Visszatérés & Karácsonyi sztori

Sziasztok. :) A mai napon vége a szünetnek. Eleinte azt akartam, hogy újévig szünetelek, de végül mégse. Karácsonyi ajándékként szeretnék nektek egy történetet, aminek nem fedem fel a kilétét itt, csak akkor láthatjátok, ha továbbkattintotok a teljes bejegyzésre.:P De annyit elárulok, hogy nem hiszem, hogy erre számítottatok. ^^ Jó olvasást és kellemes ünnepeket ♥

Madhouse - 20. (Karácsonyi extra) rész

Bill egyedül üldögélt a szőnyegen a kandalló előtt és a pattogó tüzet bámulta.  December huszonharmadika volt, ami azt jelentette, hogy másnap már Tom sem megy be dolgozni, hanem az egész napot és az ünnepeket is együtt tölthetik. Már az aznapot is ki szerette volna venni szabadságnak, de már nem lehetett, mert többen is voltak, akik kivették, és kevesen lettek volna.

Nem hogy nem tudta kivenni a szabadságot, még hosszabbra is húzódott a napja. Bill idegesen pillantgatott a falon lévő órára, néha a telefonján is ellenőrizte az időt, hogy megbizonyosodjon benne, megint eltelt egy perc. Közben azon járt az agya, hogy mi lehet az oka annak, hogy Tom később ér haza a megszokottnál. Igyekezett másfelé terelni a gondolatait, de mindig visszatért az előző témához. Tudta, hogy nem rossz dolog történhetett, mert nem volt akkora a hóvihar, és tudta, hogy Tom ilyen időben óvatosan vezet. Egy hosszú sóhajtással végül lezárta magában a témát, és újra a tüzet bámulta.

Ezután alig várt pár percet, érezte, hogy valaki a hátára terít egy vékony takarót. Felemelte a fejét, és Tom abban a pillanatban lehajolt hozzá, aztán hosszan megcsókolta üdvözlésképpen.
- Mindjárt jövök, csak átöltözöm. Intézetből ki, kocsiba be, kocsiból ki, házba be. Összesen ennyit voltam kint, de még így is szétáztattam magam hóval - mondta, aztán megfordult és eltűnt a szobában.
Bill hosszasan nézett utána, pedig tudta, hogy úgyis visszajön, végül visszafordította a fejét. Tom abban a pillanatban lépett ki a szobából, és letelepedett mellé. Áthúzta a takarót, hogy mindkettőjükön legyen, és szorosabbra fogta magukon. Bill közelebb húzódott hozzá, aztán a vállára hajtotta a fejét.

- Hogyhogy ilyen későn jöttél? - kérdezte Bill halkan pár néma perc után, miközben felnézett.
- Csúsznak az utak, rengeteg rendőr van kint és lassítják a forgalmat.
- Akkor megnyugodtam - mosolyodott el játékosan. - Már azt hittem, ott maradtál valamelyik betegeddel, és lecseréltél engem.
Tom nevetve megcsóválta a fejét.
- Most csoport-terápiázom, nem egy emberrel vagyok egyedül - mondta magyarázatképpen.
- Az rosszabb. Csoportosan is csinálhatjátok...
- De egyik betegem sem olyan szexi, mint te - vigyorgott, aztán egy puszit nyomott Bill arcára.
- Mit akarok még ezen kívül hallani? - mosolyodott el ismét.
Tom legkevésbé sem haragudott a faggatásért, mivel tudta, hogy Bill az egészet csak játékból csinálja, és egyébként is, már épp ki akarta volna mondani a szót, amit már annyiszor kimondott...
- Szeretlek.
- Én is téged.

Újra csend telepedett közéjük, Bill pedig ismét Tom vállára hajtotta a fejét. Tom lassan hátradőlt a kemény padlón, Billt is magával húzta, és újra magukra húzta a takarót.
Egy ideig - ők sem tudták, meddig, egymás közelségében teljesen elvesztették az időérzéküket - még így feküdtek a szőnyegen, aztán összenéztek. Egy pillantásukkal tudatták a másikkal, hogy mit akarnak. Először Tom állt fel, utána pedig Billnek nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Még arra a pár lépésre, amíg átértek a szobába, összekulcsolták az ujjaikat. Nem volt kedvük elválni egy pillanatra sem.
Ott ledőltek az ágyra, és folytatták, amit elkezdtek - csendben voltak, és csak élvezték, hogy együtt lehetnek.
- Holnap karácsony... - motyogta Bill elgondolkodva. - Nekem pedig még mindig nem sikerült normális ajándékot találnom neked.
- Nekem az is elég, hogy te itt vagy nekem. Te többet érsz nekem a legdrágább ajándéknál - mosolyodott el, aztán Bill fölé támaszkodott, és szenvedélyesen megcsókolta.