Bad Boy 2.

Halihó! :)

Mint az előző bejegyzésben írtam, jöttem a következő résszel, időzítéssel. Még nem igazán indulnak be az események a sztori részéről, de ez majd hamarabb megtörténik, mint gondolnátok! :)

Addig is jó olvasást hozzá! ♥

Bad Boy - 2. rész - Éjszakai viszontlátás

- Az ott nem a herceged? Mármint a gitáros? - szólalt meg Stephanie újra, ahogy Bill felé fordult.
- Nem a hercegem, de ettől eltekintve ja. Mármint ő az.
- Szerintem, ha még egy pár napig itt lóg, észre sem veszed, és igen, a herceged lesz. Évek óta egy helyen dolgozunk, tudom, milyenekre buksz. Mindig azt mondod, hogy nem lesz semmi, aztán mégis.
- Mintha veled nem így menne - nevetett.

Hajnalban, amikor bezárt a klub és Bill hazaindult, egész végig Tom járt a fejében. Elmenjen vagy ne? Stephanie-nak igaza volt, túl jól ismerte, tényleg a Tomhoz hasonlók voltak az esetei. Ugyanakkor a nagyképűsége irritálta is, emiatt nem tudta eldönteni, mit kezdjen magával. Egyszerre ment is volna, meg nem is, és furcsán érezte magát emiatt. Amikor hazaért, becsapta maga után az ajtót, és inkább úgy döntött, alszik rá egyet, úgyis csak az estéről van szó, és még a nap is alig kezdett el felkelni. Zuhany és átöltözés nélkül vágta be magát az ágyba, és úgy érezte, azonnal el tudna aludni, de sokáig lekötötték a gondolatai, így órákig forgolódott, mire képes volt végre elaludni.

Amikor felkelt, késő délután volt, bár még nem kezdett el sötétedni. Sóhajtva úgy döntött, hogy elmegy a klubhoz, bármit is akarjon tőle Tom. Gyorsan letudta a zuhanyzást, a felöltözést és a sminkelést, de nem fordított különösebb figyelmet rá, hogy néz ki. Csak egy idióta hívta el, nem az angol királynőhöz készül látogatóba, így nem is érdekelte, ha valami nem tökéletes.
Ezután nem sietett, hogy odaérjen, csak lassan sétált,  Tom úgysem mondott neki pontos időt, csak annyit, hogy este. Így teljesen mindegy volt, mikor ér oda. A klub előtt, ahogy odaért, megállt, és várt. Még korán is érkezett. Pár percig ott volt, aztán elunta a várakozást. Már épp készült volna sarkon fordulni és elindulni, amikor tőle kicsit távolabb, a háta mögül megszólalt valaki.
- Hová készülsz?
Már innen tudta, hogy kiről van szó, de hátrafordult, és Tommal találta szembe magát. Viszont nem egyedül jött. Billnek először gondolkodnia kellett, miért olyan ismerősek neki, aztán beugrott az előző este. A három ismeretlen srác a banda - akikről a tegnapi koncert alatt kiderült, kezdők és névtelenek -, további tagjai voltak.
- Rendben, eljöttem. Mi a francot akartok tőlem? - kérdezte Bill hirtelen.
- Tudod, konkrét okunk nincs rá, miért akartunk, vagy akartam veled találkozni. Csak esténként néha-néha összeállunk bandázni, és te is simán jöhetnél.
- Aha, vágom, és minek kellek ehhez? De... inkább ne válaszolj. Bemutatnál a haverjaidnak, és megyünk oda, ahová készültetek, vagy egész éjjel itt fogunk állni?
- Majdnem el is felejtettem - szólalt meg Tom. - Nekik már meséltem rólad. Név szerint Andreas, Georg és Gustav.
Bill felsóhajtott. Úgy érezte, ez az este hosszú lesz ezeknek a társaságában.

Nagyjából negyed órával később egy elhagyatott épület előtt álltak. Bill egész úton meg sem szólalt, csak némán duzzogott magában, és a többiek beszélgetését hallgatta, akik természetesen végig dumálták azokat a perceket, amíg odaértek, és egy pillanatra sem tudtak volna elkussolni. Még mindig nem értette, mit akarnak tőle, csak azt tudta, hogy ő mit akart.
- Mi ez a hely? Mármint ezer éve tudom, hogy itt van, de sose jöttem rá, hogy ez mi a franc? - kérdezte.
- Valami raktára volt nem tudom micsodának, de már elég rég bezárták - vont vállat az előbb Andreasnak nevezett srác.
- Eddig éjszakánként az utcán csöveztünk sikátorokban, csak ma délelőtt találtuk úgy, hogy be kéne lógni valahova  - szólalt meg Gustav.
- Aha, baromi jó - nyögött fel Bill fájdalmasan. - Minden álmom omladozó raktárakban csövezni négy ismeretlennel...
- Majd megszokod - vigyorgott rá Georg.
Miközben a srácok megpróbálták feltörni az ajtó zárát, Bill felsóhajtott. Úgy érezte, hosszú és eseménnyel teli éjszaka vár rá.

Egy év

Sziasztok! :)

Tudom-tudom, megint rég nem jártam erre, és tudom azt is, hogy unjátok és elegetek van az állandó eltünedezéseimért... és ezért nem is győzök elégszer bocsánatot kérni. Szóval, igen... A napokban jövök egy résszel, talán időzítéssel is... Na de a lényeg!

Az oldal ma pontosan egy éve, hogy megnyitott, és - bár kisebb-nagyobb szünetekkel és eltűnésekkel -, de a mai napig is működik.

Ha ti nem vagytok, valószínűleg három hónapot nem bír ki, és értelme sem lett volna tovább vinni. De mégis itt vagytok, kommenteltek, feliratkoztok, írtok, és egyszerűen csak vagytok, itt, a blogomon. El sem tudom mondani, hogy mennyire imádlak titeket érte, hiszen ez az az oldalam, ami a legtovább kitartott és létezett. Ezért nem győzök köszönetet mondani.

Most pedig nézzünk egy kis statisztikát a jelen pillanatból, amikor ezt a bejegyzést éppen írom.

A mai napon 29-en jártatok itt.

Tegnap ez a számláló 34-et mutatott.

Ebben a hónapban 1531-szer kattintottatok rám.

Az összes oldalmegtekintés pedig 22517.

187 komment van a jelenlegi bejegyzésekben.

9-en vagytok rendszeres olvasóként feliratkozva.

Igen, ezek mind ti voltatok. :)

Még egyszer köszönöm szépen a kitartásotokat a blog mellett! 

Legyetek jók, és imádlak titeket! ♥

Bad Boy 1. rész

Sziasztok! :3

Bocsi, hogy megint volt egy kis kimaradásom pár napig, de kárpótoljon titeket, hogy megérkeztem a Bad Boy első részével. Van egy olyan érzésem, hogy ezt szeretni fogjátok. :) Néhány nap múlva jövök a következővel. :D Ja, és most észrevehettétek, hogy rákattantam a képek csatolására a posztokhoz, ezek általában illettek valamelyest a sztorikra és az abban lévő történésekre, mostantól kezdve nem biztos, hogy fogtok összefüggést találni bármelyik jelenttel is, csak csatolom, mert tetszik, vagy épp cuki.:D Jó olvasást! ^^

Bad Boy - 1. rész - Bunkó

- Valahogy téged szívesebben néznélek helyettük.

Bill felvont szemöldökkel bámult az előbbi mondat tulajdonosára, akinek épp az italát keverte ki, és épp az imént közölte, hogy őt szívesebben nézné a színpadon vonagló táncosok helyett. Egy pillanatra meg is állt a kezében a pohár, aztán halál nyugodtan beledobta a jégkockát az italba, mintha mi sem történt volna, végül lecsapta elé a pultra. Nem voltak ritkák az ilyen nyomulós seggfejek a Fallen Angel House-ban, csak azoknak a legtöbbje valamelyik vendégre kattant rá, csak egy-két bevállalósabb volt, aki valamelyik csapost akarta felszedni. A hirtelen előkerült pasas pedig egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozott. Minél inkább telt az idő, Bill annál inkább megtanulta, hogy kezelje a hozzá hasonlóakat: egyszerűen nem érdekelte, és ezt ki is nyilvánította unott tekintetével és azzal, hogy szinte rá sem nézett.
- Azért ne legyünk ennyire morcosak - nevetett az idegen, miközben letette a pénzösszeget a pultra. - Mi a neved?
- Neked Senki - motyogta. Ilyenkor imádta, hogy az egyenruhájukhoz nem tartozott névtábla.
- Látom, nem igazán kötlek le.
- Micsoda fantasztikus megfigyelés! Elhúznál végre?
- Nem rázol le ilyen könnyen. Az viszont jobban érdekelne, hogy holnap szabad vagy-e?
- Neked nem. Miért?
- Szóval szabad vagy. Annyit kérdeztem volna, hogy holnap eljönnél valahova?
- Miért kéne mennem veled, vadidegennel, bárhová is?
- Ugyan, kérlek. Mert nem tudsz ellenállni ennek - mutatott végig magán. - A nevem pedig Tom. Most már nem vagyok vadidegen, igaz?
- Egoista seggfej - motyogta maga elé. - De ez még mindig nem jogosít fel arra, hogy elmenjek veled, és ha így folytatod, szépen odamegyek ahhoz a kigyúrt, két méteres sziklabácsihoz - mutatott a kidobóra, aki az egyik sarokban állt, és a tömeget pásztázta -, szólok neki, és egy életre kivágatlak a Fallenből.
- Nem vágathatsz ki, szivi. Olyan egyszerűen nem.
Billben ekkor felment a pumpa. Szivi? És miért nem vágathatja ki olyan egyszerűen? Ki a franc ez? Áh, biztos valami milliárdos apuci elkényeztetett kisfia, aki azt hiszi, övé a világ.
- Miért is ne?
- Keresni fognak - vigyorgott Tom.
- Téged ki a faszom keres? Nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoznál. Végképp nem nekem.
- Ők - mutatott a tömegre. - Most pedig mennék is. Ha akarsz valamit, holnap este itt vagy a bár előtt.

Amint Tom elment, Bill felhorkantott magában, és szinte beledobta a mosogatóba a poharat, amit a pulton hagyott. Már nagyon unta az ilyeneket. Nem egyszer kattantak már rá ilyenek, és elege volt, hogy mindet külön-külön le kellett ráznia. Különösen tudta zavarni, ha az illető részeg volt, és beszélni sem tudott - az olyanoknál kivétel nélkül szólt a kidobónak, főleg, ha nagyon nem adták fel. Néha pár lány is odament ismerkedni, és amikor sokadjára küldte el őket, akkor sem bírtak végre elmenni. Nem érdekelték a lányok, szimplán nem vonzódott hozzájuk, ha nagyon felidegesítették, ezt közölte is, de a plázacicák a mínusz ötvenes IQ-jukkal ezt nem igazán értették meg, és továbbra is ott nevetgéltek. A részegeken és a plázacicákon volt egy harmadik kategória: az önimádó és nyomulós bunkók, akik józanok. Tom egyértelműen a harmadikhoz tartozott. Viszont abból, amennyit a villogó fények és a fél sötét egyvelegében látott belőle, abból megállapította, hogy egész jóképű.
- Megint valami kotta részeg tag? - kérdezte Stephanie, a pultosok közül egy másik, miközben elsétált a sörcsaptól.
- Nem, ez józan volt, csak nyomulós és egoista.
- Kár érte, szerintem jó pasi. Jól hallottam, hogy találkozni akar? - vigyorgott.
- De belülről egy bunkó seggfej - sóhajtott fel. - És ja, akar, de nem hiszem, hogy elmegyek vele bárhová is.
- Én a helyedben nem hagynám ki.
- Az te vagy, Steph.
Stephanie felsóhajtott, és inkább visszasétált a helyére. Aznap csak ketten voltak, mivel Tori szabadnapos volt, Leonnak pedig hirtelen elintéznivalója volt, valószínűleg valami nagyon kamu és nagyon béna indokkal, így, mivel kettővel kevesebben voltak, jobban kellett figyelni és sietni az italokkal, ha nem akartak fenyegetést a részegektől vagy a gyúrós állatoktól.

