2014. december 28., vasárnap

Pain of Love (Ireth)

Sziasztok! ^^ Örülök, hogy kezd beindulni a beküldés a blogon. Ireth már el is küldte a története, a Pain of Love első részét. Nekem nagyon tetszik, nektek is csak ajánlani tudom! ;) Jó olvasást!


Pain of Love - 1. rész


Tom Kaulitz a kórtermében ült kényszerzubbonyában és azon gondolkodott, hogy miért került ide. Nem őrült meg! Nincs semmi baja, mégis itt van. Próbálta átgondolni a dolgokat.

Pár hónapja kezdődött. Koncert után voltak. Billel egy szobában öltözködtek, Tom közben fél szemmel a testvérét figyelte. Úgy odamennék és megölelném. Nem adnám senkinek. Vajon az ajkai tényleg olyan puhák, mint amilyennek látszanak? Nem, Tom. Most fejezed be! Nem vagy normális!!! De olyan nehéz nem másra gondolni!

- Mit bámulsz? - kérdezte Bill. Ez zökkentette ki Tomot a gondolataiból.

- Nem bámullak.

- Komolyan nem értelek. Olyan furcsa vagy napok óta.

- Nem vagyok furcsa!

- Dehogy nem! Most is a koncerten későn kezdtél el játszani.

- Egy picit fáradt voltam – hazudta Tom. A kis csúszásnak persze semmi köze nem volt a fáradsághoz. Csak Tom koncert közepén elkezdte Billt bámulni.

A hotelben is közös szobát kaptak. Eleve egy szobában akartak aludni.

Tom a franciaágyon feküdt és a plafont bámulta. Már túl volt a fürdésen, de meg akarta várni Billt. Eldöntötte magában, hogy igenis megmondja neki.

Hallotta, hogy testvére elzárja a csapot, ő pedig egyre jobban kezdett izgulni. Magában felkészült a legrosszabbra, hogy Bill talán örökre itt hagyja.

Bill kijött a fürdőből. Egy boxeralsó és egy fekete póló volt rajta. A sminkjét már lemosta. Tom egy másodpercig habozott, majd felpattant, átkarolta és hosszasan megcsókolta. Hogy Bill ellöki vagy behúz neki egyet az sem érdekelte. Meglepetésére öccse visszacsókolta és a nyaka köré fonta a karját. Miután levegőhiány miatt szétváltak, Bill csak ennyit mondott:

- Végre!

A titkukat sikeresen megőrizték. Senki nem tudta meg. Leszámítva Ninát. Nina a szomszéd utcában lakott. Igazi feltaláló és nagy kémikus – fizikus volt. Tom jól emlékezett arra a pillanatra. Nina valami új kütyüjét akarta megmutatni, ezért áthívta a fiúkat. A nappaliban a testvérek magukra maradtak. A lány elszaladt a ketyeréért, amit mutatni akart, ők pedig már nem tudták magukat türtőztetni. Tom lázasan csókolta a mellette ülő nyakát, fülét, ajkait.

- Itt van! – jött Nina. – Bocs, hogy megvá… HUPSZ! – lépett be, majd egyből fordult is ki a nappaliból és a konyhába vette az irányt. A két Kaulitz azonnal utána ment.

- Nina – szólította meg Bill.

Nina éppen egy nagy bögre kávét ivott meg. Kérdőn nézett rájuk.

- Ez…Ez nem… - kezdte Tom, de Nina nem engedte, hogy befejezze.

- Ne gyere azzal a szöveggel, hogy Ez nem az, aminek látszik! , mert ez pontosan az, aminek látszik…És nem. Nem mondom el senkinek. – olvasta ki a két fiú szeméből.

- Tényleg? – csillant fel a testvérek szeme.

- Persze, hogy nem – mosolygott a lány. – Amúgy is tudtam.

- Honnan? – kérdezték egyszerre.

- Nő vagyok, észreveszek dolgokat.

Nina nagyon rendes lány, falazott és segített a két fiúnak. Egyszer egy lesifotós lekapta, ahogy ők ketten csókolóznak. Nina mentette ki őket, azzal az állításával, hogy fogadott Tommal, ha ő nyer pókerben, akkor gazdagabb lesz egy bőrdzsekivel, ha a lány nyer, Tom megcsókolja Bill. Csodával határos módon bevette mindenki, csak a két G volt ezzel szemben egy kicsit bizalmatlan, de végül beletörődtek, hogy csak egy fogadás volt.

Eltelt pár hét, Bill pedig egyre furcsább lett. Soványabb, ingerlékenyebb és néha csak ok nélkül elsírta magát. Végül Tom talált a táskájában egy orvosi papírt. Rák. Érezte, hogy elkezdenek folyni a könnyei. Neszt hallott. Bill állt a szobája ajtajában és őt nézte.

- Mikor akartad elmondani?! – fakadt ki Tom. – Ha egyáltalán nem tervezted azt, akkor majd egy szép napon arra érek haza, hogy holtan fekszel valahol a házban?!

- Tom… Én… - de nem bírta befejezni, mert Tom odaszaladt hozzá és megcsókolta.

- Ezért jársz el szinte minden nap itthonról. A kórházban vagy olyankor?

- Igen.

- És… Mit mondanak?

- …Egyre rosszabb.

Tom még egyszer megcsókolta. Nina. Jutott hirtelen az eszébe. Elengedte Billt, majd felhívta a lányt.

2014. december 24., szerda

Christmas Present

Sziasztok! :)
Először is kellemes ünnepeket mindenkinek! :3 Másodszor pedig... Karácsonyi novella, mert nekünk kell egy ilyen Mikulás ;) Rövid, de szerintem lényegretörő. Jó olvasást hozzá!



Christmas Present


Odakint csillámlott az ezüstös hó, fátyolként borítva be a tájat. Takaróként omlott a földre, feldíszítette a fák csupasz ágait, cukormázként borult a háztetőkre. Most is kis pelyhekben szállingózott.
A házakban kellemes meleg volt, ropogva égett a fa a kandallóban, fenyő- és mézeskalácsillat terjengett a lakásban. Elérkezett a karácsony...
Bill, mint egy kisgyerek a Télapót, várta haza Tomot, aki nemrég ugrott el, mondva, gyorsan el kell intéznie valamit, azonban a részletekbe nem avatta be. Bill úgy gondolta, valami egyszerű kis dolog miatt ment el, de nem ez volt az igazság. Bár ez meglepetés volt.

Halk csengettyűszó hallatszott odakintről. Bill először nem igazán törődött vele, azt gondolta, a szomszéd kisgyerekes család szórakozik így, amikor mindenki összegyűlt a szeretet ünnepén. Azonban amikor pár másodperc múlva ismét hallotta a csilingelést, közelebbről és közelebbről, felkászálódott a fotelból, ahonnan eddig a pattogó tűz melegét élvezte az arcán. Ráérősen a bejárati ajtóhoz ment, gondolva, legalább kikukucskál, mi a helyzet. Ahogy az ajtót kinyitotta, kicsit meglepte a látvány, és halkan még fel is nevetett.

Tom állt az ajtóban, Mikulás-öltözetben, kezében csengettyűvel. Erre aztán nem számított!
- A Mikulás tudja, hol vannak a rossz kisfiúk - vigyorodott el Tom.
- Oh, szóval szerinted rossz voltam?
- És te tudod, mit érdemelsz? - Újra elmosolyodott, és belépett a meleg lakásba, bezárva az ajtót maga mögött. - Igazából virgácsot akartam hozni, de szerintem ezzel is beéred... - nyomott forró csókot Bill ajkaira, aki majdnem elnevette magát. Megragadta Tom piros kabátjának gallérját, és lassan magával húzta a hálószoba irányába, de ügyelt rá, hogy egy pillanatra se szakadjanak el egymástól.
Tom kihúzta a cipzárt a kabátján, ami alatt egy árva póló sem volt, így azonnal Bill elé tárult meztelen felsőteste. Ezután teljesen lehúzta magáról, és miközben hátradőlt az ágyon, hagyta, hogy Bill saját ruháit is levéve rámásszon.
- Mondtam, hogy rossz vagy - állapította meg Tom félmosollyal.
- Ki hitte volna, hogy a Mikulást befoghatom szexrabszolgának? - vigyorgott Bill. - Bocs, Télapó, de ez van...

2014. december 9., kedd

Bad Boy 7.

Sziasztok! :)
Igyekszem kicsit belehúzni az írásba, hogy gyorsabban jöjjenek a részek. A Bad Boyból ezen kívül még egy rész van, szóval nemsoká véget ér. De jó olvasást hozzá addig is, és az előző bejegyzésben lévő beküldéses funkciót is igénybe lehet venni.




Bad Boy - 7. rész - Érthetetlenség


A szobába belépve Tom bezárta az ajtót maguk mögött. Ahogy az becsapódott, Bill agyában is a helyére kattant valami. Hirtelen ötlettől fogva eltolta magától Tomot, és hátrált tőle egy lépést, mire a másik csak értetlenül bámult rá. Megint nem tudta megérteni, hogy mi baja van. Igazából az egész srácot nem tudta megérteni - próbálta felfogni a gondolkodásmódját, de nem tudta. Valamiért az egyik pillanatban teljesen jól elvoltak, a másikban pedig nagyon nem. Sose jutottak egyről kettőre, mintha csak egy helyben toporogtak volna - állandóan ugyanaz a hirtelen váltásos sztori.
- Nem bírlak megérteni - szólalt meg Tom sóhajtva.
- Néha én sem magamat. Nem tudom, mi a francot akarok tőled, és hogy miért.
- Nem tudod, mit akarsz... de azt nagyon.
- Igen. Vagyis nem tudom. Olyasmi.
Tom halványan elmosolyodott. Úgy tartják, és mondani is szokás, hogy a szeretet és a gyűlölet között vékony határ van. Bill pedig, nagyon úgy tűnt, hogy kifogta magának ezt a hajszálnyi kis határvonalat, és azon táncolt. De ez nem volt baj, hiszen Tom szerette a kihívásokat. Csak azt kellett elérnie, hogy ne a határon, hanem azon belül legyen.
- És most pedig... Menj el, oké? - szólalt meg Bill egy rövidke kínos csend után.
- Miért?
- Csak menj el. Át kell gondolnom... mindent. Talán működhet, idővel. De most még én sem értek semmit.
Tomnak nem kellett több, azonnal megfordult és kilépett az ajtón. Ahogy becsukta maga után, még pár percet ott időzött. Ha jobban belegondolt, ez is egy lépés volt.

Még aznap este a Fallenben időzött. A klub egyik szélső részében elhelyezett bőrkanapén csövezett barátai társaságában, noha aznap nem volt fellépésük. Most szórakozni, nem szórakoztatni jöttek.
- Mindjárt visszajövök - mondta, miközben felállt, mire a többiek csak bólintottak. A tippjük megvolt, hová megy.

Bill, ahogy még kissé távolabb meglátta a közeledő Tomot, valami olyasmit morgott, hogy el kell intéznie egy gyors telefont, ami kiment a fejéből, de máris visszajön - és azzal a lendülettel el is tűnt a pult mögötti hátsó ajtónál, egyenesen ki a sikátorba. Természetesen társainak azonnal leesett, hogy a telefonálásnak ehhez semmi köze sincs.
Amint Tom odaért, Leon azonnal kapcsolt és megszólalt.
- Gyere, kimehetsz itt hátul - mondta, és félreállt. - Kiment, valahol a sikátorban van. Ha besértődik, akkor is oda megy. Egyenesen, szemben lévő ajtó.
- Kösz - mosolyodott el Tom halványan.
Megkerülte a pultot, hogy mögé mehessen, aztán onnan ki az ajtón. Azonnal, amint kiért, megpillantotta Billt az ajtótól kissé távolabb, aki éppen nem abba az irányba nézett. A falnak dőlve állt, és egy szál cigit szívva múlatta az időt.
- Menekülnél előlem, mi? - kérdezte Tom, ahogy lesétált a lépcsőn.
Bill meglepetten kapta rá tekintetét.
- Miért, előled ki nem menekülne? - válaszolt vissza kérdéssel Bill, miközben kifújta a füstöt. Láthatóan halál nyugodt volt, a hangjában a legkisebb idegeskedést nem lehetett érezni, ahogy az arcáról is az tükröződött, hogy nem érdekli. - Ki engedett ki?
- A srác. Az álpasid.
- Nagyszerű, akkor most szépen elraktároztam az információt, miszerint ki fogom nyírni. De térjünk a lényegre. Mit akarsz?
- Csak annyit akarok tudni, hogy mire jutottál. A reggeli incidens utáni kijelentésed, tudod. Hogy ezt még át kell gondolnod.
- Holnapra meglesz a válasz.
Tom elnevette magát. Látható volt, hogy mindketten a saját igényeik szerint csavargatták a szálakat. Jó kis játék volt, és még mindig nem ért véget. De végül is, Vegas erről szólt. Mindenki játszott mindenkivel - csak az volt a választási lehetőség, hogy szenvedélyes, mocskos vagy egyenesen veszélyes játékot akarnak-e játszani az illetők.
- Holnapra meglesz... - ismételte meg Tom Bill szavait. - Ez pontosan - mondta, miközben ellenőrizte az időt a mobilján - fél óra.
- Rohadj meg.
- Holnapot mondtál. Amint éjfél lesz, az már akkor van.

Bill felsóhajtott, aztán ledobta a csikket és eltaposta.
- Valahogy érzem, hogy nem fogod olyan könnyen feladni - szólalt meg pár másodperc után.
- Én meg tudom, hogy nincs ellenedre.
Bill akaratlanul is, de halványan elmosolyodott. Aztán meg csak hagyta, hogy Tom közelebb menjen hozzá pár lépést, és összetapassza ajkaikat.
- Néha tényleg nincs, ennyiben igazad van - vigyorodott el újra.
Tom erre valami olyasmit morgott, hogy ő megmondta, aztán újra megcsókolta.
- Tudod, ezt talán egy zártabb helyen kellene folytatnunk - szólalt meg Tom újra, ahogy egy pillanatra elváltak egymástól. Ezután meg sem várta Bill reakcióját, csak egy gyors mozdulattal felkapta, mire a másik szorosan a nyaka köré fonta a karjait.
Tom ezután visszaindult az eddig nyitva hagyott személyzeti ajtóhoz.
- Bal oldal - mondta Bill két csók között, ahogy Tom belépett vele az épület falai közé.

2014. december 5., péntek

Beküldési lehetőség az oldalon

Sziasztok! :)
Új ötlettel rukkoltam elő nektek, bár majd meglatjuk, fogjátok-e díjazni...

Arra gondoltam, hogy létrehozhatnék egy mások történetei menüpontot. Ebből ki lehetne hozni azt, hogy aki gondolja, küldhet be sztorit. Természetesen fanficekre gondoltam, de az mindegy, hogy milyen. Jöhet hetero és twc is. :) Ez jól jönne abban is, hogy gyakrabban lenne friss, új írók is kibontakozhatnának és több művet megismerhetnénk.

Akinek nincs ideje/kedve egy teljes bloggal foglalkozni, de szeretne valahol publikálni, az dobhat egy e-mailt. Az írói nevével és a története címével. Értelemszerűen lehet novella, folytatásos vagy egyperces is, és ezt is jó, ha megírjátok a levélben.

És itt az e-mail, amire lehetne írni. :)
theira@indamail.hu

Még meglátjuk, mi sül ki belőle. Kérdés, óhaj-sóhaj jöhet chatbe vagy kommentbe.