2013. december 27., péntek

HYLY 8. rész

Sziasztok! :D Itt vagyok az új résszel. :) Remélem, tetszeni fog nektek. :)
Ja, és lenne egy kis hozzáfűznivalóm is. ^^
Éspedig. Köszönöm, hogy már öten feliratkoztatok rendszeres olvasóként. <3 Mások mondhatják, hogy nem nagy cucc, meg, hogy kevés, de nekem nem az, igazából az elején ennyire se számítottam. :D



Hate you, love you - 8. rész - Titokban marad, vagy nem?



Csillogó szemekkel bámulták egymást percekig. Rengeteg mondanivalójuk lett volna, de nem tudtak megszólalni, nem bírtak szavakkal kommunikálni.
- Ez... Úristen... - Bill volt az első, aki szóhoz jutott, de értelmeset nem tudott kipréselni magából.
- Hm? Mi az? - kérdezte tőle Tom.
- Semmi, csak... Valahogy pontosan ilyen tökéletesen képzeltem el az első csókomat - mosolyodott el.
- Még sosem csókolóztál senkivel?
- Mondtam, hogy mindenhol utált és vert mindenki... szóval nem.
- Oh. Szóval tökéletes volt?
- Az. Illetve, jobb volt a tökéletesnél.
- Akkor ismételjük meg.
Másodjára már mindketten magabiztosak voltak, és szenvedélyesen indultak felfedezőútra a nyelvükkel egymás szájában.
- Ezt senki nem tudhatja meg - jelentette ki Tom, miután szétváltak.
- Szóval titkolózni fogunk?
- Pontosan. Továbbra is úgy csinálunk, mintha utálnálak, és csesztetlek. De te nem sértődsz be igazából, mert tudod, hogy nem gondolom komolyan, de színészkedhetsz, hogy magadra vetted. Ezt csak mások előtt, amúgy nem. Oké?
- Oké - bólintott. - Nehéz lesz.
- Tudom, de azért próbáljuk meg. Én eddig is ezt csináltam.
- De miért? Már az elején elmondhattad volna...
- Tudom, de nem mertem.
- Nehéz elképzelni, hogy te ne merj valamit - nevetett.
Tom erre csak megcsóválta a fejét, és nevetve közelebb húzta magához Billt, aki még mindig mosolyogva simult az oldalához. Talán kicsit korainak tűnhetett az egész, hisz még néhány perce tisztázták az érzéseiket, de ez volt az utolsó, ami zavarni tudta volna őket. Helyette csak élvezték egymás közelségét, hogy most már egyiküknek sem kell a másik előtt színészkednie. Talán az iskola többi diákja előtt igen, de azt nem tartották különösebb gondnak.
- Hé - szólalt meg Tom hirtelen. - A sminkedet miért mostad le? Mert azt mondtam rá, hogy vakolat?
- Öhm, nem, én... izé... Leszedtem volna amúgy is, vagyis...
- Szóval azért.
- Tudom, hogy nem tudok hazudni - sóhajtott fel. - Úgyhogy, ja. Magamtól nem mostam volna le.
- Nem kellett volna lemosnod, mert amúgy kibaszott jól áll.
- Akkor miért mondtad?
- Színészkedés, még mindig.
- Szóval akkor... Tényleg tetszik?
- Aha.
- Hú, akkor megcsinálhatom neked is? - nézett Bill csillogó tekintettel Tom szemébe.
- Basszus, nem - röhögött fel Tom.
- Miért ne?
- Nincs szükségem rá. Alapból jól nézek ki.
- Te meg a kibaszott egód - forgatta meg a szemét. - De most komolyan, miért ne lehetne?
- El tudnál engem úgy képzelni? Kibaszottul nem illik hozzám, meghagyom neked.
Ezután mindketten elnevették magukat. Bill belefúrta a fejét Tom nyakába, és nagyot szippantott az illatából. Legszívesebben örökké így maradtak volna, anélkül, hogy bárki is rájuk nyithatna, de tudták, hogy nem lehet - nem csak az övéké az egész szoba, így Georg vagy Gustav, esetleg mindkettőjük bármikor visszajöhet.
- Nem akarok visszamenni takarítani - jelentette ki Bill.
- Én se.
Alighogy ezt kimondták, kinyílt az ajtó. Meglepődöttségükben nem volt idejük szétugrani, így a két szobatársuk egymás karjai közt találták meg őket.
- Mi a fasz?

4 megjegyzés:

  1. Ne csináld ezt velem!!!Jaj már,majdnem kiestek a szemeim annyira közel hajoltam már a géphez,mert nagyon bele voltam merülve az olvasásba,erre nincs tovább :( :`(
    Gyorsan folytasd,nagyon imádom ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, na, tudom, hogy rövid meg minden, de így tudtam úgy befejezni, hogy idegtépő legyen ^^" xD Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  2. Ha.....FOLYTATTAD!! :') imádlak <3

    VálaszTörlés
  3. Az előző kommentet azelőtt írtam, hogy elolvastam volna....

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Ez nagyon jó lett >-<

    VálaszTörlés