hogy csak megjátssza az egészet.
- Nem tudom. Csak nem bírlak. Olyan a viselkedésed, ami nem tetszik. Ja, és már első alkalommal megmutattad az egódat. Csökkenthetnél belőle. Tipikusan enyém a világ típus vagy, aki azt hiszi, bármit megtehet és bárkit elérhet.
- Legutóbb éjjel nem úgy tűntél, mit aki annyira nagyon utálna - mosolyodott el Tom, és egy pillanatig oldalra nézett, hogy láthassa Bill arckifejezését. A gyilkos tekintetre muszáj volt elnevetnie magát, hiába nem akarta.
- Tom, be voltam szívva. Mindannyian szívtunk aznap. Akkor jó ötletnek tűnt. Így, józan fejjel rájöttem, hogy hiba volt.
Tom nem mondott semmit, csak bólintott. Szóval hiba. Bill úgy gondolja, hogy ez az egész egy hiba volt, amit nem kellett volna. Nagyszerű, akkor ezt is helyre kell hoznia. Meg kellett változtatnia Bill véleményét, hogy ne az legyen belőle, hogy megbánta a múlt éjjelt.
De várjunk. Miért is csinálja ezt? Billnek nem csak egynek kellett lennie a sok közül, akit szintén elrángatott valahová, hogy az este aztán egy kis bulival végződjön? Így kéne lennie, hogy aztán később elfelejtse, most mégis azon gondolkozik, hogyan változtathatna. Ez a két dolog így nem fért össze. Valamit elakart nála érni, de mégis, egy éjszakás kalandnak indult. Ezek ütötték egymást. Hamar elhessegette a gondolatait, inkább az útra koncentrált.

Néhány perccel később abba az utcába kanyarodott, ahol Bill lakott, és leparkolt a ház előtt. Az úton teljes csend volt, a rádió sem szólt, csak az éjszakai utca zajait lehetett hallani. Tom most nézett oldalra először, és kissé meglepetten fedezte fel, hogy Bill út közben elaludt, fejét az autó ablaküvegének támasztva. Muszáj volt elmosolyodnia a látványra, és csak megrázta a fejét. Újra beindította a kocsit, és a saját háza felé hajtott.

Reggel Bill értetlenül fordult körbe a szobában, ahol ébredt. Ismeretlen terep volt. Hol a francban van, és mit keres itt? Ledobta magáról a takarót, és kilépett az ajtón. Az egész lakás ismeretlen volt. A rövid folyosón, ahová jutott, két ajtó volt, benyitott abba, ami közelebb volt hozzá - az ajtó egy fürdőszobát takart. Így továbbment, a következő ajtón belépve egy konyhával összevont nappalit talált. Aztán ahogy a fotelban a tévét bámulva megpillantotta Tomot, az egész két összeállt.
- Reggel van, de máris felhúztál - csörtetett oda Bill, és idegesen megállt Tom előtt.
- Most mi bajod van?
- Az, hogy egy full idegen lakásban ébredtem fel, aztán rájövök, hogy a tiéd, bassza meg, szerinted mégis mi?! Bár azt hittem, valami mocsokfészekben laksz, szóval ez eddig kellemes csalódás volt... De akkor is. Mi a fenéért nem bírtál hazavinni, nem magadhoz?
- Bealudtál a kocsiban.
- Aha, és?
- Nem volt szívem felkelteni, és a cuccaid közt sem akartam turkálni a lakáskulcsért, szóval...
- Menj a picsába.
- Komolyan, nem értelek - mondta Tom hitetlenül. - Nem keltettelek fel, mert nem akartalak basztatni, a kanapén aludtam, nem lehet egy szavad sem.
- De, igen, nagyon is lehet. Mivel senki sem kényszerített rá.
- Istenem, ha seggfej vagyok, akkor az a bajod. Ha próbálok kedves lenni, akkor meg az. Döntsd el, mit akarsz!
Bill unottan megforgatta a szemét, és felsóhajtott. Ő eldöntötte, mit akar. Semmit. Tomtól legalábbis mindenképpen semmit. Nem volt rá szüksége. Ezt miért volt annyira nehéz felfognia a kérdéses személynek?
- Csak haza akarok menni. Ennyit akarok - nyögte ki végül.
- Ne térj ki a válasz elől. - Tom végre felállt, hogy egy szemmagasságba kerüljenek Billel. Komolyan nézett rá, éreztetve vele, hogy normális választ vár. - Velem kapcsolatban mit akarsz? Ennyi a kérdés.
- Konkrétan semmit nem akarok, mert utállak. Már a jelenlétedtől is idegbajt kapok, szóval csak annyit, hogy lépj le az életemből. Most pedig hazamennék, ha nem zavar.
- Gyalog ilyen időben?
Bill kinézett az ablakon, és meglepetten fedezte fel, hogy szakad az eső. Miért, miért kell pont most? Úgy érezte, hogy még az időjárás is összefogott ellene.
- Hát, öhm... Szerintem annyi még belefér, hogy hazaviszel... Ugye?
Tom vállat vont, és felvette az eddig a dohányzóasztalon pihenő kocsikulcsit. Miért is ne? Semmit nem veszíthet vele.

Alig negyed órával később az autó Bill lakása előtt állt meg. Bill kivágta a kocsiajtót, és gyorsan az ajtóhoz sietett, Tom pedig nem sokkal ment utána, mert ő éppen úgy döntött, hogy bekíséri.
- Azért kösz - szólalt meg Bill, ahogy az ajtó előtti kis, fedett teraszra értek.
- Nincs mit.
Tom most vagy soha alapon átkarolta Bill derekát, és megcsókolta. Nem zavarta volna, ha Bill lekever neki egyet, vagy ellöki magától. De egyik sem történt meg. Meglepettségére még meg is ragadta a pólója nyakát, hogy közelebb húzza magához. Tom erre felbátorodva lejjebb csúsztatta a kezét, és Bill hátsójába markolt, és ugyanazzal a lendülettel kivette a hátsózsebéből a lakáskulcsot. Közben nem szakították el egymástól az ajkaikat, de Tom közben fél kézzel a zárral babrált, ahogy forgatta benne a kulcsot.
- Mi is volt azzal, hogy nem akarsz tőlem semmit, és utálsz, hm? - kérdezte Tom mosolyogva.
- Semmi, csak felejtsd el - szólalt meg Bill halkan, és hagyta hogy Tom belökje mögötte az ajtót.

2014. október 31., péntek

Bad Boy 5.

Sziasztok! :)
Rövidebb várakozás után megérkezett az 5. rész, amihez nem igazán fűznék hozzá semmit. :D


Bad Boy - 5. rész - Felejts el


Következő este Bill remélte, hogy Tom vagy a haverjai nem jelennek meg a klubban. Nem, a haverjaival nem volt különösebb baja, de úgy gondolta, Tom valószínűleg mindenről beszámolt nekik, és attól félt, hogy előjönnek a témával. Általában nem zavarták az ilyenek, mivel másnapra úgyis elfelejtettek mindent, akik ráakadtak, vagy egyszerűen csak nem akarták felhozni. De azokkal nagyrészt egyedül indult el, és nem is nagyon tértek vissza, vagy simán elvegyültek a tömegben. De ezek négyen voltak, még akkor is, ha hárman később egyedül hagyták Tommal, és valószínűleg vissza is fognak jönni. Hiszen kezdő banda, és a helyi klubokban akarnak feltörni, ami alól ez sem volt kivétel. Sőt, biztos volt bene, hogy jönnek még - mivel utólag megtalálta őket a programban. Többször is.
- Neked mi bajod van, úgy őszintén? - lökte oldalba Leon Billt, miközben egy poharat törölgetett. - Süt rólad, hogy valami nem oké.
- Semmi. Mindegy - vágta rá.
- Fogadni mernék, hogy a múltkori srácon rágódsz, mi? - szólalt meg Stephanie, egyedüliként, akinek sejtése volt a témáról. Bill bírta, hiszen lehetetlen volt a lányt nem szeretni, de most mégis legszívesebben megfojtotta volna, amiért ezt felhozta. Bármiről szívesebben beszélt volna, mint Tomról.
- Milyen srác? - kapcsolódott be Tori, aki eddig csak fél füllel figyelte a beszélgetést.
Bill felhorkant. Miért kellett mindhárom munkatársának ráakadnia erre? Ha Steph nem szólalt volna meg, talán elfelejtették volna... De így biztos volt benne, hogy ráakadnak a témára, és kifaggatják.
- Mondom, hogy mindegy - horkant fel Bill. - Akadjatok le rólam, jó? Nincs hangulatom ehhez.
- Bal lábbal keltél fel? - cukkolta tovább Leon.
- Csak kussolj, oké? Legszívesebben be se jöttem volna, kérlek, hagyjatok, csak ma - sóhajtott fel.

