Már majdnem a történet végére értünk, ezen kívül még két rész lesz. Ez megint egy kicsit eseménytelenebb, inkább depizősebb rész, de erre futotta. xD
Madhouse - 17. rész - Külön utakon járva
Ahogy Tom mögött becsukódott az ajtó, Bill akkor fogta fel igazán az előző pár percben történteket. Ő sem tudott róla, hogy van egy ikertestvére, és neki is azt mondta az anyja, hogy az igazi apja meghalt, azért van vele nevelőapa - csak ő az autóbaleset történetét kapta meg. Ugyanaz játszódott le benne, mint Tomban. Fájdalom, szomorúság, hitetlenség és harag egyvelege.
Elveszítette azt, aki számított neki. Tom volt az egyetlen, akiben megbízott, erre kiderül az igazság, aztán egyszerűen kisétálnak egymás életéből. Az élet néha kegyetlen tud lenni, és ezt a saját bőrén kellett megtapasztalnia.
Másnapra teljesen eltűnt az igazi Bill. A folyamatosan mosolygós és kedves Bill. Újra önmagába zárkózott, és csak a sarokban gubbasztott, elgondolkodva. Gondolkodott a múlton, a jelenen, a jövőn. Néhány hete pontosan ugyanilyen volt, mint most - küldhettek hozzá bárkit, nem volt hajlandó megszólalni. Később jött Tom, akinek képes volt felfedni a valódi énjét. Azt, amit senkinek sem. Kiderül, hogy testvérek, és felfordult minden. Képes lesz valaha újra megbízni bárkiben, bárkit szeretni?
Egész nap várt. Arra számított, hogy az egész csak egy rossz álom, Tom pedig bármelyik pillanatban benyithat. Egész nap várt, hogy jöjjön, még ha csak azért is, mert muszáj jönnie. De nem jött.
Eközben Tom épp el tudta kapni Georgot és Gustavot a folyosón. Rájött, hogy nem kellett volna legutóbb úgy letámadnia őket.
- Igazatok volt - keztde el rögtön. - Baromság volt, amit eddig csináltam.
- Hogy jöttél rá? - kérdezte Gustav.
- Hosszú sztori áll mögötte - sóhajtott fel.
- Hallgatjuk.
- Rövidre fogom. Apám közölte, hogy anyám nem halt meg, áthívta, beszéltem vele, közölte, hogy van egy ikertestvérem, akit eltitkoltak, és kiderült, hogy Bill az.
A másik kettő erre csak egy wow-ot tudott kinyögni. Nem tudtak mást reagálni hirtelen.
- Újra barátok? - kérdezte Tom néhány másodperc után.
- Újra barátok! - mondták teljesen egyszerre,
Másnap Bill teljesen kikészült lelkileg. Még mindig nem tudta elhinni. Ahogy nyílt az ajtó, odakapta a fejét, de csalódnia kellett. Nem az jött, akire számított.
- Már találkoztunk, nem kell újra bemutatkoznom - állapította meg a pszichológus.
- Nagyon nem örülök a találkozásnak... - motyogta az orra alatt. - Dr. Listing - tette hozzá a nevet.
Georg teljesen nyugodt volt. Addig, amíg Bill fel nem állt és vicsorogva neki nem rontott. A falhoz szorította, és fel kezét a nyakánál tartotta. Georg sikertelenül próbált kiszabadulni a szorításból.
- Hol van Tom?! - kérdezte Bill, üvöltve torka szakadtából.
- Felmondott.
- Ne hazudj! Hol van?!
Nem hitte el, hogy felmondott. Pontosabban nem akarta elhinni.
- Felmondott - ismételte meg.
Bill őszinteséget vélt felfedezni a szemében a félelem mellett. Lassan elengedte Georg torkát és teljesen eltorzult arccal hátrálni kezdett.
- Nem, nem, nem! - üvöltötte hisztérikus hangon. - Az nem lehet, nem mondhatott fel!
Ahogy a háta a falnak ütközött, összerogyott. Úgy zokogott, mint egy kisgyerek, az arcát a keze mögé rejtette. Georg nem tudta elhinni, amit lát. Még sosem látta Billt ilyennek. Ilyen törékenynek. Rájött, hogy talán Tom igazat mondott, és nem ismerik.
Jobbnak találta hagyni, hogy lenyugodjon magától, ezért idő előtt elment.
Bill ismét ott maradt a szobában, egyedül. Úgy érezte, mintha a lelke egy darabját szakították volna ki.
- Miért van ilyen elcseszett életem? - kérdezte saját magától, amikor végre képes volt újra megszólalni. - Miért? Mivel érdemeltem ezt ki? Én csak szeretetre vágytam...
Aznap este nem bírt aludni. Túlságosan felkavarta az elmúlt két nap. Válaszokat keresett, de nem talált. Jobbnak találta volna, ha egyáltalán nem találkozik Tommal. Ha az nem történik meg, talán nem egy át semmi ilyesmin. Azt tudta egyedül, hogy így egész életében az egyhangú falak közt kell élnie.
Neeee!!!Tom kérlek gyere vissza!
VálaszTörlésKlassz lett ez a rész is :-)