2013. december 29., vasárnap

HYLY 9. rész

Sziiasztok. :3
Itt vagyok a kilenccel. :) Illetve az időzítő... Mivel nem vagyok itthon. xD Összesen tizenöt részes lesz a sztori, ezt már biztosra mondom, mert megvan minden rész. ^^


Hate you, love you - 9. rész - Mióta?


- Mi a fasz? - törte meg Gustav először a döbbent csendet.
Bill és Tom még csak most tudott szétugrani egymástól, de már késő volt. Nem forgathatták vissza az időt, nem törölhették ki barátaik emlékezetét. Georg és Gustav pedig még mindig leblokkolva állt az ajtóban, és próbáltak maguknak normális magyarázatot adni. Hiába. Erre nem volt más magyarázat, teljesen egyértelmű volt.
- Öm, izé, mi... meg tudjuk... magyarázni, csak... - dadogott Bill.
- Nem fogjuk tudni kimagyarázni magunkat - sóhajtott fel Tom. - Így már nem.
A két G végre bezárta maga mögött az ajtót, közelebb ment, és ledobták magukat a szomszédos ágyra. Próbálták összerakni a sztori darabjait a fejükben.
- Végig eljátszottátok, hogy utáljátok egymást? - kérdezte Georg.
- Én sosem utáltam - emelte fel a kezét Bill védekezően.
- Na és te? - fordult Gustav Tom felé.
- Eleinte tényleg - nyelt egyet. - De egy ideje nem... csak színészkedtem.
- Mióta? - tette fel a kérdést Georg. - Mármint... hogy ti... értitek. Mióta?
- Öö... - próbálta Bill az időt számolni. - Nagyjából... Negyed óra.
- Negyed óra - ismételte meg Gustav csak úgy magának. - Szóval amíg mi a takarítással güriztünk, kihasználtátok, hogy egyedül vagytok és szerelmet vallottatok egymásnak vagy mi van most?
- Tökéletesen felvázoltad a sztorit - temette az arcát a tenyerébe Tom. - De kérlek, ne mondjátok el senkinek. Nektek sem szabadna tudnotok, a többieknek az osztályból és a suliból pedig végképp nem.
Gustav és Georg erre csak összenézett, mintha telepatikusan kommunikálnának, aztán vissza maguk elé, és bólintottak. Igazából semmi bajuk nem volt azzal, hogy a barátaik együtt vannak, csak elsőre ledöbbentek.
- Hogyhogy ilyen hamar kész lettetek a takarítással csak ketten? - próbálta terelni a témát Bill.
- Megszántak minket a takarítók. Benéztek, vigyorogtak egy sort, aztán átvették. Mi meg hagytuk, mert nem volt kedvünk az egészhez - vonta meg a vállát Gustav.
- Úriemberek - nevetett Bill.
Ezután vetették a témát. Szerencséjük volt, hogy a takarítók jó fejek voltak a korukhoz képest, és megpróbáltak fiatalosan viselkedni, ha arra került volna a sor.
- Amúgy rátok visszatérve... - tért vissza Georg a témához. - A nép előtt titkolózni fogtok?
- Olyasmi - válaszolt Tom.
- Hagyjunk titeket egyedül?
- Tök nyolc.
A két G ezt igennek vette, és távozott a szobából.

- Rosszabbul is reagálhattak volna - állapította meg Tom, miután becsukódott az ajtó.
- Ja... Én biztos nem így reagálom le, ha... mondjuk... ki legyen már... Őket találom így, vagy valami.
Tom elröhögte magát. Hogy Georg és Gustav? Eddig képtelen volt elképzelni, de most, hogy Bill mondta... Megjelent a lelki szemei előtt, és még jobban nevetni kezdett.
- Az bizarr lenne - vigyorgott még mindig.
- Eléggé...

Másnap az iskolába menet kifejezetten hidegnek tűnt a levegő. Minden diák kifejezetten utálta ilyenkor, hogy viszonylag messze van a kollégium az iskola épületétől. Bill szó szerint ugrándozva haladt az úton, hogy felmelegítse magát, és idétlen járásmódján barátai jót derültek.
- Komolyan, titeket egyáltalán nem zavar, hogy szétfagyok? Akkor is vigyorogni fogtok, ha jégtömbből kell kiolvasztani, vagy mi? - kérdezte.
- A bőrdzseki hátránya - vigyorgott Tom. - Télen és ősszel megfagysz, nyáron és tavasszal megsülsz.
- Egyszer mondj le róla, tényleg bele lehet fagyni - szállt be Gustav.
- Mindegy, inkább röhögjetek kritizálás helyett, szerencsétlen bőrdzsekit meg hagyjátok békén - játszotta a sértődöttet Bill.
Végre átváltott normális járásmódba az ugrálás helyett, amikor már az iskola ajtaján léptek be. Egyből, szinte már futva elindult a radiátor irányába, félrelökdösött mindenkit, aki az útjába került, és nekidőlt, hogy felmelegítse magát. Tom azonnal utánament, szorított helyet magának a radiátornál, és rákulcsolta az ujjait Billéire.
- De hát... - nézett rá Bill értetlenül. - Elméletben utálsz emberek előtt, nem?
- Ja, de elég közel állunk egymáshoz, hogy ne tűnjön fel senkinek.

Ebben a pillanatban megszólalt a fülsiketítő csengő hangja, jelezve, hogy vége a gyereknapnak, indulás befelé.

2 megjegyzés:

  1. XDD amikor azt írtad, hogy "Másnap az iskolába menet kifejezetten hidegnek tűnt a levegő." már komolyan azt hittem, hogy azért tűnt hidegnek, mert rájöttek >< de nem :D Tom milyen kedves :3 és amikor szegény Bill szétfagyott, akkor azt hittem, hogy Tom majd felmelegíti valamilyen perverz szöveggel, vagy ilyesmi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így visszaolvasva tényleg úgy tűnik xD Néha komolyan én is meglepődök magamon. :D
      Gondolkoztam valami perverzen, de na, túl "nyilvános" helyen voltak, szóval...XD

      Törlés