Egy ideig tényleg csendben voltak, mármint egymás körül. Tartották magukat Bill kéréséhez, és inkább nem szóltak hozzá, csak csinálták az emberek italait. Stephanie volt, aki először megtörte a csendet - de ő is csak azért, mert tudta, hogy szükséges.
- Hé, ott a herceged - bökött Steph a fejével a tömegben lévő Tomra, hogy Billt figyelmeztesse.
- Mi van? - kérdezett vissza hirtelen. - Basszus, minek? Nem is lépnek fel ma. Az fix, hogy engem akar idegesíteni.
- Vagy csak úgy itt van, mert szórakozni akar? - vonta fel a lány kérdőn a szemöldökét.
- Francokat. Idejön - mondta, és igaza volt; Tom abban a pillanatban indult el a pult felé.
Bill sóhajtva odalépett Leonhoz, és már azelőtt kérlelően nézett rá, hogy megszólalt volna.
- A srácot le kéne koptatni - közölte egyszerűen, fejével alig láthatóan a közeledő Tomra biccentve.
- Mi? Miért nem intézed el magadnak?
- Az nem olyan egyszerű, és ehhez te kellesz.
Leon egy pillanatig értetlenül bámult rá, aztán leesett neki, mit is akar Bill pontosan, és azonnal tiltakozni kezdett az ötlet ellen.
- Nem. Verd ki a fejedből. Tudod, bírlak meg minden, de emlékeztetlek rá, hogy én még mindig hetero vagyok. Szóval bármit, csak ezt ne.
- Csak egyszer, oké? - nézett még rá utoljára gyorsan, aztán visszafordult. Tom épp abban a pillanatban könyökölt a pultra.

- Szóval szerinted nem vagyok neked elég jó, mi? - vágott bele Tom azonnal a közepébe.
- Húzz innen, seggfej.
- Miért is?
- Mert irritálsz a jelenléteddel? - kérdezett vissza Bill kapásból.
- Hm. És ha nem, akkor mi lesz?
Leon ebben a pillanatban közelebb lépett, és átkarolva Bill derekát, szigorú tekintettel bámult Tomra. Bill magában szinte felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, amiért végül is Leon a segítségére sietett.
- Akkor valószínűleg másképp fog kinézni a képed - válaszolt Leon azonnal Bill helyett. - Csak akadj le róla, és nem lesz balhé.
Tom felnevetett, aztán megszólalt. Hangjában gúny és megvetés volt.
- Gratulálok, ennyit tudtok - mondta.
Leon felhúzott szemöldökkel bámulta Tomot, azt várva, hogy lelépjen végre. Továbbra sem esett ki a szerepből, de remélte, hogy minél hamarabb befejezheti ezt a játékot.
- Na, mire vársz még? - szólalt meg újra. - Húzz el.
- Hidd el, úgyis mentem volna - vonta meg a vállát Tom, aztán felállt a bárszékről, végül eltűnt a tömegben.
Bill megkönnyebbülten felsóhajtott, mire Leon is elengedte a derekát.
- Basszus, kösz - mondta Bill hálásan. - Jövök neked egyel.
- Több ilyen nem lesz...
- De tényleg, kösz, és sajnálom, de te voltál hirtelen az egyetlen elérhető...
- Mindegy, oké?

A bár bezárása után Bill hullafáradtan lépett ki az ajtón. Azt volt a terv, hogy hazaér, és amint bedől az ágyba, azonnal alszik is, nem szenved olyan fárasztó dolgokkal, mint az átöltözés. Arra  kapta fel a fejét, hogy egy alak állt meg mellette. Még a sötétben is felismerte, hogy Tom volt az. Hát persze, hogy most sem tudja levakarni magáról...
- Tudom, hogy az a tag nem a pasid - szólalt meg Tom, azonnal a téma közepébe vágva. - Túlságosan is hetero feje van. Bevallom, jó színész, de át lehetett rajta látni.
- Menj a francba - préselte ki Bill a fogai között. - Jó lenne, ha a maradék energiámat nem rád kéne elbasznom, de úgy látszik, az lesz belőle. Egyszer mondom el, és utoljára, szóval ha ezt itt és most nem érted meg, akkor vagy hülye vagy és rossz a felfogásod, vagy nagyon kitartó vagy. Már az első pillanattól kezdve látszott rajtad, hogy tipikusan az vagy, aki arra törekszik, hogy minél többen meglegyenek neki, hogy adhassa a menőt a haverjainak. Fogalmam sincs, hogy miért mentem el veletek mégis. De egy pillanatra talán mégis élveztem az idióta játékodat, és benne voltam. De elgondolkoztam rajta. Nem. Nem akarok benne lenni, és nem akarom, hogy az életem része legyél, nem hiányzik nekem egy nagyképű seggfej, aki felforgatná a mindennapjaimat. Mondhatod azt, hogy első látásra ítélek, mert igazad van. Alig ismerlek, de ez elég volt ahhoz, hogy véleményt alkossak rólad. Szóval most megkérlek valamire, amit remélem, hogy nem lesz nehéz betartanod. Csak annyit kérek, hogy felejts el.
Bill, ahogy befejezte a mondandóját, meg sem várta, hogy Tom akármit mondjon rá, tovább indult, és faképnél hagyta.

Tom egy pillanatig még hezitált, és úgy tűnt, hogy gondolkozik. Billnek most nem volt igaza. Nem volt nagyképű seggfej. Legalábbis tudott nem az lenni. Szóval most a jó arc énjét kellett előszednie, nem a nagymenő kőbunkót. Hát akkor legyen.  Gondolt egyet, és sietősen a parkoló irányába sétált.
Alig egy perccel később ugyanazon a hosszú utcán hajtott, ahol épp az előbb állt, és leállította az autót a gyalog hazafelé igyekvő Bill mellett.
- Szállj be, hazaviszlek - mondta, ahogy lehúzta az ablakot.
- Nem kell, sétálni akarok - vágta rá Bill gondolkodás nélkül.
- Nem akarsz sétálni, látszik rajtad, hogy majd' összeesel a fáradtságtól, egész éjszaka a pult mögött rohadtál. Nem akarok semmit, csak hazaviszlek. Na?

2014. október 13., hétfő

Bad Boy 4.

Sziasztok! ^^
Itt vagyok nektek az új résszel, ami már azért érdekesebb, hogy is mondjam, khm... :D Na mindegy, lényeg a lényeg, ezt a sztorit teljesen befejeztem, nem lesz egy lexikonhosszúságú, de már a következőbe is belekezdtem, úgyhogy nem kell csüggedni. ^^ Jó olvasást hozzá! ♥


Bad Boy - 4. rész - Viszlát, drágaságom


Nem magyarázkodom, inkább megmutatom. Ahogy ezek a szavak elhagyták Tom száját, meg sem várta, hogy Bill reagáljon, újra az ajkaira tapasztotta az övéit, miközben hátrább tolta, egészen a falig. Bill nem ellenkezett, engedelmesen a falnak nyomta a hátát, és átkarolta Tom nyakát.
- Rohadtul nem fognak visszajönni, ahhoz túlságosan ismernek. Direkt hagytak itt minket, szóval nyugodtan lehetünk - mondta Tom, megszakítva a csókot egy pillanatra.
- Te csak kussolj, seggfejkém, magamtól is rájöttem. Bírom a hülye játékaitokban, hogy mindent előre látok - vigyorodott el. - De tetszik.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - harapott Bill ajkába finoman. - Olyan kis aranyos vagy, amikor duzzogsz és próbálsz leoltani.
- Egyáltalán nem duzzogtam. Inkább folytasd - mosolyodott el Bill halványan.
Tom hallgatott a tanácsára, úgyhogy újra megcsókolta, ezáltal már durvábban, mint az eddigiek. Erőszakosan tolta át a nyelvét Bill szájába, aki, ha akart volna, akkor sem tudott volna ellenkezni. De nem akart. Ugyan csak előző éjszaka ismerték meg egymást - bár még ez is túlzás arra, ami köztük van -, és szinte semmit nem tudott Tomról a nevén kívül, egyáltalán nem érezte helytelennek, amit csinálnak. Miért érezné annak? Előre tudta, hogy úgyis csak egy futó kaland lesz. Ma éjjel még itt vannak, fűtől kissé kába állapotban, egymást csókolva, néhány nap elteltével el is fogják felejteni, hogy valaha találkoztak.
Bill közelebb passzírozódott a falhoz, ahogy Tom az ágyékát az övének nyomta, és felnyögött tőle, ahogy nadrágon keresztül is megérezte a másik merevedését. Tom magabiztosan elmosolyodott, és megszólalt.
- Tetszik, mi? - kérdezte huncut mosollyal a szája sarkában.
- Ne pofázz már annyit, bassza meg! - forgatta Bill a szemét, és ezúttal ő harapta meg Tom ajkát.
Tom óvatosan elmosolyodott Bill reakciójára.
- Ezt igennek veszem - mondta.
Ezután tényleg csendben maradt, inkább lefejtette Billről a pólót, és a nyakát halmozta el csókjaival, a másik pedig ezt halk nyögéseivel díjazta, és fel sem tűnt neki, hogy már Tom nyakába csimpaszkodik, szinte csak ezzel megtartva magát - egyébként úgy érezte, hogy azonnal összeesik. Tom ezután a saját pólóját rángatta le magáról, és ledobta a földre. Szép lassan a többi ruha is lekerült róluk, és amint teljesen meztelenek voltak, Bill ösztönösen szembefordult a fallal, és fél karral nagyjából nekitámaszkodott. Engedte, hogy Tom félresöpörje a haját, ezután, mikor hátulról óvatosan a nyaka hajlatába harapott, felsóhajtott.
- Meddig akarod még hagyni, hogy szenvedjek? - kérdezte Bill szúrósan két nyögés között.
- Semeddig, befejeztem a szadizásodat - vigyorodott el Tom.
Ahogy mondta, nem szadizta tovább, hanem a lényegre tért. Mivel egyikük sem akart a mocsokkal borított földre lefeküdni, állva maradtak. Tom így hatolt be Billbe egy határozott mozdulattal, aki erre hangosan felnyögött. Tom elégedetten elmosolyodott, és szinte egy pillanatot sem várva lökött egyet a csípőjével - aztán még egyet. Eleinte lassú tempót diktált, aztán gyorsabbra váltott. Ajkaikat egyre több és hangosabb nyögés és sóhaj hagyta el, ahogy haladtak a végcél felé.

Először Bill élvezett el hangos nyögés kíséretében. Érezte, ahogy a teste görcsbe rándul, ahogy meg sem bír mozdulni, ahogy a háta megfeszül. Tomnak se kellett már sok, csak pár másodperc volt a különbség, Bill után ő is szinte azonnal elment.

Néhány perc múlva, miután kifújták magukat, a ruháikat rángatták magukra.
- Remélem, tudod, hogy ez semmit sem jelentett - jegyezte meg Bill, miközben felvette vékonyka kabátját. Nem cipzározta be, úgy indult el, de búcsúzóul még egy puszit nyomott Tom arcára. - Viszlát, drágaságom - vigyorodott el, aztán kilépett az épületből.
Tom perceken keresztül állt ott mozdulatlanul, miután egyedül lett hagyva. Most ő volt az áldozat, életében először - és nem hagyta magát veszíteni; eldöntötte, hogy benne marad a játékban.

2014. szeptember 23., kedd

Bad Boy 3.

Sziasztok! ^^
Meghoztam az új részt (hamarabb is hozhattam volna...), remélem, tetszeni fog! :) Nem sok mindent szeretnék most hozzáfűzni... Amit most ide lefirkantok, nem is ehhez van köze.
Ööhm, nektek mi a véleményetek a Girl Got a Gun klipjéről? :D Csak mert én az életem további évtizedeit teljes sokkban fogom leélni... és hát, nem épp a legjobb értelemben.


Bad Boy - 3. rész - Bandázás


Amint az ajtó zárja feltörhetetlennek bizonyult, más módszerhez kellett folyamodni. Mégpedig a betörése. Bill már meg sem lepődött, amikor látta, hogy ezzel próbálkoznak. Ez viszont egyszerűbb volt, a rozsdás vasajtó hamar engedett, nyikorogva kinyílt, majd végleg kiesett a helyéről, és fülsértő zajjal földet is ért. A négy srác győzelemkiáltással lepacsizott, Bill pedig csendben állt mellettük, csak akkor követte őket, amikor elindultak, most már csak az ajtó helyén befelé. Odabent csak egy üres szoba volt, ahol egyedül pár korhadt szék és asztal állt évek óta, és mind használhatatlanok voltak - egy ember súlya alatt valószínűleg azonnal összeszakadtak volna.
- Nem valami bizalomgerjesztő hely - szólalt meg Bill, ahogy körbenézett.
- Még mindig jobb az előzőnél. - Tom megvonta a vállát. - Legalább tető van felettünk.
- Mi a francért nem mentek valamelyikőtök házába, ha tetőt akartok?
- Normális vagy? - röhögte el magát Georg. - Az hülyén néz ki és nagyon nem menő.
- Aha, szóval ez a logikátok. Rohadjunk lepukkant helyeken, mert az menőbb, mint egy normális ház.
- Beletrafáltál - állapította meg Gustav.
- Nem vagy hozzászokva, mi? - nézett Andreas Billre.
- Nem igazán.

Néhány pillanat múlva a porral nem törődve mind a földön ültek, és valahogy Billt is próbálták bevonni a beszélgetésbe több-kevesebb sikerrel. Egy idő után végre feloldódott, és néha hozzá is szólt az aktuális témához. Megállapította magában, hogy ahhoz képest, hogy alig ismeri őket, egész jó társaság. Sőt, kifejezetten jó fejeknek bizonyultak, sokkal rosszabbra számított. Már javában telt az idő, amikor Tom előhúzott a belső zsebéből egy spanglit, hisz aznap ő volt a soros. Minden napra beosztották, hogy éjszakára ki szerez füvet és tölt meg egy-két szálat, vagy hoz már megtöltöttet.
- Ki kér? - kérdezte vigyorogva, miközben meglengette a szálat a többiek orra előtt.
A válasz egyértelműen igen volt, mindenki részéről, így Tom a gyújtót is elővette hozzá, és meggyújtotta a vicces cigit.
A nem épp legálisan megszerzett cigi szép lassan körbejárt - mindenki beleszívott egyet-kettőt, aztán annak rendjén adta tovább.
Amint teljesen elégett, már mindnyájan eléggé jó hangulatban voltak, és nevetgéltek hol egymáson, hol egyéb dolgokon.
- Kéne szesz - mondta Andreas vigyorogva.
- Kinek van otthon? - kérdezte Gustav. - Vagy vegyünk?
- Van otthon, de mit tudom én - rántotta meg Georg a vállát. - Menjünk, aztán lesz, ami lesz. Titeket pedig itt hagyunk szépen - nézett le Billre és Tomra, miközben próbálkozott felállni, ami szédülések között egyiküknek sem volt egyszerű.

- Hát, khm... egyedül maradtunk - vigyorgott Tom, amikor a többiek hallótávolságon kívülre kerültek.
- Rosszabbra számítottam. Egész jó arcok vagytok. Kicsit szédülök, de baromi jó az estém - nevetett.
- Tudod, mitől lehetne még jobb?
Ezután meg sem várta, hogy Bill válaszoljon, azonnal vadul megcsókolta. Bill egy pillanatra sem tiltakozott - ő sem tudta pontosan, tényleg akarja-e, vagy csak a fű hatása ez is, de legalább élvezte.
- Téged viszont még mindig utállak - szólalt meg Bill, miután szétváltak, és lassan felállt.
A terve az volt, hogy lelépjen, legalább is, ahogy mutatta - egyébként esze ágában sem volt, és már számolta a másodperceket, hogy ha Tom reagál és esetleg utánaindul, vagy bárhogy vissza akarja tartani, azt mikor teszi meg. Miközben elindult, tizenötig sem jutott el gondolatban, nem nézett hátra, de már csak annyit érzett, hogy Tom a keze után kap. Pontosan erre várt, vagy legalább hasonlóra.
- Maradjak még? - Megfordult, hogy szembe kerüljön Tommal, miközben tettetett meglepődöttséggel felhúzta a szemöldökét.
- Még van valami, amivel tartozol nekem. - Tom szája perverz vigyorra húzódott, ahogy kiejtette a szavakat. Már látta maga előtt az estéje további részét, és előre tudta, hogy Bill úgyis marad. Kedvére irányította, ahogy mindenki mást is szokott. - Nos, benne vagy? Feldobom az estéd maradékát.
- Miben kéne benne lennem? - kérdezte Bill, tettetve, hogy fogalma sincs róla, mit akar Tom. Nagyon is tudott a szándékáról, hiszen csak úgy ordított róla. Viszont Bill is benne volt a kis játékában. Sőt, ő is saját játékot játszott.
- Nem magyarázkodom, inkább megmutatom.

2014. szeptember 10., szerda

Bad Boy 2.

Halihó! :)
Mint az előző bejegyzésben írtam, jöttem a következő résszel, időzítéssel. Még nem igazán indulnak be az események a sztori részéről, de ez majd hamarabb megtörténik, mint gondolnátok! :)
Addig is jó olvasást hozzá! ♥


Bad Boy - 2. rész - Éjszakai viszontlátás


- Az ott nem a herceged? Mármint a gitáros? - szólalt meg Stephanie újra, ahogy Bill felé fordult.
- Nem a hercegem, de ettől eltekintve ja. Mármint ő az.
- Szerintem, ha még egy pár napig itt lóg, észre sem veszed, és igen, a herceged lesz. Évek óta egy helyen dolgozunk, tudom, milyenekre buksz. Mindig azt mondod, hogy nem lesz semmi, aztán mégis.
- Mintha veled nem így menne - nevetett.

