2014. november 20., csütörtök

Bad Boy 6.

Sziasztok! :) Mivel per pillanat nem tudok aludni, ezért felrakom nektek az újabb részt most. :D Jó olvasást!


Bad Boy - 6. rész - Reggel van, de máris felhúztál


Bill elgondolkozott. Beszálljon, és mondjon búcsút annak, hogy ezt az időt egyedül töltheti? Vagy inkább gyalogoljon a hűvösben, hogy még inkább lefárassza magát? Egyik verzió se volt jó. Mindegy volt. Szóval sóhajtott egyet, megkerülte a járművet, és bevágta magát az anyósülésre. Még utoljára mérgesen fújtatott egyet kínjában, aztán lenyugtatva magát kinyögte a címet.
- Nem vagy valami egyszerű eset - jegyezte meg Tom, amikor beindította az autót.
- Az is tudok lenni, csak nem neked.
- Most úgy őszintén elmondanád, hogy mi bajod van velem?
Már megint ezek a hülye kérdések. Bill szép lassan végiggondolta a dolgot, mit mondhatna. De nem volt normális indoka, amit felhozhatott volna. Tom szimplán csak irritáló volt. Az egész lénye, a személyisége, a stílusa, ahogy megszólalt, amit csinált. Mindent utált benne, bár azt még ő maga sem értette, hogy miért. Valamit mégis kellett mondania. Muszáj volt, hogy Tom ne hihesse azt, hogy csak megjátssza az egészet.
- Nem tudom. Csak nem bírlak. Olyan a viselkedésed, ami nem tetszik. Ja, és már első alkalommal megmutattad az egódat. Csökkenthetnél belőle. Tipikusan enyém a világ típus vagy, aki azt hiszi, bármit megtehet és bárkit elérhet.
- Legutóbb éjjel nem úgy tűntél, mit aki annyira nagyon utálna - mosolyodott el Tom, és egy pillanatig oldalra nézett, hogy láthassa Bill arckifejezését. A gyilkos tekintetre muszáj volt elnevetnie magát, hiába nem akarta.
- Tom, be voltam szívva. Mindannyian szívtunk aznap. Akkor jó ötletnek tűnt. Így, józan fejjel rájöttem, hogy hiba volt.
Tom nem mondott semmit, csak bólintott. Szóval hiba. Bill úgy gondolja, hogy ez az egész egy hiba volt, amit nem kellett volna. Nagyszerű, akkor ezt is helyre kell hoznia. Meg kellett változtatnia Bill véleményét, hogy ne az legyen belőle, hogy megbánta a múlt éjjelt.
De várjunk. Miért is csinálja ezt? Billnek nem csak egynek kellett lennie a sok közül, akit szintén elrángatott valahová, hogy az este aztán egy kis bulival végződjön? Így kéne lennie, hogy aztán később elfelejtse, most mégis azon gondolkozik, hogyan változtathatna. Ez a két dolog így nem fért össze. Valamit elakart nála érni, de mégis, egy éjszakás kalandnak indult. Ezek ütötték egymást. Hamar elhessegette a gondolatait, inkább az útra koncentrált.

Néhány perccel később abba az utcába kanyarodott, ahol Bill lakott, és leparkolt a ház előtt. Az úton teljes csend volt, a rádió sem szólt, csak az éjszakai utca zajait lehetett hallani. Tom most nézett oldalra először, és kissé meglepetten fedezte fel, hogy Bill út közben elaludt, fejét az autó ablaküvegének támasztva. Muszáj volt elmosolyodnia a látványra, és csak megrázta a fejét. Újra beindította a kocsit, és a saját háza felé hajtott.

