2015. január 29., csütörtök

Mad World 1.

Szóval, az előző bejegyzésben említettem, hogy még ebben a pillanatban itt lesz az új sztorim első része, ami nem más, mint egy Madhouse második évad, vagy mi. :D Jó olvasást hozzá! ♥


Mad World - 1. rész - A világ sötét oldalán


Csak állt ott. Állt, mély lélegzetet vett, és bámult az éjszakába. Eggyé vált a sötétséggel, ami körülötte volt. Úgy érezte, meg kell tennie, nincs más választása, nem bírja tovább. Lenézett a belvárosi fényekre, a magasságtól hátrahőkölt egy fél lépést, aztán összeszedte magát. Nem ezért jött. Nem azért, hogy most visszatántorodjon. Ha már itt van, meg kell tennie. Csak egy lépés lenne. Egy ugrás. Egy zuhanás. Egy pillanat. És akkor vége az egésznek.
Ahogy kivágódott a lépcsőház tetején lévő ajtó, összerezzent és hátrapillantott. Ekkor már tudta, hogy felesleges próbálkoznia, de azért megpróbált leállni a két rendőrrel - hátha győztesen kerül ki, és megteheti, amit akar. De nem.
Igazából észre sem vette, mikor jöttek - ahogy újra lenézett, látta, hogy a mentők is odalent állnak, teljesen felkészülve. Túlságosan elvonták a figyelmét az üres gondolatok, nem foglalkozott ilyenekkel.

„Öngyilkossági kísérlet kavart port Németországban. A fiatal fiú egy tömbház tetejéről akart leugrani. Szerencsére egy járókelő értesítette a mentőket és a rendőrséget, akik időben közbeléptek. Később a fiatalember önmagától vallotta be szándékát, az okokat nem tudni, azonban a szomszédok beszámolóiból kiderült, egy hosszabb időszakot a helyi pszichiátrián töltött, ahonnan majdnem másfél éve engedték ki, és valószínűleg hamarosan újra kezelésbe veszik.” - Lett olvasható egy-két híroldalon.

Tom sóhajtva nyomta meg a kikapcsológombot a távirányítón, aztán dühösen elhajította. Bill mindig is jó színész volt. Mindig tökéletesen eljátszotta a keményet, a nagyfiút. Hogy semmi baja sincs.  Holott törékeny volt, egy nagyra nőtt gyerek. Ráadásul túl makacs is volt hozzá, hogy bármit mondjon. Épp ezért nem tudott belőle semmit kicsikarni.
De most végképp nem értette. Kiengedték. Az élete majdnem tökéletes volt a napi egy gyógyszert leszámítva, amit így is nemsokára abbahagyhatott volna. Szabad járása volt a házban, a világban, az életben. Minden szeretetet megkapott...
Akkor mégis miért? Hol volt a hiba? Csak ennyit kérdezett volna. Két kérdés, amire választ várt, olyan nagy dolog ez? Pszichológus volt, az isten szerelmére, de hát néma gyereknek anyja se érti szavát!

Bill sem így akarta. Csak szépen végezni magával, egy olyan ok miatt, amiről csak ő tudot - és nem is terezett másnak elmondani. Nem érezte szükségesnek. A rövidebb utat akarta választani, de a terve - szerencsére - kudarcba fulladt. Neki még ez sem sikerül. Tudta, hogy lesznek emberek, akiknek fájdalmat okoz, de ez sem tűnt akadálynak. De mégis akadályba ütközött.

Tom otthon nem tudott mit kezdeni magával. Üres volt a ház; annyira üres, hogy néha úgy érezte, egy nagy puszta, a semmi közepén van.
Lelkileg ott is volt.
Furcsa volt számára, hogy Bill nincs ott. Állandóan rajta lógott, minden szabad pillanatában, nem törődve a véleményekkel, nem törődve semmivel. Bár csak két nap telt el Bill öngyilkossági kísérlete óta, aminek azelőtt még csak jele sem volt... két nap telt el azóta, hogy nincs ott. Máris hiányzott neki.
A nevetése, ami vidáman csengve visszhangzott a falak között. Az állandó szövegelése, amitől mindig jobb kedvre derült. Látni akarta. Érezni, érinteni, maga mellett tudni. De valahol valami nagyon elromlott.
Csak azt nem tudta, hogy mi.

Viszont Bill nagyon is jól tudta. Csak hallgatott róla. Azt hitte, többször nem jut pszichiátriára. Messziről kerüli, hogy normális életet éljen. De egy kis hiba csúszott a tervbe, és tessék, megint itt tartunk. Nyugtatók, antidepresszánsok, pszichológusok, nővérek, egyhangú falak. Egyhangú napok. Így, másodjára, hogy már hozzászokott a mindennapi élethez, még rosszabbnak tűnt minden - és rosszabb is volt.

Nem érezte magát azok közé valónak, akik körülvették. Jó, az átlagnál kissé könnyebben kiakadt, de nem akarta, hogy egy szinten kezeljék... ezekkel.
Amikor a szobájához akarták vezetni, amennyire tudott, küzdött. De ahogy az ajtó mégis záródott, hosszú ideig, talán órákig csak érzelem nélkül bámult a nagy semmibe. Csak ezután tört ki belőle a düh könnyek formájában.

- Üdv újra az életben a világ sötét oldalán, te barom - jegyezte meg magának nagyot sóhajtva.

5 megjegyzés:

  1. UUUUU ez nagyon jó! Nagyon várom a folytatást!! :'D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó ez a történet is ��

    VálaszTörlés
  3. Hát ez eszméletlen mert már minden történetedet elolvastam. Egyszerűen kiválók. Nem lehet rá szavakat találni. Megkérdezhetem hogy mikor lesz új rész? Érdekel hogy Billnek mi oka volt az öngyilkosságra? Nagyon várom az új részt. Hajrá. 😊

    VálaszTörlés