2014. október 31., péntek

Bad Boy 5.

Sziasztok! :)
Rövidebb várakozás után megérkezett az 5. rész, amihez nem igazán fűznék hozzá semmit. :D


Bad Boy - 5. rész - Felejts el


Következő este Bill remélte, hogy Tom vagy a haverjai nem jelennek meg a klubban. Nem, a haverjaival nem volt különösebb baja, de úgy gondolta, Tom valószínűleg mindenről beszámolt nekik, és attól félt, hogy előjönnek a témával. Általában nem zavarták az ilyenek, mivel másnapra úgyis elfelejtettek mindent, akik ráakadtak, vagy egyszerűen csak nem akarták felhozni. De azokkal nagyrészt egyedül indult el, és nem is nagyon tértek vissza, vagy simán elvegyültek a tömegben. De ezek négyen voltak, még akkor is, ha hárman később egyedül hagyták Tommal, és valószínűleg vissza is fognak jönni. Hiszen kezdő banda, és a helyi klubokban akarnak feltörni, ami alól ez sem volt kivétel. Sőt, biztos volt bene, hogy jönnek még - mivel utólag megtalálta őket a programban. Többször is.
- Neked mi bajod van, úgy őszintén? - lökte oldalba Leon Billt, miközben egy poharat törölgetett. - Süt rólad, hogy valami nem oké.
- Semmi. Mindegy - vágta rá.
- Fogadni mernék, hogy a múltkori srácon rágódsz, mi? - szólalt meg Stephanie, egyedüliként, akinek sejtése volt a témáról. Bill bírta, hiszen lehetetlen volt a lányt nem szeretni, de most mégis legszívesebben megfojtotta volna, amiért ezt felhozta. Bármiről szívesebben beszélt volna, mint Tomról.
- Milyen srác? - kapcsolódott be Tori, aki eddig csak fél füllel figyelte a beszélgetést.
Bill felhorkant. Miért kellett mindhárom munkatársának ráakadnia erre? Ha Steph nem szólalt volna meg, talán elfelejtették volna... De így biztos volt benne, hogy ráakadnak a témára, és kifaggatják.
- Mondom, hogy mindegy - horkant fel Bill. - Akadjatok le rólam, jó? Nincs hangulatom ehhez.
- Bal lábbal keltél fel? - cukkolta tovább Leon.
- Csak kussolj, oké? Legszívesebben be se jöttem volna, kérlek, hagyjatok, csak ma - sóhajtott fel.

Egy ideig tényleg csendben voltak, mármint egymás körül. Tartották magukat Bill kéréséhez, és inkább nem szóltak hozzá, csak csinálták az emberek italait. Stephanie volt, aki először megtörte a csendet - de ő is csak azért, mert tudta, hogy szükséges.
- Hé, ott a herceged - bökött Steph a fejével a tömegben lévő Tomra, hogy Billt figyelmeztesse.
- Mi van? - kérdezett vissza hirtelen. - Basszus, minek? Nem is lépnek fel ma. Az fix, hogy engem akar idegesíteni.
- Vagy csak úgy itt van, mert szórakozni akar? - vonta fel a lány kérdőn a szemöldökét.
- Francokat. Idejön - mondta, és igaza volt; Tom abban a pillanatban indult el a pult felé.
Bill sóhajtva odalépett Leonhoz, és már azelőtt kérlelően nézett rá, hogy megszólalt volna.
- A srácot le kéne koptatni - közölte egyszerűen, fejével alig láthatóan a közeledő Tomra biccentve.
- Mi? Miért nem intézed el magadnak?
- Az nem olyan egyszerű, és ehhez te kellesz.
Leon egy pillanatig értetlenül bámult rá, aztán leesett neki, mit is akar Bill pontosan, és azonnal tiltakozni kezdett az ötlet ellen.
- Nem. Verd ki a fejedből. Tudod, bírlak meg minden, de emlékeztetlek rá, hogy én még mindig hetero vagyok. Szóval bármit, csak ezt ne.
- Csak egyszer, oké? - nézett még rá utoljára gyorsan, aztán visszafordult. Tom épp abban a pillanatban könyökölt a pultra.