Bill ekkor felnézett a színpadra, mert azon a területen egy időre csend volt, csak az emberek beszélgetését és ordítozásának zajait lehetett folyamatosan hallani, zene semmi. A táncosok már lementek a színpadról, és a klub személyzete hangszereket pakolgatott, és hangfalakat igazított, hogy jól álljanak. Amíg ezzel szórakoztak, visszanézett, és helyette előre figyelt, hogy észrevegye, ha valaki épp odamenne berúgni, és csak akkor emelte vissza a tekintetét, amikor a zene felcsendült. Úgy tűnt, valami kezdő banda játszott aznap este - és Bill arra is rájött, miért mondta Tom, hogy az emberek keresni fogják.

Bad Boy

Sziasztok! :)

Először is: ez a századik bejegyzés. A tavalyi év szeptemberében nyitottam, és talán ez az az oldalam, ami eddig a legtovább kibírta. Túl vagyunk a 20.000 megtekintésen, és ezt nagyon szépen köszönöm. :) A blog első születésnapján is találkozni fogunk még, az is nemsokára itt van. :) És most térjünk a lényegre. A sok egyperces után ideje visszatérni a folytatásos sztorik vonalára. Valahogy tudom, hogy ezt a sztorit szeretni fogjátok. :) Először is közölném azt a két dalt, ami talán leginkább leírja, és elég sokat is hallgatom az írása közben. :D

Avril Lavigne feat. Marilyn Manson - Bad Girl

Dorothy feat. RoadMáté - Szeress, utállak

Ha továbbkattintotok, és megnyitjátok a teljes bejegyzést, olvashatjátok a tartalmat is. :) Az első részt néhány nap múlva már olvashatjátok is. :D

Haláltánc

Sziasztok! ^^

Mint említettem, itt már a versemet olvashatjátok. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kirakjam, de nekem nem tetszik... Bár ki tudja, lehet, hogy nektek fog. :D

Haláltánc

Szemeimre feketeség borul,

Az erdőt körülveszi egy burok.

Hallom, ahogy Holdra üvöltő,

Zajt és káoszt teremtő

Farkasdal hív.

Futok, rohanok, de mégis...

Semerre nem jutok.

Menekülök, de merre s hová?

S mi az, mi kényszerít rá?

Még nem tudom.

Csak úgy érzem,

Hogy valami csendben,

Lesben állva vár rám,

Bár jó lenne, ha tudnám,

Ha tudnám, mi az.

Táncolok, lábam magától jár,

Az óra éjfélt kiált.

Lassan a fák lekonyulnak,

Érzéseim eltompulnak.

Mi történik?

S ekkor a sötétség ura hív,

Tudom, közeledik a vég.

Belém nyilall a fájdalom,

Bár már rég tudom:

Úgyis a végzetet keresem.

Veszteség

Sziasztok! :)
Megint hoztam egy szereplőtől független egypercest. Következőre a szinte már vállalhatatlanul elcseszett versemet olvashatjátok majd... xD

Veszteség

Fekszem az üres szobában, üresen. Egyedül a franciaágyon. A legrosszabb az egészben, mintha nem éreznék semmit. Semmi fájdalom vagy szomorúság - túl sok volt már belőlük, s szinte már fel sem tűnik, ha van. Hiába küzdök napok óta az érzéseim ellen, mégis olyan, mintha nem lennének. Ma is csókolhatnálak, karjaim közt tarthatnálak és érezhetnélek, de nem tehetem. Hiányzik az illatod, az arcod, a mosolyod, a nevetésed, a jelenléted és az egész lényed. De nem vagy itt. Én tehetek mindenről, és ez nem puszta önsanyargatás, hanem az igazság. Ha aznap jobban az útra és a kormányra figyelek, és nem bármi másra, akkor ma is ugyanúgy velem lehetnél. Foghatnám a viharra, a szakadó esőre is, de tudom, hogy az én hibám, és az én figyelmem kalandozott el egy pillanatra. Mert egy hülye vagyok; máshogy ki sem fejezhetném. És most... Mintha én is csak egy élettelen test lennék, lélek nélkül, érzések nélkül. Én az életedet vettem el tőled, te pedig bosszúból magaddal vitted a szívemet.

Gyilkos

Sziasztok! :)

Jelenleg táborozom, ezt az időzítő írja helyettem. Megint egy szereplőtől független egypercest hoztam nektek.  Kicsit másabb a megszokottabnál, de most betekinthettek a pszicho lelkivilágomba is. xD 20-án jövök haza, valamikor akkortájt is hozok egy sztorit. Addig is jó olvasást ehhez! :)

Gyilkos

A szemem az előttem fekvő testen vándorol végig, miközben kiejtem a kezemben lévő kést. Nem. Én ezt nem akartam megtenni. A hangok a fejemben. Gonoszak. Én nem vagyok az. Nem tudom, miért tettem ezt. A belső énem irányított.

Szirénák. Valaki már hívta a rendőrséget. Ajtócsapódás, rám szegezik a fegyvert. A filmekből már jól ismert szöveget kapom: térdeljen le, kezeket a tarkóra. Tudom, hogy bűn, amit tettem, és engedelmeskedni is akarok a rendőröknek. De nem tudok. A testem egyszerűen csak nem engedelmeskedik az akaratomnak. Érzem, ahogy a könnyeim marják az arcomat. Nem találom a pontos okukat. Csak jönnek. A rendőr újra rám szól. Most térdre esem, de nem önszántamból. Eddig sem önszántamból tettem, amit tettem. Valami irányított. Valaki van a fejemben, aki nem én vagyok. Ő mondja, hogy mit csináljak. Testem erőtlenül csuklik össze alattam, a könnyeim megállíthatatlanul folynak. Nem vagyok magamnál. Fizikailag ott vagyok, de belül máshol járok. Az sem tudatosul, amikor a rendőr mellém sétál.

Már csak annyit érzek, hogy bilincs kerül a csuklómra. Csak a zár kattanását hallom, és érzem, ahogy felrántanak a földről. Ahogy bilincsben rángatnak el, és dobnak be a rendőrautóba, még egyszer visszanézek. Most tudatosul bennem igazán.

Gyilkos vagyok.

Tükörkép

Sziasztok megint! ^^

Mint mondtam, hogy amint hazaérek, jövök egy egypercessel, ami a saját gondolatos nem fanficek közé tartozik. Japp, és mostantól nem kell majd kattingatnotok a továbbra, meg akárhová, hanem már rögtön így egyben lesz minden. Jó szórakozást hozzá. :D

Tükörkép

- Tudod, néha nagyon utállak - néztem a szemébe. - Megbántod az embereket. Bár téged is megbántottak ezerszer... de miért? Miért kell neked ugyanolyanná válnod, mint nekik, hm? - kérdeztem gúnyosan, aztán újabb kérdéseket szórtam rá. - Olyan akarsz lenni, mint ők? Le akarsz süllyedni az ő szintjükre? Egy seggfej akarsz lenni? Tudom, nehéz megértened. Ezt is, mint sok más dolgot... Nem megoldás, hogy visszaadod. Felesleges. Folytatják. Így csak elpocsékolt idő lesz abból, amit bármi értelmes dologra fordíthatnád. Az életet sem kéne elvenned magadtól, bár próbálkoztál már. Minek? Inkább élveznéd, hogy van... Épp ez az, amit utálok benned. Hogy nem becsülsz meg semmit. Szánalmas vagy.

Ahogy befejeztem a mondanivalómat, nagy levegőt vettem, és lehunytam a szemem. Amikor újra kinyitottam, megint odanéztem. Rá... Aztán egy laza, de mégis határozott mozdulattal ököllel betörtem a tükröt.

Coming back! ~

Sziasztok! :)

Először is: nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig kellett rám várni. Kicsit nagyon elhúzódott ez a szünet, még jobban is, mint szerettem volna. Ahogy látjátok, most designcsere is volt a visszatéréssel együtt, direkt minimalizált fejléccel, nem akartam rá sok csicsát, mert úgyse azon van a lényeg. Így, a nyáron próbálok majd belehúzni, bár kicsit kevesebb mint két hét múlva táborba megyek, de akkorra is fogok egy-két bejegyzést időzíteni. :)

Minden esetre, ez a gif szimplán cuki, és nekem valamiért olyan a feelingje, hogy nagyon ide illik most, csak mert. :D

Mostantól nem nagyon lesz rendszere a részeknek, mert az lenne az eredménye, hogy totál kiesnék a rendszerből... Úgyhogy nem lesz ez a háromnaponta-kétnaponta cucc, csak majd mindig, amikor lesz, akkor lesz. :D Most volt egy-két egypercesem, ami sima saját témájú, fanfic elemeket nem lehet benne felfedezni, és ezeknek a felrakosgatásával akarok majd kezdeni, plusz sikerült összehoznom egy botrányosan szörnyű verset is, ezt szavazásra bocsátom: akarjátok, hogy az egyetlen, alig vállalható, elcseszett versem ide felkerüljön, vagy tartsam meg magamnak? :)

Ma este, amint hazaérek - fúvószenekaros vagyok, próbálunk, na :D -, valószínűleg jövök egy egypercessel. :)

Legyetek türelemmel, és az eddigi türelmeteket is köszönöm! ♥

Best Blog Award - Díj

Sziasztok! :)
(Csak így zárójelben megjegyezném, hogy a visszatérésemig nincs sok hátra. Bocsi, hogy eddig húzom.)

Most pedig térjünk a lényegre.

VaVaa. írt néhány napja a chatbe a Best Blog Awarddal kapcsolatban - magyarul díjat kaptam -, amit itt és most nagyon szépen meg szeretnék neki köszönni! :)

Most pedig nézzük a szabályokat.

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

2. Írj 10 dolgot magadról! 

3. Válaszolj 10 kérdésre! 

4. Tegyél fel 10 kérdést! 

5. Küldd tovább!

Tíz dolog magamról:

1. Eléggé magas vagyok, bár nem tudom, mennyi. Legutóbbi mérésen 175 környéke voltam, ha jól emlékszem, szerintem azóta a 180 centi is simán megvan - lány létemre.

2. Lettem már nevezve pszichopatának, szociopatának és szadistának. Innen is köszöntem ezt a megtisztelő megnevezést. :D

3. Szeretem a fórumos szerepjátékokat, bár elég hamar ráunok egy-egy témára/elfelejtkezek róla.

4. Apámnak van egy cd-je, amin mindenféle zenék vannak, mint például Scorpions vagy Edda, nagynéném régi telefonja meg tele volt Hooligans-szel, így gyerekkorom óta "kiképzésben" voltam, pár évvel később ismertem meg az Anti Fitness Clubot, szóval főként ezek a dolgok tehetnek arról, hogy a mai napig rock-punk-metal (és ezek alfajai, rokonágai, mint például grunge, emocore, psychobilly) zenéket hallgatok, és rockernek is vallom magam.

5. Rockerségem ellenére most végeztem a negyedik évfolyamot tenorkürtön, fúvószenekaros is vagyok, és az első perctől fogva imádom.

6. Mostanában kezdtem rákattanni a sorozatokra. Perpillanat a Szökést (éppen 3. évad), az American Horror Story-t (2. évad), az Orphan Blacket (1. évad) és a Gossip Girlt (2. évad) nézem most, bár az utóbbit elég rég nem néztem, szóval az évadon belül fogalmam sincs, hol tartok.

7. Ezek mellett tervbe van véve a Skins, a Sleepy Hollow, a Walking Dead, A búra alatt, és a Teen Wolf, de ezekbe később akarok belekezdeni. Egyszer elkezdtem a Trónok harcát, pár rész után full elfelejtettem, hogy hol járok, szóval azt is elölről kezdem majd.

8. Sims fan vagyok, az elsővel nem játszottam, a 2-t és a 3-at egyformán szeretem. A nagy gépemen voltak, amit utóbbi időben csak Simsezni használtam, mert a net lassú volt, inkább laptopoztam, de a gép olyan szinten tönkrement, hogy be se kapcsolt, így ki kellett cserélni benne a winchestert. Azóta kellett lemondanom a Simsekről, mivel egy kódot egyszer lehet használni, a netről letöltős torrentezős-crackezős cuccokhoz meg nem értek. Úgyhogy jelenleg várom az ősz környékén megjelenp 4-et, és azt laptopra teszem majd.

9. Ezen kívül a másik gépen megvolt netről leszedett próbajáték verzióban a Tomb Raiderek közül az Anniversary meg a Legend, azokat is szerettem, de egy idő után eléggé meg lehetett unni, hogy folyamatosan ugyanazt csináltam, mert csak részig lehetett elmenni, így az laptopon most nincs is. Helyette van Underworld, amit meg a nagy gép nem játszott le, csak akadozva, szintén próbaverzióban. Amúgy kedvenceim közt van még a Silent Hill 4 - The Room, és a Fűrész. Meg ezer éve hajkurászom az American McGee's Alice-t és az Alice Madness Returns-t, amit már leírás és videók alapján is imádok.

10. Néha, ha egyedül vagyok itthon, elénekelgetek magamban, bár a hangom eszméletlenül szar. Ezért nem éneklek, amikor valaki más is a közelben van.

Válaszok a VaVaa. által írt kérdésekre:

1. Szerinted mi a legjobb tulajdonságod?

Fogalmam sincs... Talán, hogy kussban tudok maradni, ha kérnek rá. :D Zenetanárom szerint ez egy jó pont.

2. Mit jelent számodra a zene?

Ez az, amit nem lehet csak így kifejezni, de megpróbálom. Sokan megfogalmazták már ezt így előttem, de nem hiszem, hogy ne lehetnék én a többezredik, aki ezt így elmondja. A zene kifejezőeszköz. Bárki használhatja, nem számít a kora, vagy hogy melyik országból származik. Kit érdekel, ha egyébként az aktuális emberrel nem beszéljük egymás nyelvét, ha ott van a zene? Abba beleszőhetjük az érzelmeinket, a mondanivalónkat. Nem kell ide beszéd, nem kellenek szavak. Elég előkapni egy hangszert, vagy már egy kész zeneszámot lejátszóról. Ott lesz minden. A zene egy univerzális nyelv, ami mindenkit összeköt.

3. Mi a kedvenc filmed? Miért?

Mindenevő vagyok filmekben. De ha a top 5 kéne, akkor Rocksuli, The Runaways - A rocker csajok, Silent Hill - A halott város, Apafej, Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Okok nincsenek, csak tetszenek. :D

4. Van kabalád?

Nincs. Bazisok plüssállatom van, de nincs külön szerencsehozó kabalám. :)

5. Mi a kedvenc dalod?

Egy anyától se illik megkérdzeni, melyik a kedvenc gyereke. Mert ez kábé olyan. Nem akarok nagyon kiemelgetni, mert kilométeres lenne a lista.

6. Volt már olyan, mikor úgy érezted, ellened fordult a világ?

Hát... volt, néha talán ok nélkül, kreált okokkal.

7. Könnyen teszel szert új barátokra?

Hamar megtalálom a hangot, de kell egy kis idő, mire igazán a barátomnak tekinthetek valakit.

8. Mi az, ami a legjobban motivál az életben?

Igazából erről fogalmam sincs... De tényleg.

9. Vannak rigolyáid?

Nem igazán. Viszont hülye szokásom, hogy nem a körmömet rágom, hanem a környékén a bőrt (kannibál vagyok :DD). Meg néha tekergetem a hajam.

10. Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Tíz évvel idősebbnek. :D

A tíz kérdésem:
1. Körülbelül hány éve vagy hónapja írsz? Mi az, ami motivált, hogy belekezdj az elsőbe?
2. Milyen könyveket olvasol szívesen?
3. Van példaképed, és ha igen, akkor ki és miért?
4. Melyik az az ország vagy város, ahol szívesen élnél?
5. Tervben van valamilyen nyaralás, tábor az idei évre?
6. Szóló előadókat, vagy együtteseket hallgatsz szívesebben?
7. Van valamilyen hobbid, amit rendszeresen űzöl?
8. Mennyire vagy megelégedve magaddal? Van valami, amit megváltoztatnál, akár kívül, akár belül?
9. Fiúkkal vagy lányokkal szoktál jobban kijönni, ha barátkozásról van szó?
10. Mozi vagy színház?

Akiknek küldöm:
Faith
Neserly Molly
Kaylinne

Soon...

Sziasztok! :)

Igen, a cím egy béna poénnak is felfogható. Sőt, annak is szántam. (Tudom, hogy senki nem röhög rajta :D) Aki nézi a chatet néhanapján, az olvashatta a szándékaimat, de itt is kifejteném, hátha nagyobb az aktivitás errefelé, mint chaten. Nos, az igazság az, hogy a szünetes bejegyzésemben említettem, hogy másféle fanficben akarom kipróbálni magam. Ez az, amiből semmi nem lett. Nuku, semmi, zéró, viszlát. Néhány részt megírtam (kettőt...), azt is épphogy kihúztam magamból. Az első mondatok simán jöttek, később semmi. Szóval az nem is jelenik meg majd sehol. Na, mindegy. A lényeg az, hogy kezdtem már el TH-s sztorit amellett, amivel eddig egész jól haladok, viszont még kéne hozzá pár rész, hogy nekikezdjek a megjelenítésének és a blog visszatérésének. Addig is próbálok írni mellé egyperceseket és novellákat, hogy ha azzal akadnék, legalább azt hozzam valamikor frissként. Úgyhogy már csak hetek kérdése, hogy visszatérjek ide!

Most is csak annyit mondhatok, hogy addig is legyek türelemmel, igyekszem minél előbb visszatérni. ^^

Szünet

Sziasztok. :)

Eddig lustaság vette át az irányítást felettem, és a hézköznapjaim is elég zsúfoltak, és valljuk be őszintén, eléggé lassan haladok a részekkel. Összecsapni nem akarom mivel az sosem jó, és nem akarok összecsapott írást feltenni, hogy szenvedjetek. :D Viszont pár napja úgy döntöttem, más stílusban is kipróbálom magam, és ahhoz a sztorihoz új blogot nyitok (ez nem szűnik meg), ahová másabb időközönként lesznek felpakolva a részek. Másik blogger profilt is csinálok majd hozzá, és nagy valószínűséggel linkelem ide is. Az is love story lesz, csak ebben az esetben hetero, Darren Shan Rémségek cirkusza (Cirque du Freak) könyve és annak folytatása az alapja, amiből film is készült, ami mondjuk nekem nem annyira tetszett. :'D Aki nem ismeri, tessék szépen beleolvasni/megnézni, mert fantasztikus.

Nem tudom, hogy ide mikor térek vissza. Majd annak a befejezése után. :)

Szóval ez a blog ismét szünetel. Legyetek türelemmel! ♡

(Attól, mert ápr. 1. van, ezt nem tréfának szánom.)