Bad Boy 2.

Halihó! :)

Mint az előző bejegyzésben írtam, jöttem a következő résszel, időzítéssel. Még nem igazán indulnak be az események a sztori részéről, de ez majd hamarabb megtörténik, mint gondolnátok! :)

Addig is jó olvasást hozzá! ♥

Bad Boy - 2. rész - Éjszakai viszontlátás

- Az ott nem a herceged? Mármint a gitáros? - szólalt meg Stephanie újra, ahogy Bill felé fordult.
- Nem a hercegem, de ettől eltekintve ja. Mármint ő az.
- Szerintem, ha még egy pár napig itt lóg, észre sem veszed, és igen, a herceged lesz. Évek óta egy helyen dolgozunk, tudom, milyenekre buksz. Mindig azt mondod, hogy nem lesz semmi, aztán mégis.
- Mintha veled nem így menne - nevetett.

Hajnalban, amikor bezárt a klub és Bill hazaindult, egész végig Tom járt a fejében. Elmenjen vagy ne? Stephanie-nak igaza volt, túl jól ismerte, tényleg a Tomhoz hasonlók voltak az esetei. Ugyanakkor a nagyképűsége irritálta is, emiatt nem tudta eldönteni, mit kezdjen magával. Egyszerre ment is volna, meg nem is, és furcsán érezte magát emiatt. Amikor hazaért, becsapta maga után az ajtót, és inkább úgy döntött, alszik rá egyet, úgyis csak az estéről van szó, és még a nap is alig kezdett el felkelni. Zuhany és átöltözés nélkül vágta be magát az ágyba, és úgy érezte, azonnal el tudna aludni, de sokáig lekötötték a gondolatai, így órákig forgolódott, mire képes volt végre elaludni.

Amikor felkelt, késő délután volt, bár még nem kezdett el sötétedni. Sóhajtva úgy döntött, hogy elmegy a klubhoz, bármit is akarjon tőle Tom. Gyorsan letudta a zuhanyzást, a felöltözést és a sminkelést, de nem fordított különösebb figyelmet rá, hogy néz ki. Csak egy idióta hívta el, nem az angol királynőhöz készül látogatóba, így nem is érdekelte, ha valami nem tökéletes.
Ezután nem sietett, hogy odaérjen, csak lassan sétált,  Tom úgysem mondott neki pontos időt, csak annyit, hogy este. Így teljesen mindegy volt, mikor ér oda. A klub előtt, ahogy odaért, megállt, és várt. Még korán is érkezett. Pár percig ott volt, aztán elunta a várakozást. Már épp készült volna sarkon fordulni és elindulni, amikor tőle kicsit távolabb, a háta mögül megszólalt valaki.
- Hová készülsz?
Már innen tudta, hogy kiről van szó, de hátrafordult, és Tommal találta szembe magát. Viszont nem egyedül jött. Billnek először gondolkodnia kellett, miért olyan ismerősek neki, aztán beugrott az előző este. A három ismeretlen srác a banda - akikről a tegnapi koncert alatt kiderült, kezdők és névtelenek -, további tagjai voltak.
- Rendben, eljöttem. Mi a francot akartok tőlem? - kérdezte Bill hirtelen.
- Tudod, konkrét okunk nincs rá, miért akartunk, vagy akartam veled találkozni. Csak esténként néha-néha összeállunk bandázni, és te is simán jöhetnél.
- Aha, vágom, és minek kellek ehhez? De... inkább ne válaszolj. Bemutatnál a haverjaidnak, és megyünk oda, ahová készültetek, vagy egész éjjel itt fogunk állni?
- Majdnem el is felejtettem - szólalt meg Tom. - Nekik már meséltem rólad. Név szerint Andreas, Georg és Gustav.
Bill felsóhajtott. Úgy érezte, ez az este hosszú lesz ezeknek a társaságában.

Nagyjából negyed órával később egy elhagyatott épület előtt álltak. Bill egész úton meg sem szólalt, csak némán duzzogott magában, és a többiek beszélgetését hallgatta, akik természetesen végig dumálták azokat a perceket, amíg odaértek, és egy pillanatra sem tudtak volna elkussolni. Még mindig nem értette, mit akarnak tőle, csak azt tudta, hogy ő mit akart.
- Mi ez a hely? Mármint ezer éve tudom, hogy itt van, de sose jöttem rá, hogy ez mi a franc? - kérdezte.
- Valami raktára volt nem tudom micsodának, de már elég rég bezárták - vont vállat az előbb Andreasnak nevezett srác.
- Eddig éjszakánként az utcán csöveztünk sikátorokban, csak ma délelőtt találtuk úgy, hogy be kéne lógni valahova  - szólalt meg Gustav.
- Aha, baromi jó - nyögött fel Bill fájdalmasan. - Minden álmom omladozó raktárakban csövezni négy ismeretlennel...
- Majd megszokod - vigyorgott rá Georg.
Miközben a srácok megpróbálták feltörni az ajtó zárát, Bill felsóhajtott. Úgy érezte, hosszú és eseménnyel teli éjszaka vár rá.