- Szóval szerinted nem vagyok neked elég jó, mi? - vágott bele Tom azonnal a közepébe.
- Húzz innen, seggfej.
- Miért is?
- Mert irritálsz a jelenléteddel? - kérdezett vissza Bill kapásból.
- Hm. És ha nem, akkor mi lesz?
Leon ebben a pillanatban közelebb lépett, és átkarolva Bill derekát, szigorú tekintettel bámult Tomra. Bill magában szinte felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, amiért végül is Leon a segítségére sietett.
- Akkor valószínűleg másképp fog kinézni a képed - válaszolt Leon azonnal Bill helyett. - Csak akadj le róla, és nem lesz balhé.
Tom felnevetett, aztán megszólalt. Hangjában gúny és megvetés volt.
- Gratulálok, ennyit tudtok - mondta.
Leon felhúzott szemöldökkel bámulta Tomot, azt várva, hogy lelépjen végre. Továbbra sem esett ki a szerepből, de remélte, hogy minél hamarabb befejezheti ezt a játékot.
- Na, mire vársz még? - szólalt meg újra. - Húzz el.
- Hidd el, úgyis mentem volna - vonta meg a vállát Tom, aztán felállt a bárszékről, végül eltűnt a tömegben.
Bill megkönnyebbülten felsóhajtott, mire Leon is elengedte a derekát.
- Basszus, kösz - mondta Bill hálásan. - Jövök neked egyel.
- Több ilyen nem lesz...
- De tényleg, kösz, és sajnálom, de te voltál hirtelen az egyetlen elérhető...
- Mindegy, oké?

A bár bezárása után Bill hullafáradtan lépett ki az ajtón. Azt volt a terv, hogy hazaér, és amint bedől az ágyba, azonnal alszik is, nem szenved olyan fárasztó dolgokkal, mint az átöltözés. Arra  kapta fel a fejét, hogy egy alak állt meg mellette. Még a sötétben is felismerte, hogy Tom volt az. Hát persze, hogy most sem tudja levakarni magáról...
- Tudom, hogy az a tag nem a pasid - szólalt meg Tom, azonnal a téma közepébe vágva. - Túlságosan is hetero feje van. Bevallom, jó színész, de át lehetett rajta látni.
- Menj a francba - préselte ki Bill a fogai között. - Jó lenne, ha a maradék energiámat nem rád kéne elbasznom, de úgy látszik, az lesz belőle. Egyszer mondom el, és utoljára, szóval ha ezt itt és most nem érted meg, akkor vagy hülye vagy és rossz a felfogásod, vagy nagyon kitartó vagy. Már az első pillanattól kezdve látszott rajtad, hogy tipikusan az vagy, aki arra törekszik, hogy minél többen meglegyenek neki, hogy adhassa a menőt a haverjainak. Fogalmam sincs, hogy miért mentem el veletek mégis. De egy pillanatra talán mégis élveztem az idióta játékodat, és benne voltam. De elgondolkoztam rajta. Nem. Nem akarok benne lenni, és nem akarom, hogy az életem része legyél, nem hiányzik nekem egy nagyképű seggfej, aki felforgatná a mindennapjaimat. Mondhatod azt, hogy első látásra ítélek, mert igazad van. Alig ismerlek, de ez elég volt ahhoz, hogy véleményt alkossak rólad. Szóval most megkérlek valamire, amit remélem, hogy nem lesz nehéz betartanod. Csak annyit kérek, hogy felejts el.
Bill, ahogy befejezte a mondandóját, meg sem várta, hogy Tom akármit mondjon rá, tovább indult, és faképnél hagyta.

Tom egy pillanatig még hezitált, és úgy tűnt, hogy gondolkozik. Billnek most nem volt igaza. Nem volt nagyképű seggfej. Legalábbis tudott nem az lenni. Szóval most a jó arc énjét kellett előszednie, nem a nagymenő kőbunkót. Hát akkor legyen.  Gondolt egyet, és sietősen a parkoló irányába sétált.
Alig egy perccel később ugyanazon a hosszú utcán hajtott, ahol épp az előbb állt, és leállította az autót a gyalog hazafelé igyekvő Bill mellett.
- Szállj be, hazaviszlek - mondta, ahogy lehúzta az ablakot.
- Nem kell, sétálni akarok - vágta rá Bill gondolkodás nélkül.
- Nem akarsz sétálni, látszik rajtad, hogy majd' összeesel a fáradtságtól, egész éjszaka a pult mögött rohadtál. Nem akarok semmit, csak hazaviszlek. Na?

2014. október 13., hétfő

Bad Boy 4.

Sziasztok! ^^
Itt vagyok nektek az új résszel, ami már azért érdekesebb, hogy is mondjam, khm... :D Na mindegy, lényeg a lényeg, ezt a sztorit teljesen befejeztem, nem lesz egy lexikonhosszúságú, de már a következőbe is belekezdtem, úgyhogy nem kell csüggedni. ^^ Jó olvasást hozzá! ♥


Bad Boy - 4. rész - Viszlát, drágaságom


Nem magyarázkodom, inkább megmutatom. Ahogy ezek a szavak elhagyták Tom száját, meg sem várta, hogy Bill reagáljon, újra az ajkaira tapasztotta az övéit, miközben hátrább tolta, egészen a falig. Bill nem ellenkezett, engedelmesen a falnak nyomta a hátát, és átkarolta Tom nyakát.
- Rohadtul nem fognak visszajönni, ahhoz túlságosan ismernek. Direkt hagytak itt minket, szóval nyugodtan lehetünk - mondta Tom, megszakítva a csókot egy pillanatra.
- Te csak kussolj, seggfejkém, magamtól is rájöttem. Bírom a hülye játékaitokban, hogy mindent előre látok - vigyorodott el. - De tetszik.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - harapott Bill ajkába finoman. - Olyan kis aranyos vagy, amikor duzzogsz és próbálsz leoltani.
- Egyáltalán nem duzzogtam. Inkább folytasd - mosolyodott el Bill halványan.
Tom hallgatott a tanácsára, úgyhogy újra megcsókolta, ezáltal már durvábban, mint az eddigiek. Erőszakosan tolta át a nyelvét Bill szájába, aki, ha akart volna, akkor sem tudott volna ellenkezni. De nem akart. Ugyan csak előző éjszaka ismerték meg egymást - bár még ez is túlzás arra, ami köztük van -, és szinte semmit nem tudott Tomról a nevén kívül, egyáltalán nem érezte helytelennek, amit csinálnak. Miért érezné annak? Előre tudta, hogy úgyis csak egy futó kaland lesz. Ma éjjel még itt vannak, fűtől kissé kába állapotban, egymást csókolva, néhány nap elteltével el is fogják felejteni, hogy valaha találkoztak.
Bill közelebb passzírozódott a falhoz, ahogy Tom az ágyékát az övének nyomta, és felnyögött tőle, ahogy nadrágon keresztül is megérezte a másik merevedését. Tom magabiztosan elmosolyodott, és megszólalt.
- Tetszik, mi? - kérdezte huncut mosollyal a szája sarkában.
- Ne pofázz már annyit, bassza meg! - forgatta Bill a szemét, és ezúttal ő harapta meg Tom ajkát.
Tom óvatosan elmosolyodott Bill reakciójára.
- Ezt igennek veszem - mondta.
Ezután tényleg csendben maradt, inkább lefejtette Billről a pólót, és a nyakát halmozta el csókjaival, a másik pedig ezt halk nyögéseivel díjazta, és fel sem tűnt neki, hogy már Tom nyakába csimpaszkodik, szinte csak ezzel megtartva magát - egyébként úgy érezte, hogy azonnal összeesik. Tom ezután a saját pólóját rángatta le magáról, és ledobta a földre. Szép lassan a többi ruha is lekerült róluk, és amint teljesen meztelenek voltak, Bill ösztönösen szembefordult a fallal, és fél karral nagyjából nekitámaszkodott. Engedte, hogy Tom félresöpörje a haját, ezután, mikor hátulról óvatosan a nyaka hajlatába harapott, felsóhajtott.
- Meddig akarod még hagyni, hogy szenvedjek? - kérdezte Bill szúrósan két nyögés között.
- Semeddig, befejeztem a szadizásodat - vigyorodott el Tom.
Ahogy mondta, nem szadizta tovább, hanem a lényegre tért. Mivel egyikük sem akart a mocsokkal borított földre lefeküdni, állva maradtak. Tom így hatolt be Billbe egy határozott mozdulattal, aki erre hangosan felnyögött. Tom elégedetten elmosolyodott, és szinte egy pillanatot sem várva lökött egyet a csípőjével - aztán még egyet. Eleinte lassú tempót diktált, aztán gyorsabbra váltott. Ajkaikat egyre több és hangosabb nyögés és sóhaj hagyta el, ahogy haladtak a végcél felé.

Először Bill élvezett el hangos nyögés kíséretében. Érezte, ahogy a teste görcsbe rándul, ahogy meg sem bír mozdulni, ahogy a háta megfeszül. Tomnak se kellett már sok, csak pár másodperc volt a különbség, Bill után ő is szinte azonnal elment.

Néhány perc múlva, miután kifújták magukat, a ruháikat rángatták magukra.
- Remélem, tudod, hogy ez semmit sem jelentett - jegyezte meg Bill, miközben felvette vékonyka kabátját. Nem cipzározta be, úgy indult el, de búcsúzóul még egy puszit nyomott Tom arcára. - Viszlát, drágaságom - vigyorodott el, aztán kilépett az épületből.
Tom perceken keresztül állt ott mozdulatlanul, miután egyedül lett hagyva. Most ő volt az áldozat, életében először - és nem hagyta magát veszíteni; eldöntötte, hogy benne marad a játékban.