Hajnalban, amikor bezárt a klub és Bill hazaindult, egész végig Tom járt a fejében. Elmenjen vagy ne? Stephanie-nak igaza volt, túl jól ismerte, tényleg a Tomhoz hasonlók voltak az esetei. Ugyanakkor a nagyképűsége irritálta is, emiatt nem tudta eldönteni, mit kezdjen magával. Egyszerre ment is volna, meg nem is, és furcsán érezte magát emiatt. Amikor hazaért, becsapta maga után az ajtót, és inkább úgy döntött, alszik rá egyet, úgyis csak az estéről van szó, és még a nap is alig kezdett el felkelni. Zuhany és átöltözés nélkül vágta be magát az ágyba, és úgy érezte, azonnal el tudna aludni, de sokáig lekötötték a gondolatai, így órákig forgolódott, mire képes volt végre elaludni.

Amikor felkelt, késő délután volt, bár még nem kezdett el sötétedni. Sóhajtva úgy döntött, hogy elmegy a klubhoz, bármit is akarjon tőle Tom. Gyorsan letudta a zuhanyzást, a felöltözést és a sminkelést, de nem fordított különösebb figyelmet rá, hogy néz ki. Csak egy idióta hívta el, nem az angol királynőhöz készül látogatóba, így nem is érdekelte, ha valami nem tökéletes.
Ezután nem sietett, hogy odaérjen, csak lassan sétált,  Tom úgysem mondott neki pontos időt, csak annyit, hogy este. Így teljesen mindegy volt, mikor ér oda. A klub előtt, ahogy odaért, megállt, és várt. Még korán is érkezett. Pár percig ott volt, aztán elunta a várakozást. Már épp készült volna sarkon fordulni és elindulni, amikor tőle kicsit távolabb, a háta mögül megszólalt valaki.
- Hová készülsz?
Már innen tudta, hogy kiről van szó, de hátrafordult, és Tommal találta szembe magát. Viszont nem egyedül jött. Billnek először gondolkodnia kellett, miért olyan ismerősek neki, aztán beugrott az előző este. A három ismeretlen srác a banda - akikről a tegnapi koncert alatt kiderült, kezdők és névtelenek -, további tagjai voltak.
- Rendben, eljöttem. Mi a francot akartok tőlem? - kérdezte Bill hirtelen.
- Tudod, konkrét okunk nincs rá, miért akartunk, vagy akartam veled találkozni. Csak esténként néha-néha összeállunk bandázni, és te is simán jöhetnél.
- Aha, vágom, és minek kellek ehhez? De... inkább ne válaszolj. Bemutatnál a haverjaidnak, és megyünk oda, ahová készültetek, vagy egész éjjel itt fogunk állni?
- Majdnem el is felejtettem - szólalt meg Tom. - Nekik már meséltem rólad. Név szerint Andreas, Georg és Gustav.
Bill felsóhajtott. Úgy érezte, ez az este hosszú lesz ezeknek a társaságában.

Nagyjából negyed órával később egy elhagyatott épület előtt álltak. Bill egész úton meg sem szólalt, csak némán duzzogott magában, és a többiek beszélgetését hallgatta, akik természetesen végig dumálták azokat a perceket, amíg odaértek, és egy pillanatra sem tudtak volna elkussolni. Még mindig nem értette, mit akarnak tőle, csak azt tudta, hogy ő mit akart.
- Mi ez a hely? Mármint ezer éve tudom, hogy itt van, de sose jöttem rá, hogy ez mi a franc? - kérdezte.
- Valami raktára volt nem tudom micsodának, de már elég rég bezárták - vont vállat az előbb Andreasnak nevezett srác.
- Eddig éjszakánként az utcán csöveztünk sikátorokban, csak ma délelőtt találtuk úgy, hogy be kéne lógni valahova  - szólalt meg Gustav.
- Aha, baromi jó - nyögött fel Bill fájdalmasan. - Minden álmom omladozó raktárakban csövezni négy ismeretlennel...
- Majd megszokod - vigyorgott rá Georg.
Miközben a srácok megpróbálták feltörni az ajtó zárát, Bill felsóhajtott. Úgy érezte, hosszú és eseménnyel teli éjszaka vár rá.

2014. szeptember 8., hétfő

Egy év

Sziasztok! :)
Tudom-tudom, megint rég nem jártam erre, és tudom azt is, hogy unjátok és elegetek van az állandó eltünedezéseimért... és ezért nem is győzök elégszer bocsánatot kérni. Szóval, igen... A napokban jövök egy résszel, talán időzítéssel is... Na de a lényeg!

Az oldal ma pontosan egy éve, hogy megnyitott, és - bár kisebb-nagyobb szünetekkel és eltűnésekkel -, de a mai napig is működik.
Ha ti nem vagytok, valószínűleg három hónapot nem bír ki, és értelme sem lett volna tovább vinni. De mégis itt vagytok, kommenteltek, feliratkoztok, írtok, és egyszerűen csak vagytok, itt, a blogomon. El sem tudom mondani, hogy mennyire imádlak titeket érte, hiszen ez az az oldalam, ami a legtovább kitartott és létezett. Ezért nem győzök köszönetet mondani.

Most pedig nézzünk egy kis statisztikát a jelen pillanatból, amikor ezt a bejegyzést éppen írom.

A mai napon 29-en jártatok itt.
Tegnap ez a számláló 34-et mutatott.
Ebben a hónapban 1531-szer kattintottatok rám.
Az összes oldalmegtekintés pedig 22517.
187 komment van a jelenlegi bejegyzésekben.
9-en vagytok rendszeres olvasóként feliratkozva.

Igen, ezek mind ti voltatok. :)

Még egyszer köszönöm szépen a kitartásotokat a blog mellett! 
Legyetek jók, és imádlak titeket! ♥

2014. augusztus 17., vasárnap

Bad Boy 1. rész

Sziasztok! :3
Bocsi, hogy megint volt egy kis kimaradásom pár napig, de kárpótoljon titeket, hogy megérkeztem a Bad Boy első részével. Van egy olyan érzésem, hogy ezt szeretni fogjátok. :) Néhány nap múlva jövök a következővel. :D Ja, és most észrevehettétek, hogy rákattantam a képek csatolására a posztokhoz, ezek általában illettek valamelyest a sztorikra és az abban lévő történésekre, mostantól kezdve nem biztos, hogy fogtok összefüggést találni bármelyik jelenttel is, csak csatolom, mert tetszik, vagy épp cuki.:D Jó olvasást! ^^


Bad Boy - 1. rész - Bunkó


- Valahogy téged szívesebben néznélek helyettük.
Bill felvont szemöldökkel bámult az előbbi mondat tulajdonosára, akinek épp az italát keverte ki, és épp az imént közölte, hogy őt szívesebben nézné a színpadon vonagló táncosok helyett. Egy pillanatra meg is állt a kezében a pohár, aztán halál nyugodtan beledobta a jégkockát az italba, mintha mi sem történt volna, végül lecsapta elé a pultra. Nem voltak ritkák az ilyen nyomulós seggfejek a Fallen Angel House-ban, csak azoknak a legtöbbje valamelyik vendégre kattant rá, csak egy-két bevállalósabb volt, aki valamelyik csapost akarta felszedni. A hirtelen előkerült pasas pedig egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozott. Minél inkább telt az idő, Bill annál inkább megtanulta, hogy kezelje a hozzá hasonlóakat: egyszerűen nem érdekelte, és ezt ki is nyilvánította unott tekintetével és azzal, hogy szinte rá sem nézett.
- Azért ne legyünk ennyire morcosak - nevetett az idegen, miközben letette a pénzösszeget a pultra. - Mi a neved?
- Neked Senki - motyogta. Ilyenkor imádta, hogy az egyenruhájukhoz nem tartozott névtábla.
- Látom, nem igazán kötlek le.
- Micsoda fantasztikus megfigyelés! Elhúznál végre?
- Nem rázol le ilyen könnyen. Az viszont jobban érdekelne, hogy holnap szabad vagy-e?
- Neked nem. Miért?
- Szóval szabad vagy. Annyit kérdeztem volna, hogy holnap eljönnél valahova?
- Miért kéne mennem veled, vadidegennel, bárhová is?
- Ugyan, kérlek. Mert nem tudsz ellenállni ennek - mutatott végig magán. - A nevem pedig Tom. Most már nem vagyok vadidegen, igaz?
- Egoista seggfej - motyogta maga elé. - De ez még mindig nem jogosít fel arra, hogy elmenjek veled, és ha így folytatod, szépen odamegyek ahhoz a kigyúrt, két méteres sziklabácsihoz - mutatott a kidobóra, aki az egyik sarokban állt, és a tömeget pásztázta -, szólok neki, és egy életre kivágatlak a Fallenből.
- Nem vágathatsz ki, szivi. Olyan egyszerűen nem.
Billben ekkor felment a pumpa. Szivi? És miért nem vágathatja ki olyan egyszerűen? Ki a franc ez? Áh, biztos valami milliárdos apuci elkényeztetett kisfia, aki azt hiszi, övé a világ.
- Miért is ne?
- Keresni fognak - vigyorgott Tom.
- Téged ki a faszom keres? Nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoznál. Végképp nem nekem.
- Ők - mutatott a tömegre. - Most pedig mennék is. Ha akarsz valamit, holnap este itt vagy a bár előtt.