Reggel Bill értetlenül fordult körbe a szobában, ahol ébredt. Ismeretlen terep volt. Hol a francban van, és mit keres itt? Ledobta magáról a takarót, és kilépett az ajtón. Az egész lakás ismeretlen volt. A rövid folyosón, ahová jutott, két ajtó volt, benyitott abba, ami közelebb volt hozzá - az ajtó egy fürdőszobát takart. Így továbbment, a következő ajtón belépve egy konyhával összevont nappalit talált. Aztán ahogy a fotelban a tévét bámulva megpillantotta Tomot, az egész két összeállt.
- Reggel van, de máris felhúztál - csörtetett oda Bill, és idegesen megállt Tom előtt.
- Most mi bajod van?
- Az, hogy egy full idegen lakásban ébredtem fel, aztán rájövök, hogy a tiéd, bassza meg, szerinted mégis mi?! Bár azt hittem, valami mocsokfészekben laksz, szóval ez eddig kellemes csalódás volt... De akkor is. Mi a fenéért nem bírtál hazavinni, nem magadhoz?
- Bealudtál a kocsiban.
- Aha, és?
- Nem volt szívem felkelteni, és a cuccaid közt sem akartam turkálni a lakáskulcsért, szóval...
- Menj a picsába.
- Komolyan, nem értelek - mondta Tom hitetlenül. - Nem keltettelek fel, mert nem akartalak basztatni, a kanapén aludtam, nem lehet egy szavad sem.
- De, igen, nagyon is lehet. Mivel senki sem kényszerített rá.
- Istenem, ha seggfej vagyok, akkor az a bajod. Ha próbálok kedves lenni, akkor meg az. Döntsd el, mit akarsz!
Bill unottan megforgatta a szemét, és felsóhajtott. Ő eldöntötte, mit akar. Semmit. Tomtól legalábbis mindenképpen semmit. Nem volt rá szüksége. Ezt miért volt annyira nehéz felfognia a kérdéses személynek?
- Csak haza akarok menni. Ennyit akarok - nyögte ki végül.
- Ne térj ki a válasz elől. - Tom végre felállt, hogy egy szemmagasságba kerüljenek Billel. Komolyan nézett rá, éreztetve vele, hogy normális választ vár. - Velem kapcsolatban mit akarsz? Ennyi a kérdés.
- Konkrétan semmit nem akarok, mert utállak. Már a jelenlétedtől is idegbajt kapok, szóval csak annyit, hogy lépj le az életemből. Most pedig hazamennék, ha nem zavar.
- Gyalog ilyen időben?
Bill kinézett az ablakon, és meglepetten fedezte fel, hogy szakad az eső. Miért, miért kell pont most? Úgy érezte, hogy még az időjárás is összefogott ellene.
- Hát, öhm... Szerintem annyi még belefér, hogy hazaviszel... Ugye?
Tom vállat vont, és felvette az eddig a dohányzóasztalon pihenő kocsikulcsit. Miért is ne? Semmit nem veszíthet vele.

Alig negyed órával később az autó Bill lakása előtt állt meg. Bill kivágta a kocsiajtót, és gyorsan az ajtóhoz sietett, Tom pedig nem sokkal ment utána, mert ő éppen úgy döntött, hogy bekíséri.
- Azért kösz - szólalt meg Bill, ahogy az ajtó előtti kis, fedett teraszra értek.
- Nincs mit.
Tom most vagy soha alapon átkarolta Bill derekát, és megcsókolta. Nem zavarta volna, ha Bill lekever neki egyet, vagy ellöki magától. De egyik sem történt meg. Meglepettségére még meg is ragadta a pólója nyakát, hogy közelebb húzza magához. Tom erre felbátorodva lejjebb csúsztatta a kezét, és Bill hátsójába markolt, és ugyanazzal a lendülettel kivette a hátsózsebéből a lakáskulcsot. Közben nem szakították el egymástól az ajkaikat, de Tom közben fél kézzel a zárral babrált, ahogy forgatta benne a kulcsot.
- Mi is volt azzal, hogy nem akarsz tőlem semmit, és utálsz, hm? - kérdezte Tom mosolyogva.
- Semmi, csak felejtsd el - szólalt meg Bill halkan, és hagyta hogy Tom belökje mögötte az ajtót.