2015. január 29., csütörtök

Mad World 1.

Szóval, az előző bejegyzésben említettem, hogy még ebben a pillanatban itt lesz az új sztorim első része, ami nem más, mint egy Madhouse második évad, vagy mi. :D Jó olvasást hozzá! ♥


Mad World - 1. rész - A világ sötét oldalán


Csak állt ott. Állt, mély lélegzetet vett, és bámult az éjszakába. Eggyé vált a sötétséggel, ami körülötte volt. Úgy érezte, meg kell tennie, nincs más választása, nem bírja tovább. Lenézett a belvárosi fényekre, a magasságtól hátrahőkölt egy fél lépést, aztán összeszedte magát. Nem ezért jött. Nem azért, hogy most visszatántorodjon. Ha már itt van, meg kell tennie. Csak egy lépés lenne. Egy ugrás. Egy zuhanás. Egy pillanat. És akkor vége az egésznek.
Ahogy kivágódott a lépcsőház tetején lévő ajtó, összerezzent és hátrapillantott. Ekkor már tudta, hogy felesleges próbálkoznia, de azért megpróbált leállni a két rendőrrel - hátha győztesen kerül ki, és megteheti, amit akar. De nem.
Igazából észre sem vette, mikor jöttek - ahogy újra lenézett, látta, hogy a mentők is odalent állnak, teljesen felkészülve. Túlságosan elvonták a figyelmét az üres gondolatok, nem foglalkozott ilyenekkel.

„Öngyilkossági kísérlet kavart port Németországban. A fiatal fiú egy tömbház tetejéről akart leugrani. Szerencsére egy járókelő értesítette a mentőket és a rendőrséget, akik időben közbeléptek. Később a fiatalember önmagától vallotta be szándékát, az okokat nem tudni, azonban a szomszédok beszámolóiból kiderült, egy hosszabb időszakot a helyi pszichiátrián töltött, ahonnan majdnem másfél éve engedték ki, és valószínűleg hamarosan újra kezelésbe veszik.” - Lett olvasható egy-két híroldalon.

Tom sóhajtva nyomta meg a kikapcsológombot a távirányítón, aztán dühösen elhajította. Bill mindig is jó színész volt. Mindig tökéletesen eljátszotta a keményet, a nagyfiút. Hogy semmi baja sincs.  Holott törékeny volt, egy nagyra nőtt gyerek. Ráadásul túl makacs is volt hozzá, hogy bármit mondjon. Épp ezért nem tudott belőle semmit kicsikarni.
De most végképp nem értette. Kiengedték. Az élete majdnem tökéletes volt a napi egy gyógyszert leszámítva, amit így is nemsokára abbahagyhatott volna. Szabad járása volt a házban, a világban, az életben. Minden szeretetet megkapott...
Akkor mégis miért? Hol volt a hiba? Csak ennyit kérdezett volna. Két kérdés, amire választ várt, olyan nagy dolog ez? Pszichológus volt, az isten szerelmére, de hát néma gyereknek anyja se érti szavát!

Bill sem így akarta. Csak szépen végezni magával, egy olyan ok miatt, amiről csak ő tudot - és nem is terezett másnak elmondani. Nem érezte szükségesnek. A rövidebb utat akarta választani, de a terve - szerencsére - kudarcba fulladt. Neki még ez sem sikerül. Tudta, hogy lesznek emberek, akiknek fájdalmat okoz, de ez sem tűnt akadálynak. De mégis akadályba ütközött.

Tom otthon nem tudott mit kezdeni magával. Üres volt a ház; annyira üres, hogy néha úgy érezte, egy nagy puszta, a semmi közepén van.
Lelkileg ott is volt.
Furcsa volt számára, hogy Bill nincs ott. Állandóan rajta lógott, minden szabad pillanatában, nem törődve a véleményekkel, nem törődve semmivel. Bár csak két nap telt el Bill öngyilkossági kísérlete óta, aminek azelőtt még csak jele sem volt... két nap telt el azóta, hogy nincs ott. Máris hiányzott neki.
A nevetése, ami vidáman csengve visszhangzott a falak között. Az állandó szövegelése, amitől mindig jobb kedvre derült. Látni akarta. Érezni, érinteni, maga mellett tudni. De valahol valami nagyon elromlott.
Csak azt nem tudta, hogy mi.

Viszont Bill nagyon is jól tudta. Csak hallgatott róla. Azt hitte, többször nem jut pszichiátriára. Messziről kerüli, hogy normális életet éljen. De egy kis hiba csúszott a tervbe, és tessék, megint itt tartunk. Nyugtatók, antidepresszánsok, pszichológusok, nővérek, egyhangú falak. Egyhangú napok. Így, másodjára, hogy már hozzászokott a mindennapi élethez, még rosszabbnak tűnt minden - és rosszabb is volt.

Nem érezte magát azok közé valónak, akik körülvették. Jó, az átlagnál kissé könnyebben kiakadt, de nem akarta, hogy egy szinten kezeljék... ezekkel.
Amikor a szobájához akarták vezetni, amennyire tudott, küzdött. De ahogy az ajtó mégis záródott, hosszú ideig, talán órákig csak érzelem nélkül bámult a nagy semmibe. Csak ezután tört ki belőle a düh könnyek formájában.

- Üdv újra az életben a világ sötét oldalán, te barom - jegyezte meg magának nagyot sóhajtva.

Mad World - Előzetes

Sziasztok! :)
Most megint az következik, hogy mennyire sajnálom, hogy így elhanyagoltalak titeket... De ezután a bejegyzés után az új (régi-új?) történet első része is felkerül, nem csak az előzetes.
A Madhouse befejezése után elég sokkal pattant ki az agyacskámból a folytatás, a Mad World. Aki még nem olvasta, az megteheti, de nem is feltétlenül fontos, akár egy különálló történetnek is elmenne, de azért mégis érdekesebb tudni az előzményeket. :)


Madhouse II - Mad World


Happy end? Ébredj fel, ez itt nem a Disney, ez itt a való élet! Hiába tűnik úgy, hogy minden rendben van. Hiába tűnik úgy, hogy minden jobb lesz, és ez így is marad. Egyszer eljön az a pont, amikor valaki belerondít a saját tökéletes világodba. Eljön az a pont, hogy összetörsz. A téboly visszaránt. Rá kell jönnöd, hogy mekkora egy bolond világban is élsz. Minden kezdődik elölről...

2015. január 7., szerda

Pain of Love 2.

Sziasztok! :)
És íme, itt vagyok Ireth történetének második részével. :) Nekem ez is nagyon tetszett, nektek mi a véleményetek róla? ;)


Pain of Love 2. rész


„Elengedte Billt, majd felhívta a lányt.”
-         Hallo…?
-         Keresd meg nekem a rák ellenszerét de sürgősen!!! – kiabált bele a telefonba kétségbeesetten Tom.
-         Először is köszönni ki fog? Másrészt nem vagyok süket, nem kell úgy kiabálni! Harmadrészt már dolgozok rajta.
-         Hogyhogy?! – Tom meglepődött.
-         Úgy, hogy értek a bioszhoz is, látom Billen a rák jeleit és megkértem adjon egy kis vért, ami segítségével hozzá kezdhetek. Tegnap majdnem rám robbant a ház az ellenszer miatt. Ne izgulj, dolgozok rajta! Most is azt csinálom.
-         Köszönöm! Köszönöm! – azzal letette.
-         Van még remény! – ölelte át testvérét.
-         De csak akkor, ha sikerül neki.
-         Ninának mi nem sikerül? A „lehetetlen” szó számára nem létezik.
Telt-múlt az idő. Bill egyre rosszabbul lett. Haja folyamatosan hullott, egyre többet sírt.
A nappaliban voltak. Bill Tom ölében ült és folyamatosan zokogott, bátyja pedig vigasztalni próbálta.
-         Félek – susogta Bill.
-         Nem kell. Meg fogsz gyógyulni – majd hosszasan megcsókolta. Az választotta őket ketté, hogy Nina rontott be a nappalijukba.
-         Azt… hiszem… sikerült… - mondta szapora levegővételek között.
A két Kaulitz örömében megölelte a lányt.
-         Állj! – szólalt meg Bill. – Honnan tudod, hogy sikerült?
-         Ne kérdezd hogyan, de mind az öt nyulam rákos lett – kezdett bele Nina. – Ők voltak a teszt alanyaim…
-         De ami a nyúlnak jó, az nem biztos, hogy nekem is jó.
-         A te vérmintáddal dolgoztam. Két lehetőség van. Vagy meggyógyulsz, vagy nem történik semmi. Rontani nem fog a helyzeten.
-         Mégis, hány nyulad maradt meg az ötből? – kérdezte Tom.
-         Egy, de remélem Bill-nek szerencséje lesz.
 Beadták neki az ellenszert. Az elkövetkezendő hetekben a fiatalabb testvér nem érzett semmiféle javulást, de érezte, hogy rosszabbul sem lett. Aztán azon a szörnyű napon…
-         Bill! Átszaladok Georgék-hoz egy kicsit, nem jössz?
-         Nem! – hallatszott a válasz a szobából.
Tom lenyomta a kilincset, de testvére kikiabált, hogy nem menjen be.
-         Tom! – szólt ki.
-         Tessék.
-         Szeretlek. Nagyon!
-         Én is szeretlek – azzal elindult a két G-hez. Ezt a tettét nagyon, de nagyon megbánta.
Miután átment Gustavék-hoz, elszaladt a kórházba a leletekért. Meglepődött. A kórlap szerint Bill MEGGYÓGYULT! Ninának tényleg sikerült (csak kár, hogy a feljegyzései egy kísérlet közben megsemmisültek, így az ellenszer továbbra is rejtély maradt).
Rohant is egyből hazafelé.
-         BILL! BILL! – kiabálta már az utcáról. – MEGGYÓGYULTÁL!
Bement a házba. Ott is kiabált testvére után, de nem jött válasz sehonnan. Felment, benyitott Bill szobájába és sokkot kapott a látványtól.   

2015. január 2., péntek

Bad Boy 8.

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, már itt is vagyok a Bad Boy befejezőjével. Az ezutáni történetet hosszabbra tervezem, remélem, hogy sikerül is, de az még meglepi lesz. ;) Ehhez pedig jó olvasást! ^^ Rövid, de lényegretörő, a tartalom szerintem kárpótol. :D



Bad Boy - 8. rész - Próbálkozás


Ahogy Bill mondta, Tom a bal oldali ajtón ment be. Mielőtt belökte volna, a szeme sarkából leolvasta a rajta lévő feliratot, miszerint ez volt a férfiöltöző. Csak pár iskolaihoz hasonló kulcsra zárhatós szekrény állt benne, ezektől nem messze egy fogas. Hátrébb egy konyhapult, amin a mosogatón kívül csak egy kávéfőző árválkodott néhány bögre társaságában. A fal mellé egy faasztal volt tolva, amihez két szék tartozott. Tipikus munkahelyi öltöző volt.
Tom gondolkozás nélkül rápályázott az asztalra, lazán ráültette Billt, de csak erre a pár másodpercre szakadtak el egymástól.
- Ha valamelyik szerencsétlennek épp most jutna eszébe ennek a folyosónak bármelyik részére is jönni, és meghall minket, én esküszöm, hogy kitépem a beledet - szólalt meg Bill félig nevetve.
- Hülye - röhögte el magát Tom, aztán újra hosszan megcsókolta.
- De attól még szeretsz, nem? - pislogott Bill ártatlan fejjel.
- Cseszd meg, az előbb még mindent megtettél volna, hogy lerázz - nevetett fel. - Amúgy attól függetlenül, hogy ki akarod tépni a beleimet? Hát persze.
- Nem mindig akarom kitépni a beled, csak néha. Viszont akkor nagyon.
- Bájos - motyogta Tom.
Bill még egyszer elnevette magát, aztán Tom pólójának nyakát megfogva közelebb húzta magához. Tom halványan elmosolyodott, és megcsókolta, aztán finoman az ajkába harapott. Közben Bill pólójának aljáért nyúlt, hogy lesegítse róla, aztán a sajátját is levette. Bill lemászott az asztalról, ahol eddig ült, és egészen közel lèpett Tomhoz, hogy a vágytól felforrósodott felsőtestük összeérjen. Eközben is vadul harapdálták egymás ajkait, szinte egy másodpercre sem váltak el, épphogy volt egy-egy gyors levegővételnyi idejük. A felsőrészeket lassan követték a nadrágok is, nem sokkal ezután az alsónadrág is lekerült róluk. A ruhadarabok vagy a földön, vagy az egyik szék háttámláján landoltak, de igazán egyikük se nézte, hogy mi hová kerül.
Amikor már teljesen meztelenül álltak egymás előtt, alig észrevehetően mindkettejük elmosolyodott. Tom lassan lejjebb tért Bill nyakára a csókjaival, itt-ott ráharapott az érzékeny bőrre, néhol szívott rajta egyet. Láthatóan Bill ezt díjazta, halk nyögéseivel fejezte ki, hogy tetszik neki, sőt, még kicsit a fejét is hátradöntötte, hogy Tom minél jobban hozzáférhessen.

Ezek után lassan azon kapták magukat, hogy Bill az asztalon támaszkodik, Tom pedig először behatolt, aztán egy finomat lökött rajta a csípőjével. Szinte nem is vették észre, mikor jutottak el eddig, de nem is foglalkoztatta őket különösebben.
- Ezért van az, hogy egyszer utállak, egyszer nem, baszd ki. Túl jó vagy - jegyezte meg Bill lihegve, aztán újra felnyögött.
- Gyakorlat teszi a mestert - vigyorodott el Tom.
- Hülye barom.
Tom megragadta Bill csípőjét, hogy ezzel is diktálja a tempót, és egyre gyorsabban mozgott. Ahogy az idő telt, egyre több, mélyebb nyögés és sóhaj hagyta el ajkaikat. Tom érezte, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elmenjen, de először Billt akarta a csúcsra juttatni, ezért megragadta a hímtagját, és a lökéseivel egyhuzamban fel-le húzgálta rajta a kezét. Bill egyre hangosabbakat nyögött, és nem sok idő elteltével el is élvezett, Tom pedig néhány újabb lökés után ment vele.

Miután kifújták magukat, és a ruháikat is gyorsan magukra kapkodták, egy újabb csókot váltottak.
- Döntöttél már? - kérdezte Tom laza félmosollyal.
- Megpróbálhatjuk.

2015. január 1., csütörtök

Happy New Year!

Sziasztok!
Bár időzítővel, hogy pontos legyek, de szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! :)
Ebben az évben is szeretnék nektek új sztorikkal szolgálni, úgyhogy nem maradtok enélkül, pár nap múlva felkerül a Bad Boy befejező része, és hamarosan Ireth történetének, a Pain of Love-nak a második része, amiről most csak tájékoztatlak titeket, hogy eszméletlen jó lett :)