Amint Tom elment, Bill felhorkantott magában, és szinte beledobta a mosogatóba a poharat, amit a pulton hagyott. Már nagyon unta az ilyeneket. Nem egyszer kattantak már rá ilyenek, és elege volt, hogy mindet külön-külön le kellett ráznia. Különösen tudta zavarni, ha az illető részeg volt, és beszélni sem tudott - az olyanoknál kivétel nélkül szólt a kidobónak, főleg, ha nagyon nem adták fel. Néha pár lány is odament ismerkedni, és amikor sokadjára küldte el őket, akkor sem bírtak végre elmenni. Nem érdekelték a lányok, szimplán nem vonzódott hozzájuk, ha nagyon felidegesítették, ezt közölte is, de a plázacicák a mínusz ötvenes IQ-jukkal ezt nem igazán értették meg, és továbbra is ott nevetgéltek. A részegeken és a plázacicákon volt egy harmadik kategória: az önimádó és nyomulós bunkók, akik józanok. Tom egyértelműen a harmadikhoz tartozott. Viszont abból, amennyit a villogó fények és a fél sötét egyvelegében látott belőle, abból megállapította, hogy egész jóképű.
- Megint valami kotta részeg tag? - kérdezte Stephanie, a pultosok közül egy másik, miközben elsétált a sörcsaptól.
- Nem, ez józan volt, csak nyomulós és egoista.
- Kár érte, szerintem jó pasi. Jól hallottam, hogy találkozni akar? - vigyorgott.
- De belülről egy bunkó seggfej - sóhajtott fel. - És ja, akar, de nem hiszem, hogy elmegyek vele bárhová is.
- Én a helyedben nem hagynám ki.
- Az te vagy, Steph.
Stephanie felsóhajtott, és inkább visszasétált a helyére. Aznap csak ketten voltak, mivel Tori szabadnapos volt, Leonnak pedig hirtelen elintéznivalója volt, valószínűleg valami nagyon kamu és nagyon béna indokkal, így, mivel kettővel kevesebben voltak, jobban kellett figyelni és sietni az italokkal, ha nem akartak fenyegetést a részegektől vagy a gyúrós állatoktól.

Bill ekkor felnézett a színpadra, mert azon a területen egy időre csend volt, csak az emberek beszélgetését és ordítozásának zajait lehetett folyamatosan hallani, zene semmi. A táncosok már lementek a színpadról, és a klub személyzete hangszereket pakolgatott, és hangfalakat igazított, hogy jól álljanak. Amíg ezzel szórakoztak, visszanézett, és helyette előre figyelt, hogy észrevegye, ha valaki épp odamenne berúgni, és csak akkor emelte vissza a tekintetét, amikor a zene felcsendült. Úgy tűnt, valami kezdő banda játszott aznap este - és Bill arra is rájött, miért mondta Tom, hogy az emberek keresni fogják.

2014. augusztus 4., hétfő

Bad Boy

Sziasztok! :)
Először is: ez a századik bejegyzés. A tavalyi év szeptemberében nyitottam, és talán ez az az oldalam, ami eddig a legtovább kibírta. Túl vagyunk a 20.000 megtekintésen, és ezt nagyon szépen köszönöm. :) A blog első születésnapján is találkozni fogunk még, az is nemsokára itt van. :) És most térjünk a lényegre. A sok egyperces után ideje visszatérni a folytatásos sztorik vonalára. Valahogy tudom, hogy ezt a sztorit szeretni fogjátok. :) Először is közölném azt a két dalt, ami talán leginkább leírja, és elég sokat is hallgatom az írása közben. :D

Avril Lavigne feat. Marilyn Manson - Bad Girl



Dorothy feat. RoadMáté - Szeress, utállak



Ha továbbkattintotok, és megnyitjátok a teljes bejegyzést, olvashatjátok a tartalmat is. :) Az első részt néhány nap múlva már olvashatjátok is. :D

2014. július 29., kedd

Haláltánc

Sziasztok! ^^
Mint említettem, itt már a versemet olvashatjátok. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kirakjam, de nekem nem tetszik... Bár ki tudja, lehet, hogy nektek fog. :D

Haláltánc


Szemeimre feketeség borul,
Az erdőt körülveszi egy burok.
Hallom, ahogy Holdra üvöltő,
Zajt és káoszt teremtő
Farkasdal hív.

Futok, rohanok, de mégis...
Semerre nem jutok.
Menekülök, de merre s hová?
S mi az, mi kényszerít rá?
Még nem tudom.

Csak úgy érzem,
Hogy valami csendben,
Lesben állva vár rám,
Bár jó lenne, ha tudnám,
Ha tudnám, mi az.

Táncolok, lábam magától jár,
Az óra éjfélt kiált.
Lassan a fák lekonyulnak,
Érzéseim eltompulnak.
Mi történik?

S ekkor a sötétség ura hív,
Tudom, közeledik a vég.
Belém nyilall a fájdalom,
Bár már rég tudom:
Úgyis a végzetet keresem.

2014. július 24., csütörtök

Veszteség

Sziasztok! :)
Megint hoztam egy szereplőtől független egypercest. Következőre a szinte már vállalhatatlanul elcseszett versemet olvashatjátok majd... xD

Tumblr | via Tumblr

Veszteség


Fekszem az üres szobában, üresen. Egyedül a franciaágyon. A legrosszabb az egészben, mintha nem éreznék semmit. Semmi fájdalom vagy szomorúság - túl sok volt már belőlük, s szinte már fel sem tűnik, ha van. Hiába küzdök napok óta az érzéseim ellen, mégis olyan, mintha nem lennének. Ma is csókolhatnálak, karjaim közt tarthatnálak és érezhetnélek, de nem tehetem. Hiányzik az illatod, az arcod, a mosolyod, a nevetésed, a jelenléted és az egész lényed. De nem vagy itt. Én tehetek mindenről, és ez nem puszta önsanyargatás, hanem az igazság. Ha aznap jobban az útra és a kormányra figyelek, és nem bármi másra, akkor ma is ugyanúgy velem lehetnél. Foghatnám a viharra, a szakadó esőre is, de tudom, hogy az én hibám, és az én figyelmem kalandozott el egy pillanatra. Mert egy hülye vagyok; máshogy ki sem fejezhetném. És most... Mintha én is csak egy élettelen test lennék, lélek nélkül, érzések nélkül. Én az életedet vettem el tőled, te pedig bosszúból magaddal vitted a szívemet.

2014. július 15., kedd

Gyilkos

Sziasztok! :)
Jelenleg táborozom, ezt az időzítő írja helyettem. Megint egy szereplőtől független egypercest hoztam nektek.  Kicsit másabb a megszokottabnál, de most betekinthettek a pszicho lelkivilágomba is. xD 20-án jövök haza, valamikor akkortájt is hozok egy sztorit. Addig is jó olvasást ehhez! :)

Gyilkos


A szemem az előttem fekvő testen vándorol végig, miközben kiejtem a kezemben lévő kést. Nem. Én ezt nem akartam megtenni. A hangok a fejemben. Gonoszak. Én nem vagyok az. Nem tudom, miért tettem ezt. A belső énem irányított.
Szirénák. Valaki már hívta a rendőrséget. Ajtócsapódás, rám szegezik a fegyvert. A filmekből már jól ismert szöveget kapom: térdeljen le, kezeket a tarkóra. Tudom, hogy bűn, amit tettem, és engedelmeskedni is akarok a rendőröknek. De nem tudok. A testem egyszerűen csak nem engedelmeskedik az akaratomnak. Érzem, ahogy a könnyeim marják az arcomat. Nem találom a pontos okukat. Csak jönnek. A rendőr újra rám szól. Most térdre esem, de nem önszántamból. Eddig sem önszántamból tettem, amit tettem. Valami irányított. Valaki van a fejemben, aki nem én vagyok. Ő mondja, hogy mit csináljak. Testem erőtlenül csuklik össze alattam, a könnyeim megállíthatatlanul folynak. Nem vagyok magamnál. Fizikailag ott vagyok, de belül máshol járok. Az sem tudatosul, amikor a rendőr mellém sétál.
Már csak annyit érzek, hogy bilincs kerül a csuklómra. Csak a zár kattanását hallom, és érzem, ahogy felrántanak a földről. Ahogy bilincsben rángatnak el, és dobnak be a rendőrautóba, még egyszer visszanézek. Most tudatosul bennem igazán.
Gyilkos vagyok.

2014. július 4., péntek

Tükörkép

Sziasztok megint! ^^
Mint mondtam, hogy amint hazaérek, jövök egy egypercessel, ami a saját gondolatos nem fanficek közé tartozik. Japp, és mostantól nem kell majd kattingatnotok a továbbra, meg akárhová, hanem már rögtön így egyben lesz minden. Jó szórakozást hozzá. :D

Tükörkép

- Tudod, néha nagyon utállak - néztem a szemébe. - Megbántod az embereket. Bár téged is megbántottak ezerszer... de miért? Miért kell neked ugyanolyanná válnod, mint nekik, hm? - kérdeztem gúnyosan, aztán újabb kérdéseket szórtam rá. - Olyan akarsz lenni, mint ők? Le akarsz süllyedni az ő szintjükre? Egy seggfej akarsz lenni? Tudom, nehéz megértened. Ezt is, mint sok más dolgot... Nem megoldás, hogy visszaadod. Felesleges. Folytatják. Így csak elpocsékolt idő lesz abból, amit bármi értelmes dologra fordíthatnád. Az életet sem kéne elvenned magadtól, bár próbálkoztál már. Minek? Inkább élveznéd, hogy van... Épp ez az, amit utálok benned. Hogy nem becsülsz meg semmit. Szánalmas vagy.
Ahogy befejeztem a mondanivalómat, nagy levegőt vettem, és lehunytam a szemem. Amikor újra kinyitottam, megint odanéztem. Rá... Aztán egy laza, de mégis határozott mozdulattal ököllel betörtem a tükröt.

Coming back! ~

Sziasztok! :)
Először is: nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig kellett rám várni. Kicsit nagyon elhúzódott ez a szünet, még jobban is, mint szerettem volna. Ahogy látjátok, most designcsere is volt a visszatéréssel együtt, direkt minimalizált fejléccel, nem akartam rá sok csicsát, mert úgyse azon van a lényeg. Így, a nyáron próbálok majd belehúzni, bár kicsit kevesebb mint két hét múlva táborba megyek, de akkorra is fogok egy-két bejegyzést időzíteni. :)
Minden esetre, ez a gif szimplán cuki, és nekem valamiért olyan a feelingje, hogy nagyon ide illik most, csak mert. :D


Mostantól nem nagyon lesz rendszere a részeknek, mert az lenne az eredménye, hogy totál kiesnék a rendszerből... Úgyhogy nem lesz ez a háromnaponta-kétnaponta cucc, csak majd mindig, amikor lesz, akkor lesz. :D Most volt egy-két egypercesem, ami sima saját témájú, fanfic elemeket nem lehet benne felfedezni, és ezeknek a felrakosgatásával akarok majd kezdeni, plusz sikerült összehoznom egy botrányosan szörnyű verset is, ezt szavazásra bocsátom: akarjátok, hogy az egyetlen, alig vállalható, elcseszett versem ide felkerüljön, vagy tartsam meg magamnak? :)
Ma este, amint hazaérek - fúvószenekaros vagyok, próbálunk, na :D -, valószínűleg jövök egy egypercessel. :)
Legyetek türelemmel, és az eddigi türelmeteket is köszönöm! ♥

2014. július 1., kedd

Best Blog Award - Díj

Sziasztok! :)
(Csak így zárójelben megjegyezném, hogy a visszatérésemig nincs sok hátra. Bocsi, hogy eddig húzom.)

Most pedig térjünk a lényegre.
VaVaa. írt néhány napja a chatbe a Best Blog Awarddal kapcsolatban - magyarul díjat kaptam -, amit itt és most nagyon szépen meg szeretnék neki köszönni! :)

Most pedig nézzük a szabályokat.
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Írj 10 dolgot magadról! 
3. Válaszolj 10 kérdésre! 
4. Tegyél fel 10 kérdést! 
5. Küldd tovább!

Tíz dolog magamról:
1. Eléggé magas vagyok, bár nem tudom, mennyi. Legutóbbi mérésen 175 környéke voltam, ha jól emlékszem, szerintem azóta a 180 centi is simán megvan - lány létemre.
2. Lettem már nevezve pszichopatának, szociopatának és szadistának. Innen is köszöntem ezt a megtisztelő megnevezést. :D
3. Szeretem a fórumos szerepjátékokat, bár elég hamar ráunok egy-egy témára/elfelejtkezek róla.
4. Apámnak van egy cd-je, amin mindenféle zenék vannak, mint például Scorpions vagy Edda, nagynéném régi telefonja meg tele volt Hooligans-szel, így gyerekkorom óta "kiképzésben" voltam, pár évvel később ismertem meg az Anti Fitness Clubot, szóval főként ezek a dolgok tehetnek arról, hogy a mai napig rock-punk-metal (és ezek alfajai, rokonágai, mint például grunge, emocore, psychobilly) zenéket hallgatok, és rockernek is vallom magam.
5. Rockerségem ellenére most végeztem a negyedik évfolyamot tenorkürtön, fúvószenekaros is vagyok, és az első perctől fogva imádom.
6. Mostanában kezdtem rákattanni a sorozatokra. Perpillanat a Szökést (éppen 3. évad), az American Horror Story-t (2. évad), az Orphan Blacket (1. évad) és a Gossip Girlt (2. évad) nézem most, bár az utóbbit elég rég nem néztem, szóval az évadon belül fogalmam sincs, hol tartok.
7. Ezek mellett tervbe van véve a Skins, a Sleepy Hollow, a Walking Dead, A búra alatt, és a Teen Wolf, de ezekbe később akarok belekezdeni. Egyszer elkezdtem a Trónok harcát, pár rész után full elfelejtettem, hogy hol járok, szóval azt is elölről kezdem majd.
8. Sims fan vagyok, az elsővel nem játszottam, a 2-t és a 3-at egyformán szeretem. A nagy gépemen voltak, amit utóbbi időben csak Simsezni használtam, mert a net lassú volt, inkább laptopoztam, de a gép olyan szinten tönkrement, hogy be se kapcsolt, így ki kellett cserélni benne a winchestert. Azóta kellett lemondanom a Simsekről, mivel egy kódot egyszer lehet használni, a netről letöltős torrentezős-crackezős cuccokhoz meg nem értek. Úgyhogy jelenleg várom az ősz környékén megjelenp 4-et, és azt laptopra teszem majd.
9. Ezen kívül a másik gépen megvolt netről leszedett próbajáték verzióban a Tomb Raiderek közül az Anniversary meg a Legend, azokat is szerettem, de egy idő után eléggé meg lehetett unni, hogy folyamatosan ugyanazt csináltam, mert csak részig lehetett elmenni, így az laptopon most nincs is. Helyette van Underworld, amit meg a nagy gép nem játszott le, csak akadozva, szintén próbaverzióban. Amúgy kedvenceim közt van még a Silent Hill 4 - The Room, és a Fűrész. Meg ezer éve hajkurászom az American McGee's Alice-t és az Alice Madness Returns-t, amit már leírás és videók alapján is imádok.
10. Néha, ha egyedül vagyok itthon, elénekelgetek magamban, bár a hangom eszméletlenül szar. Ezért nem éneklek, amikor valaki más is a közelben van.

Válaszok a VaVaa. által írt kérdésekre:
1. Szerinted mi a legjobb tulajdonságod?
Fogalmam sincs... Talán, hogy kussban tudok maradni, ha kérnek rá. :D Zenetanárom szerint ez egy jó pont.
2. Mit jelent számodra a zene?
Ez az, amit nem lehet csak így kifejezni, de megpróbálom. Sokan megfogalmazták már ezt így előttem, de nem hiszem, hogy ne lehetnék én a többezredik, aki ezt így elmondja. A zene kifejezőeszköz. Bárki használhatja, nem számít a kora, vagy hogy melyik országból származik. Kit érdekel, ha egyébként az aktuális emberrel nem beszéljük egymás nyelvét, ha ott van a zene? Abba beleszőhetjük az érzelmeinket, a mondanivalónkat. Nem kell ide beszéd, nem kellenek szavak. Elég előkapni egy hangszert, vagy már egy kész zeneszámot lejátszóról. Ott lesz minden. A zene egy univerzális nyelv, ami mindenkit összeköt.
3. Mi a kedvenc filmed? Miért?
Mindenevő vagyok filmekben. De ha a top 5 kéne, akkor Rocksuli, The Runaways - A rocker csajok, Silent Hill - A halott város, Apafej, Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Okok nincsenek, csak tetszenek. :D
4. Van kabalád?
Nincs. Bazisok plüssállatom van, de nincs külön szerencsehozó kabalám. :)
5. Mi a kedvenc dalod?
Egy anyától se illik megkérdzeni, melyik a kedvenc gyereke. Mert ez kábé olyan. Nem akarok nagyon kiemelgetni, mert kilométeres lenne a lista.
6. Volt már olyan, mikor úgy érezted, ellened fordult a világ?
Hát... volt, néha talán ok nélkül, kreált okokkal.
7. Könnyen teszel szert új barátokra?
Hamar megtalálom a hangot, de kell egy kis idő, mire igazán a barátomnak tekinthetek valakit.
8. Mi az, ami a legjobban motivál az életben?
Igazából erről fogalmam sincs... De tényleg.
9. Vannak rigolyáid?
Nem igazán. Viszont hülye szokásom, hogy nem a körmömet rágom, hanem a környékén a bőrt (kannibál vagyok :DD). Meg néha tekergetem a hajam.
10. Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
Tíz évvel idősebbnek. :D

A tíz kérdésem:
1. Körülbelül hány éve vagy hónapja írsz? Mi az, ami motivált, hogy belekezdj az elsőbe?
2. Milyen könyveket olvasol szívesen?
3. Van példaképed, és ha igen, akkor ki és miért?
4. Melyik az az ország vagy város, ahol szívesen élnél?
5. Tervben van valamilyen nyaralás, tábor az idei évre?
6. Szóló előadókat, vagy együtteseket hallgatsz szívesebben?
7. Van valamilyen hobbid, amit rendszeresen űzöl?
8. Mennyire vagy megelégedve magaddal? Van valami, amit megváltoztatnál, akár kívül, akár belül?
9. Fiúkkal vagy lányokkal szoktál jobban kijönni, ha barátkozásról van szó?
10. Mozi vagy színház?

Akiknek küldöm:
Faith
Neserly Molly
Kaylinne

2014. május 13., kedd

Soon...

Sziasztok! :)
Igen, a cím egy béna poénnak is felfogható. Sőt, annak is szántam. (Tudom, hogy senki nem röhög rajta :D) Aki nézi a chatet néhanapján, az olvashatta a szándékaimat, de itt is kifejteném, hátha nagyobb az aktivitás errefelé, mint chaten. Nos, az igazság az, hogy a szünetes bejegyzésemben említettem, hogy másféle fanficben akarom kipróbálni magam. Ez az, amiből semmi nem lett. Nuku, semmi, zéró, viszlát. Néhány részt megírtam (kettőt...), azt is épphogy kihúztam magamból. Az első mondatok simán jöttek, később semmi. Szóval az nem is jelenik meg majd sehol. Na, mindegy. A lényeg az, hogy kezdtem már el TH-s sztorit amellett, amivel eddig egész jól haladok, viszont még kéne hozzá pár rész, hogy nekikezdjek a megjelenítésének és a blog visszatérésének. Addig is próbálok írni mellé egyperceseket és novellákat, hogy ha azzal akadnék, legalább azt hozzam valamikor frissként. Úgyhogy már csak hetek kérdése, hogy visszatérjek ide!
Most is csak annyit mondhatok, hogy addig is legyek türelemmel, igyekszem minél előbb visszatérni. ^^

2014. április 1., kedd

Szünet

Sziasztok. :)
Eddig lustaság vette át az irányítást felettem, és a hézköznapjaim is elég zsúfoltak, és valljuk be őszintén, eléggé lassan haladok a részekkel. Összecsapni nem akarom mivel az sosem jó, és nem akarok összecsapott írást feltenni, hogy szenvedjetek. :D Viszont pár napja úgy döntöttem, más stílusban is kipróbálom magam, és ahhoz a sztorihoz új blogot nyitok (ez nem szűnik meg), ahová másabb időközönként lesznek felpakolva a részek. Másik blogger profilt is csinálok majd hozzá, és nagy valószínűséggel linkelem ide is. Az is love story lesz, csak ebben az esetben hetero, Darren Shan Rémségek cirkusza (Cirque du Freak) könyve és annak folytatása az alapja, amiből film is készült, ami mondjuk nekem nem annyira tetszett. :'D Aki nem ismeri, tessék szépen beleolvasni/megnézni, mert fantasztikus.
Nem tudom, hogy ide mikor térek vissza. Majd annak a befejezése után. :)
Szóval ez a blog ismét szünetel. Legyetek türelemmel! ♡

(Attól, mert ápr. 1. van, ezt nem tréfának szánom.)

2014. március 30., vasárnap

Next Door 16. rész

Sziasztok! :)
Íme, az utolsó rész. Sokkal hosszabb, mint a szokásos, és igazából érdekesebb is. :D Szerintem ez kárpótol majd az előzőekért.

2014. március 27., csütörtök

Next Door 15. rész

Sziasztok. ^^
Ez már az utolsó előtti rész, de most már sokkal jobb lesz, azt hiszem. :)

2014. március 24., hétfő

Next Door 14. rész

Hahó! :D Megérkezett a 14. rész. A történetet tekintve az utolsó pár elég töltetél volt, de kell ilyen is, na. xD Az ezután következő kettő jobb lesz. :)

2014. március 21., péntek

Next Door 13. rész

Sziasztok! :)
Itt vagyok a 13. résszel. Már elég közel járunk a végéhez, de már meg van kezdve a következő sztori is! :)

2014. március 18., kedd

Next Door 12. rész

Halihó! ^^
Íme, itt vagyok a Next Door legújabb, 12. részével. Ez már valamivel jobb lesz, mint az előző. :)

2014. március 15., szombat

Next Door 11. rész

Sziasztok! :)
Ez megint egy kicsit lightosabb rész lett. :/ Csak a vége lehet majd érdekes. :)

2014. március 12., szerda

Next Door 10. rész

Halihó! ^^
Itt vagyok a tizedik résszel, ami már megint a jobbak közé tartozik. Jó szórakozást hozzá!:)

2014. március 9., vasárnap

Next Door 9. rész

Sziasztok. :)
Itt van a kilencedik rész, ami, mint már említettem, sokkal jobb az előzőnél! ;)

2014. március 6., csütörtök

Next Door 8. rész

Sziasztok!:) Az utóbbi két-három részben eléggé bepörgött a sztori, így most el kell, hogy keserítselek titeket, mert ez nem igazán lesz olyan izgalmas. De azért remélem, tetszeni fog! :) Annyit előre elárulok, hogy a következő rész sokkal jobb lesz.

2014. március 3., hétfő

Next Door 7. rész

Halihó! :3 Itt vagyok a hetedikkel is, amiben, mint említettem, Tom múltja fog kiderülni, habár ez rövidebb részen keresztül. Remélem, hogy tetszeni fog. Jó szórakozást hozzá! ^-^

2014. február 28., péntek

Next Door 6. rész

Sziasztok! :D
Itt a hatodik rész, amiben kicsit részletesebben van elmesélve Bill múltja, mármint, hogy mi történt vele. :) A következőben Tomé is ki fog derülni. ;) Addig is jó olvasást! ^^

2014. február 25., kedd

Next Door 5. rész

Halihó! :) Szerintem ezt a részt már jobban szeretni fogjátok, mint az előzőt. Sokkal hosszabb és tartalmasabb is, mint a negyedik volt. Szerintem ez kárpótol az előzőért. :)

Kritika time ~

Sziasztok. ^^
Valamiért szeretek néha kritikát kérni (bár nagyon régi, már nem létező oldalaimmal csináltam), a mostanival viszont ez az első. Szóval khm... Egyedül a Madhouse-ról kértem, mivel azt éreztem leginkább kritika-késznek, külön magyarázatot nem is tudok rá adni. Talán mert az volt az első, amit feltettem és a szívemhez nőtt. :'D De olvassátok, kimásolom. :)

FEJLÉC
Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. A letisztultságot mindenképpen díjazom, de valamiért mégsem ragadt magával az egész. Talán a felirat rontja el az összhatást, nekem túl egyszerű ez a betűtípus. Ehhez az egyszerű fejléchez sokkal jobban illene valami érdekesebb, díszesebb betűtípus. De egyébként nincs nagy gond vele.
10/7
DESIGN
Én a letisztultság és egyszerűség híve vagyok, szóval nekem teljes mértékben elnyerte a tetszésemet az oldalad. A színek harmonizálnak, ez a barna-krémszín kifejezetten jó színválasztás. Tetszik, hogy eltértél a szokásos alap blogger sablontól, nagyon jól néz ki így az oldal. Az oldalmodulok is mind megvannak, semmi hibát nem találtam ezekben.
10/10
A TÖRTÉNET
Amikor megnyitottam az oldalad, egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra. A Tokio Hotel mindig is megosztó fogalom volt, és vicces volt ennyi év után ismételten találkozni velük, hiszen eléggé eltűntek mostanság a nyilvánosság elől. (Még tisztán előttem van a Schrei képkockái, meg a „NEIN NEIN NEIN NEIN” :DD) Na de térjük a lényegre.
Kíváncsian láttam hozzá a sztorihoz, mivel nem sok TH sztori van mostanság a blog világában. Az alapsztori egész jó, habár sajnos egyre több ilyen bolondokháza-pszichológia témával foglalkozó oldal nyílt meg. Nem is ez a lényeg, hiszen ha valami jó, az úgyis kiemelkedik a többi közül. A sztori maga érdekes volt, voltak benne egész jó fordulatok. (A végén azért kicsit megnagyobbodott a pupillám, amikor kiderült, hogy testvérek, na ez azért ütött).
Ami nagyon szembeötlő volt, az a sok „halszálka”- értsd párbeszéd. Végignéztem az oldalon, és a részek 80-90%-a párbeszéd volt. Vannak leírásaid, de rövidek, és néha túl felszínesek. Látszik, hogy közölni akarod az olvasóval az érzelmeket, de szerintem kicsit mélyebben belemehetnél.
Lényegében nem rossz a történet, mindössze a párbeszédeket kellene egy kicsit leredukálni- persze nem ennek a történetnek az esetében, hiszen ez befejezett. Vedd csupán egy jó tanácsnak a jövőre nézve.:)
10/7

Összesen:30/24
Isolated Reality Design

Ha úgy néz-éget kapok, amit én abszolút értékelek. A fejlécet, öm, tudtam, hogy valami nem oké vele, de talán ha máskor hasonlót csinálok, akkor tudok javítani. A történet részben viszont még nem tűnt fel, hogy sok a párbeszédem. Majd próbálkozom, hogy ne legyen az a túlnyomó része. Mindenesetre köszönet érte az IRDesign-nak és Bella Everdeen-nek, amiért őszintén véleményt írt. <3

2014. február 22., szombat

Next Door 4. rész

Sziasztok! ^^ Itt a negyedik rész. Kicsit rövid lett, és nem is túl tartalmas. Viszont sorsfordító mondaok hangzanak el benne. :D

2014. február 19., szerda

Új design

Sziasztok. :3
Mint látjátok, új design van az oldalon, ideje is volt már, majdnem egy hónapja van fent az előző, ez most bézs-arany kombóban készült. :)  A fejléccel nem vagyok 100%-osan megelégedve, pedig legalább ötször csináltam újra... De nem találom rajta, hogy mit kéne rajta javítani. Nektek hogy tetszik?

Next Door 3. rész

Halihó! c:
Megérkeztem a 3. Next Door-ral, ami megint kicsit eseménytelenebb, de azért néha, ahogy mondani szokás, ilyen is kell. :D

2014. február 16., vasárnap

Next Door 2. rész

Sziazstok. ^^
Itt a Next Door új része, ami kicsit eseménydúsabb az elsőnél. :) Remélem, tetszik, jó olvasást hozzá!

2014. február 13., csütörtök

HYLY 16. (extra) rész

Halihó. :)
Gondolkoztam, hogy írni kéne valamit Valentin-napra, és ez lett belőle. Nem kapcsolódik az ünnephez, de így akkor is jobb lezárása a HYLY-nek. :) Jó olvasást és előre is boldog Valentin-napot. ^-^

2014. február 10., hétfő

Next Door 1. rész

Sziasztok. :3
Megérkeztem az első Next Door-ral. :) Szokás szerint nem sok minden történik még, de valahogy fel kell vezetni ezt is... :D Jó olvasást hozzá. ^^

2014. február 7., péntek

Next Door

Halihó! :)
Most már befejeztem a novellák hurcolgatását az oldalra, szóval itt vagyok a legújabb sztorim, a Next Door tartalmával.
A banner kivételesen tetszik, ami ilyen szerkesztményeimre ritkán mondható el, sose tetszik, ha én csinálom. xD De most direkt az egyszerűségével még nekem is bejön. :)

2014. február 6., csütörtök

10.000 ♥

Sziasztok. :)
Ma meglett a 10.000 összlátogatottság. Imádlak titeket! :) Tudom, hogy csak egy szám, de fel lett dobva a napom. <3

2014. február 4., kedd

Betartott ígéret

Halihó! ^^
Itt vagyok egy újabb novellával. Tudom, most rájuk vagyok kattanva... De következő alkalommal tartalom a következő történetből, utána meg első rész. ;)

2014. február 1., szombat

Fájdalom

Sziasztok. :) Ma egy egypercessel jöttem, aztán következő alkalommal egy novellával fogok, és utána jön az új folytatásos sztori tartalma, és utána kezdek majd bele, hogy feltegyem azt is. :D

2014. január 29., szerda

Régi ismerős

Sziasztok. ^^ Újabban egy novellát hoztam, ami a G-Portál történetíró versenyére készült. Jó lenne összeszedni pár kreditet a GP-s, személyes blogomra, bár nem hiszem, hogy nyerek vele, annyi tehetségem azért nincs, úgyhogy itt nem hiszem, hogy lesz kredit. x3 Kivételesen nem TH-s a sztori, sőt egyáltalán nem is slash, két hetero főszereplője van. Hát, azért hetero sztorik írásában nem vagyok olyan profi, sőt, valahogy a slashhoz máshogy állok hozzá, az mindig jobban összejön... xD A verseny leírását itt tudjátok megnézni.

2014. január 26., vasárnap

HYLY 15. rész

Sziasztok!
Most pedig itt vagyok a befejező résszel. Amikor kinyitottam szeptemberben, nem hittem volna, hogy három folytatásos történetet és több novellát/egypercest is be fogok fejezni az oldalon úgy, hogy írtok véleményt is. Köszönöm, hogy ezt is végigolvastátok, és remélem, hogy a következő sztori is ugyanennyire tetszeni fog. :)

2014. január 23., csütörtök

HYLY 14. rész

Sziasztok! ^^
És ez az utolsó előtti... Itt már kiderül, hogy Tom mit nem hitt el annyira ez előző részben. :)


2014. január 21., kedd

Designcsere már megint

Juuj, ahogy megláttam azt a képet, amiből végül a fejléc lett, beleszerettem, valami halálosan cuki. :3 Muszáj volt belőle dizit csinálnom, és ez lett a végeredmény. ^^ Tudom, hogy az előző se túl rég lett lecserélve, de nem bírtam ki. Szerintetek milyen lett? :)

2014. január 20., hétfő

HYLY 13. rész

Helló. :)
Íme a 13. rész, aminek a végén már van valami az előbbi részekben való csend után...

2014. január 17., péntek

HYLY 12. rész

Halihó. :3
Megint egy eseménytelenebb rész. De ez már vihar előtti csend... :D


2014. január 16., csütörtök

Bloggin'

Sziasztok. ^^
Szóval, ömm, blogolásba kezdtem. Mármint személyesbe. :D Ha van kedvetek, nézzetek be. Még nincs rajta sok minden, de az alap már megvan. :) www.zombiequeen.gportal.hu

2014. január 14., kedd

HYLY 11. rész

Sziasztok. :) Szóóval, itt lennék az új résszel. ^^ Már nem sok van hátra belőle, de már belekezdtem a következő történetbe is. Ebben a részben meg nem sok dolog történik, de kell egy-két unalmasabb is. :D


2014. január 11., szombat

Jégszív 3.

Sziasztok. :3
Itt van a Jégszív harmadik része. Ez már a befejezés. Remélem, hogy tetszeni fog nektek!^^


2014. január 8., szerda

Jégszív 2.

Sziasztok. :) Itt vagyok a Jégszív második darabkájával. :) Nem fűznék hozzá semmit, inkább olvassátok el.

2014. január 5., vasárnap

Jégszív 1.

Halihó. :) Most egy novellával jövök, amit három részben teszek fel, hogy ne kelljen egyszerre átrágnotok magatokat rajta, mivel több lett 2000 szónál. És ez a rekordom, még sosem írtam ennyire hosszú novellát. xD

2014. január 3., péntek

Három nap

Halihó. ^^ Tényleg utálni fogtok. :D De már megint háromnaponta lesznek részek, mert már megint lassan beérem magamat... Bocsi, tényleg, amiért nem haladok előre. :( De mentségemre legyen mondva, hogy a HYLY be van fejezve, bele vagyok kezdve egy másik folytatásos sztoriba, meg épp az előbb fejeztem be egy novellát, amit napok óta írok, és ez az eddigi leghosszabb novellám. ^^" Na, jó, nem mentegetőzök. ><

2014. január 2., csütörtök

Tudatlanság

Sziasztok. :) Először is: boldog új évet kívánok nektek! ^^ Másodszor pedig, itt van a második egypercesem, ami a Tudatlanság címet viseli.