2014. október 31., péntek

Bad Boy 5.

Sziasztok! :)
Rövidebb várakozás után megérkezett az 5. rész, amihez nem igazán fűznék hozzá semmit. :D


Bad Boy - 5. rész - Felejts el


Következő este Bill remélte, hogy Tom vagy a haverjai nem jelennek meg a klubban. Nem, a haverjaival nem volt különösebb baja, de úgy gondolta, Tom valószínűleg mindenről beszámolt nekik, és attól félt, hogy előjönnek a témával. Általában nem zavarták az ilyenek, mivel másnapra úgyis elfelejtettek mindent, akik ráakadtak, vagy egyszerűen csak nem akarták felhozni. De azokkal nagyrészt egyedül indult el, és nem is nagyon tértek vissza, vagy simán elvegyültek a tömegben. De ezek négyen voltak, még akkor is, ha hárman később egyedül hagyták Tommal, és valószínűleg vissza is fognak jönni. Hiszen kezdő banda, és a helyi klubokban akarnak feltörni, ami alól ez sem volt kivétel. Sőt, biztos volt bene, hogy jönnek még - mivel utólag megtalálta őket a programban. Többször is.
- Neked mi bajod van, úgy őszintén? - lökte oldalba Leon Billt, miközben egy poharat törölgetett. - Süt rólad, hogy valami nem oké.
- Semmi. Mindegy - vágta rá.
- Fogadni mernék, hogy a múltkori srácon rágódsz, mi? - szólalt meg Stephanie, egyedüliként, akinek sejtése volt a témáról. Bill bírta, hiszen lehetetlen volt a lányt nem szeretni, de most mégis legszívesebben megfojtotta volna, amiért ezt felhozta. Bármiről szívesebben beszélt volna, mint Tomról.
- Milyen srác? - kapcsolódott be Tori, aki eddig csak fél füllel figyelte a beszélgetést.
Bill felhorkant. Miért kellett mindhárom munkatársának ráakadnia erre? Ha Steph nem szólalt volna meg, talán elfelejtették volna... De így biztos volt benne, hogy ráakadnak a témára, és kifaggatják.
- Mondom, hogy mindegy - horkant fel Bill. - Akadjatok le rólam, jó? Nincs hangulatom ehhez.
- Bal lábbal keltél fel? - cukkolta tovább Leon.
- Csak kussolj, oké? Legszívesebben be se jöttem volna, kérlek, hagyjatok, csak ma - sóhajtott fel.

Egy ideig tényleg csendben voltak, mármint egymás körül. Tartották magukat Bill kéréséhez, és inkább nem szóltak hozzá, csak csinálták az emberek italait. Stephanie volt, aki először megtörte a csendet - de ő is csak azért, mert tudta, hogy szükséges.
- Hé, ott a herceged - bökött Steph a fejével a tömegben lévő Tomra, hogy Billt figyelmeztesse.
- Mi van? - kérdezett vissza hirtelen. - Basszus, minek? Nem is lépnek fel ma. Az fix, hogy engem akar idegesíteni.
- Vagy csak úgy itt van, mert szórakozni akar? - vonta fel a lány kérdőn a szemöldökét.
- Francokat. Idejön - mondta, és igaza volt; Tom abban a pillanatban indult el a pult felé.
Bill sóhajtva odalépett Leonhoz, és már azelőtt kérlelően nézett rá, hogy megszólalt volna.
- A srácot le kéne koptatni - közölte egyszerűen, fejével alig láthatóan a közeledő Tomra biccentve.
- Mi? Miért nem intézed el magadnak?
- Az nem olyan egyszerű, és ehhez te kellesz.
Leon egy pillanatig értetlenül bámult rá, aztán leesett neki, mit is akar Bill pontosan, és azonnal tiltakozni kezdett az ötlet ellen.
- Nem. Verd ki a fejedből. Tudod, bírlak meg minden, de emlékeztetlek rá, hogy én még mindig hetero vagyok. Szóval bármit, csak ezt ne.
- Csak egyszer, oké? - nézett még rá utoljára gyorsan, aztán visszafordult. Tom épp abban a pillanatban könyökölt a pultra.

- Szóval szerinted nem vagyok neked elég jó, mi? - vágott bele Tom azonnal a közepébe.
- Húzz innen, seggfej.
- Miért is?
- Mert irritálsz a jelenléteddel? - kérdezett vissza Bill kapásból.
- Hm. És ha nem, akkor mi lesz?
Leon ebben a pillanatban közelebb lépett, és átkarolva Bill derekát, szigorú tekintettel bámult Tomra. Bill magában szinte felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, amiért végül is Leon a segítségére sietett.
- Akkor valószínűleg másképp fog kinézni a képed - válaszolt Leon azonnal Bill helyett. - Csak akadj le róla, és nem lesz balhé.
Tom felnevetett, aztán megszólalt. Hangjában gúny és megvetés volt.
- Gratulálok, ennyit tudtok - mondta.
Leon felhúzott szemöldökkel bámulta Tomot, azt várva, hogy lelépjen végre. Továbbra sem esett ki a szerepből, de remélte, hogy minél hamarabb befejezheti ezt a játékot.
- Na, mire vársz még? - szólalt meg újra. - Húzz el.
- Hidd el, úgyis mentem volna - vonta meg a vállát Tom, aztán felállt a bárszékről, végül eltűnt a tömegben.
Bill megkönnyebbülten felsóhajtott, mire Leon is elengedte a derekát.
- Basszus, kösz - mondta Bill hálásan. - Jövök neked egyel.
- Több ilyen nem lesz...
- De tényleg, kösz, és sajnálom, de te voltál hirtelen az egyetlen elérhető...
- Mindegy, oké?

A bár bezárása után Bill hullafáradtan lépett ki az ajtón. Azt volt a terv, hogy hazaér, és amint bedől az ágyba, azonnal alszik is, nem szenved olyan fárasztó dolgokkal, mint az átöltözés. Arra  kapta fel a fejét, hogy egy alak állt meg mellette. Még a sötétben is felismerte, hogy Tom volt az. Hát persze, hogy most sem tudja levakarni magáról...
- Tudom, hogy az a tag nem a pasid - szólalt meg Tom, azonnal a téma közepébe vágva. - Túlságosan is hetero feje van. Bevallom, jó színész, de át lehetett rajta látni.
- Menj a francba - préselte ki Bill a fogai között. - Jó lenne, ha a maradék energiámat nem rád kéne elbasznom, de úgy látszik, az lesz belőle. Egyszer mondom el, és utoljára, szóval ha ezt itt és most nem érted meg, akkor vagy hülye vagy és rossz a felfogásod, vagy nagyon kitartó vagy. Már az első pillanattól kezdve látszott rajtad, hogy tipikusan az vagy, aki arra törekszik, hogy minél többen meglegyenek neki, hogy adhassa a menőt a haverjainak. Fogalmam sincs, hogy miért mentem el veletek mégis. De egy pillanatra talán mégis élveztem az idióta játékodat, és benne voltam. De elgondolkoztam rajta. Nem. Nem akarok benne lenni, és nem akarom, hogy az életem része legyél, nem hiányzik nekem egy nagyképű seggfej, aki felforgatná a mindennapjaimat. Mondhatod azt, hogy első látásra ítélek, mert igazad van. Alig ismerlek, de ez elég volt ahhoz, hogy véleményt alkossak rólad. Szóval most megkérlek valamire, amit remélem, hogy nem lesz nehéz betartanod. Csak annyit kérek, hogy felejts el.
Bill, ahogy befejezte a mondandóját, meg sem várta, hogy Tom akármit mondjon rá, tovább indult, és faképnél hagyta.

Tom egy pillanatig még hezitált, és úgy tűnt, hogy gondolkozik. Billnek most nem volt igaza. Nem volt nagyképű seggfej. Legalábbis tudott nem az lenni. Szóval most a jó arc énjét kellett előszednie, nem a nagymenő kőbunkót. Hát akkor legyen.  Gondolt egyet, és sietősen a parkoló irányába sétált.
Alig egy perccel később ugyanazon a hosszú utcán hajtott, ahol épp az előbb állt, és leállította az autót a gyalog hazafelé igyekvő Bill mellett.
- Szállj be, hazaviszlek - mondta, ahogy lehúzta az ablakot.
- Nem kell, sétálni akarok - vágta rá Bill gondolkodás nélkül.
- Nem akarsz sétálni, látszik rajtad, hogy majd' összeesel a fáradtságtól, egész éjszaka a pult mögött rohadtál. Nem akarok semmit, csak hazaviszlek. Na?

9 megjegyzés:

  1. Kösziiii! Imádlak! Várom a folytatást;)

    VálaszTörlés
  2. Ez volt eddig a legeslegjobb rész (szerintem). Imádtam. Remélem, hogy sietsz a folytatással. Annyira jó olvasni. :) És a Bill+Leon jeleneten jót mosolyogtam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Szerintem lassan igénybe veszem a jó öreg időzítőt, hogy ne mindig az legyen, hgy 2-3 heteket kihagyok a felrakásokkal :'D Örülök, hogy tetszett ^^

      Törlés
  3. <3 Még mindig nagyon jó. Gratula hozzá. :)

    VálaszTörlés
  4. Mikor jön a kövi rész? Alig bírok várni :)

    VálaszTörlés
  5. Ez annyira cuki!! :,) Bocsi, csak olyan rég írtam már sztorit, hogy előjönnek az emlékek *^* Várjuk a kövit ^3^ Így tovább :)

    VálaszTörlés
  6. Üdv! Elolvastam a sztorit és eszméletlenül tetszett. Igazi rajongód lettem azt hiszem. Örülten kíváncsian várom a folytatást! *--* Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés