Meghoztam a Madhouse új részét. Kivételesen nem teszek hozzáfűzést.
Madhouse - 16. rész - Összetört szívek
Tom üresen bámult maga elé a semmibe. Nem tudta másfelé terelni a gondolatait. Abban biztos volt, hogy élete legrosszabb napját élte át. Az apja közli vele, hogy az anyja nem halt meg, és hogy van egy ikertestvére, akivel elválasztották egymást. Talán ha ennyi lett volna, még örül is az egésznek. De nem ennyi volt.
Nem hitte el, hogy ez vele történik. A betege, akit ő annyiszor megszöktetett, akit szeretett az ikertestvére? Undorítónak tartotta magát. Eddig is illegális volt, amit csináltak, hiszen egy orvos, egy pszichológus nem ápolhat viszonyt a páciensével, erre kiderül, hogy ez az egész egy vérfertőzés? Mintha minden ellene játszana.
Anyja hangja szakította ki a gondolatai közül.
- Hé, Tom, jól vagy?
- Nem vagyok jól - rázta meg a fejét. - Nagyon nem.
Hozzá akarta tenni, hogy úgy érez, mintha a szívét kitépték és ezer darabra törték volna, de nem tette. Nem tudott megszólalni. Szótlanul felállt, a mobilját otthagyta, és felment a szobájába. Egyedül akart lenni.
Jörg meglepetten lépett be a nappaliba egykori feleségéhez. Nem tudta, miért ment fel Tom olyan hirtelen, szó nélkül.
- Mi van vele? - kérdezte.
- Nem tudom... Olyan furcsa. - Simone megrázta a fejét. - Megkérdezte, hogy mi a neve az ikertestvérének... és amikor elmondtam, a telefonjában mutatott egy képet, és megkérdezte, hogy ugye nem a képen lévőről van-e szó. Aztán amikor közöltem, hogy igen, teljesen furcsán viselkedett, aztán elment.
- Mutasd azt a képet.
Simone felemelte Tom leejtett telefonját a földről, ami még mindig Bill fényképénél állt, és Jörg felé mutatta. A férfit villámcsapásként érte a felismerés. Amit Tom mondott előző este - a hosszú, fekete haj és a piercing - teljes egészében passzolt.
- Miért reagálsz így te is?
- Tegnap este... vacsora közben elmondta, hogy szakított a barátnőjével. Amikor rákérdeztem, hogy néz ki, külsőleg leírta, aztán furcsán viselkedett. Végül annyit mondott, hogy egy férfi miatt hagyta el...
- És?
- Nem érted, Simone? Azt mondta, hogy hosszú, fekete hajú, szemöldök- és nyelvpiercinges.
Simone teljesen elképedt. Nem tudta elhinni.
- Szóval... Épp most tudta meg, hogy a férfi, akit szeret, valójában a testvére?
- Pontosan. Magára kellene hagynunk egy kis időre.
- Rendben. Azt hiszem, én hazamegyek.
Az utolsó szóval együtt Simone rögtön fel is állt, aztán el is indult az ajtó felé.
Jörg ezután Tom telefonjával elindult fia szobája felé. Bekopogott, de nem érkezett válasz, ezért benyitott. Tom az ágyon feküst, az arcát a párnák közé temette. Jörg jobbnak látta egyedül hagyni. A mobilt letette az asztalra, aztán kiment.
Tom nem emlékezett rá, mikor aludt el. Automatikusan, ahogy felkelt, végignézett a szobán. A telefonját az asztalon találta. Meg akarta nézni az időt, de észrevette hogy több nem fogadott hívása és jó pár üzenete is van - ráadásul mind Billtől. Először átnézte az üzeneteket.
"Hiányzol."
"Miért nem veszed már fel? Hívj vissza, ha ezt elolvasod."
"Vedd már fel!""Hívj már vissza, vagy csak annyit írj, hogy élsz... Aggódom.""Kérlek, csak mutass valami életjelet magadról. Szeretlek."
Egyikre sem válaszolt, nem is hívta vissza Billt. A ma történtek után képtelen volt rá. Ledobta a készüléket az ágyra, aztán mérgesen csörtetett le a lépcsőn, hogy rágyújtson. Régóta, mióta Billel találkozott, nem cigizett egyszer sem, mindig elvonta a figyelmét valami, vagy csak nem volt ideje. Most úgy érezte, hogy szüksége van egy szál cigarettára, hogy lenyugtassa magát.
Két nappal később még mindig az események sokkhatása alatt volt, de muszáj volt, hogy bemenjen dolgozni. Nem akart. Sem dolgozni, sem Billt látni.
De mégis bement. Ahogy Tom belépett az ajtón, Bill azonnal felállt az ágyról és Tom felé indult, hogy egy csókkal köszöntse, de a másik eltolta magától.
- Miért tolsz el? Miért nem írtál? Miért nem hívtál vissza? Mit tettem? - szórta Bill a kérdéseket.
- Illegális, amit csinálunk.
- Eddig is az volt. Miért most jut az eszedbe?
- Nem... nem csak arról van szó. Testvérek vagyunk. Ikrek. Amikor hazamentem, második nap apám közölte, hogy az anyám nem halt meg, hanem vígan éldegél egy másik palival, meg hogy van egy ikrem, akit eltitkoltak. Még aznap áthívta anyát. Beszéltem vele. Elmondta a nevet, és... megmutattam neki a fényképedet, azt remélve, hogy csak véletlen egybeesés. Aztán közölte, hogy rólad van szó.
- Mi van?! - döbbent le, aztán hirtelen elvigyorodott. - Egy pillanatra még el is hittem. Máskor ne viccelj ilyenekkel, rendben?
- Nem viccelek, hát nem érted?! - emelte meg a hangját. - Ez a rohadt igazság!
- Az nem lehet - kerekedtek el a szemei. - Vérfertőzés...
- Igen, az.
- Ez kibaszottul undorító...
- Nem tudjuk ezt folytatni így.
- Nem tudjuk. Most azt akarom, hogy tűnj el az életemből.
Tom hitetlenkedve nézett öccsére. Tűnjön el az életéből?
- Mi lesz már? - dobolt a lábával Bill idegesen. - Mondom, tűnj el az életemből. Húzz el innen, és a kurva életben se lássalak többet.
Az idősebbiket nem érdekelte, hogy még az idejük nem járt le, hanem már meg is fordult és el is tűnt az ajtó mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése