Megint hoztam egy szereplőtől független egypercest. Következőre a szinte már vállalhatatlanul elcseszett versemet olvashatjátok majd... xD
Veszteség
Fekszem az üres szobában, üresen. Egyedül a franciaágyon. A legrosszabb az egészben, mintha nem éreznék semmit. Semmi fájdalom vagy szomorúság - túl sok volt már belőlük, s szinte már fel sem tűnik, ha van. Hiába küzdök napok óta az érzéseim ellen, mégis olyan, mintha nem lennének. Ma is csókolhatnálak, karjaim közt tarthatnálak és érezhetnélek, de nem tehetem. Hiányzik az illatod, az arcod, a mosolyod, a nevetésed, a jelenléted és az egész lényed. De nem vagy itt. Én tehetek mindenről, és ez nem puszta önsanyargatás, hanem az igazság. Ha aznap jobban az útra és a kormányra figyelek, és nem bármi másra, akkor ma is ugyanúgy velem lehetnél. Foghatnám a viharra, a szakadó esőre is, de tudom, hogy az én hibám, és az én figyelmem kalandozott el egy pillanatra. Mert egy hülye vagyok; máshogy ki sem fejezhetném. És most... Mintha én is csak egy élettelen test lennék, lélek nélkül, érzések nélkül. Én az életedet vettem el tőled, te pedig bosszúból magaddal vitted a szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése