2013. október 29., kedd

HYLY 1. rész

Hahó. ^^ Itt is avgyok a Hate you, love you első részével - bejegyzéscímben nem fogom mindig kiírni, HYLY lesz, mint ebben is. Az első még nem annyira eseménydús, de valahol el kell kezdeni... Egy-két véleménynek ennél a fanficemnél is örülnék. ^^




Hate you, love you - 1. rész - Új srác az osztályban


Szeptember másodika, az új tanév kezdete. A nap még mindig süt, de ez nem tudja elvonni a diákok szomorúságát, hogy vissza kell térniük - az általuk börtönnek tartott - gimibe. Tom Kaulitz, az iskola nagymenője sem volt ezzel másképp. Kifejezéstelen arccal vágta be az ajtót maga után, és indult el szokásos helye felé az aulában, két legjobb barátja mellé.
- Csá - köszönt, amikor megállt mellettük.
- Szia - köszönt a másik kettő, aztán egyenként kezet fogtak Tommal.
Tom körültekintett az aulában, mindig megnézte, kik az újak. Kíváncsi volt a kilencedikesekre, hátha volt köztük szimpatikus, de megállapította, hogy nincs - maximum jó csaj. Azonban látott egy fiút az egyik sarokban álldogálni egyedül. Szinte már undorodva mérte végig, első ránézésre nem tűnt olyannak, akivel bármelyik pillanatban haverkodni akarna.

A csengő fülsiketítően hasított át a helyiségben. Ahogy a diákok meghallották, automatikusan elindultak az előadóterem felé, hogy végigszenvedjék a háromnegyed órát, amíg az évnyitó lemegy.
Nem kellett sokáig várni, az igazgató, aki egy idősödő férfi volt, felállt a színpadra és belekezdett a monológjába. Sokáig beszélt arról, hogy sajnos elmúlt a nyár, megkezdődött az új tanév, mindenkitől elvárja, hogy a tőle telhetően a legjobb tudását nyújtsa. Utána belekezdett az egyik tudnivalókba a szakkörökről, napirendről, módosításokról. Az elsőévesek legtöbbje figyelemmel hallgatta, de a második, harmadik és a végzős évfolyam már sokkal inkább el volt foglalva mással. Ismerték ezt a szöveget, ezért vagy csak unottan ácsorogtak, a padlót bámulva, vagy halkan beszélgettek, nézelődtek, forgolódtak.

- Az utolsó mondatommal pedig az új tanévet ünnepélyesen megnyitom - fejezte be az igazgató, aztán távozott. Ugyanebben a pillanatban újra felharsant a csengő, és mindenki elindult régi, esetleg új osztálya irányába.

Tom unottan dobta le magát az ablak felőli padsor legutolsó padjába, Georg és Gustav pedig az előtte lévőbe. Ez volt a megszokott helyük kilencedik óta - gyerekkoruktól kezdve ismerték egymást, ezért már alapból így választottak helyet. Tom már azóta egyedül ül a padban, mindig is utálta, ha padtársa van.

Amikor már mindenki elfoglalta akár a megszokott, akár az új helyét, az osztályfőnök lépett be, mivel dupla osztályfőnöki órával kezdtek az első napon. Tom nagy meglepetésére az a srác lépett be az ajtón a tanár után, akit megbámult az aulában. Amiért nem ismerte, elsősnek nézte, de rá kellett jönnie, hogy ő is tizenegyedikes.
- Jó napot, tanárnő - hangzott el a köszönés mindenkitől egyszerre.
- Sziasztok - mosolyodott el az ofő. - Remélem, jól telt a nyaratok. Ő pedig az új osztálytársatok - mutatott rá az új fiúra. - Foglalj helyet, kérlek, szünetben megismerkedhetsz velük.
Bill - ugyanis a fiút így hívták - bólintott, aztán helyet keresve végigfuttatta a tekintetét a termen. Egyetlen egy szabad hely volt, az pedig a Tom melletti. Gyorsan odasétált ledobta a táskáját a pad mellé a földre, és leült.
- Bill Trümper - nyújtott kezet.
- Tom Kaulitz.
A kézfogást nem akarta elfogadni, helyette átdobta raszta tincseit a válla fölött, az ablakra szegezte a tekintetét, és a felhőket bámulta. Nem volt kedve társalogni.

Közben még az osztályfőnök is belekezdett a szokásos szövegébe.
- Ki akar mesélni, mit csinált a nyáron? - kérdezte meg végül.
Legfőképp lányok nyújtották a kezüket, a fiúk jobban elvoltak egymás szekálásával és papírgalacsinok dobálásával, de közülük is volt pár, aki mesélni szeretett volna. Az egyik lány, Abbie, az osztály cicababája úgy nyújtotta a kezét, hogy majd' kiesett a padból. A tanárnő szót adott neki, mire Abbie belekezdett végtelennek tűnő beszámolójába.
- Hát az úgy volt, hogy átmentünk Cherylékhez, én és Lena... - Magyarázás közben ránézett két legjobb barátnőjére. - Pletykáltunk, kibeszéltük a fiúkat, megvitattuk, hogy a magazinból melyik a legjobb magassarkú, csináltunk sok fényképet magunkról, feltettük Facebookra, majd a tanárnő nézze meg, nagyon jól sikerültek! Utána lefeküdtünk aludni, de még mindig beszélgettünk, hogy milyen helyes Robert Pattinson, aztán eszünkbe jutott, hogy nem lakkoztunk körmöt, ezért megcsináltuk mindhárman csili-vili rózsaszínre, utána visszafeküdtünk... Másnap elmentünk plázázni, vettünk egy csomó tök jó rucit, meg bementünk moziba, ahol egy tök helyes srác ült mellettem, és végig őt bámultam a film helyett, aztán képzelje el, amikor kifelé jöttünk, leszólított, elhívott kajálni a mekibe, és azóta is együtt vagyok vele.
Büszkén kihúzta magát a széken, mire mindenkitől gúnyos fütyülés és taps hangzott fel. A lány ezt dicséretnek vette, természetesen, így megrázta szőke haját, aztán kisöpörte a szeméből.
- Igen, Abbie, köszönjük ezt a csodás beszámolót - bólogatott az ofő eltorzult arccal. - Esetleg valaki más?
Abban a pillanatban meg is szólalt a csengő, és mindenki elindult vagy a folyosó, vagy az udvar felé.


Még a mai nap egy újabb osztályfőnökit, egy fizikát, egy matekot, egy irodalmat és egy informatikát kellett végigszenvedniük. Tom lassan sétált be a kollégiumi szobájába, ám amikor benyitott, csodálkozni kezdett. Eddig csak hárman voltak a szobában, azonban most Georggal és Gustavval Bill nevetgélt vidáman.

3 megjegyzés:

  1. Nekem ez a plázacicás jelenet nagyon tetszett xD de az egész rész jó lett :-)

    VálaszTörlés
  2. Jajj de jóóó :D most még jobban imádlak :D

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés