HYLY 5. rész

Sziasztok.:D

Elérkezett az a nap is, amikor a HYLY-t leveszem a szünetről. Az előző bejegyzésnél kicsit eltűntetek, remélem, azért jól vagytok.:D Szóval, örülnék pár visszajelzésnek itt is, bár ebben megint nem sok dolog történik.:)

Hate you, love you - 5. rész - Gyorsan jött hírnév

Hétfő reggel mindenki a portánál tolakodott. Ez volt ugyanis az a nap, amikor a suliújság megjelent, és mindenki értesülni akart... nos, arról, ami érdekli. Minden hónapban van ajánló, pletykák, képek, csináld magad-ötletek, interjú egy diákkal vagy tanárral... és beszámoló, ha épp olyan esemény volt abban a hónapban, meg egyéb kis dolgok, amikre a diákok kíváncsiak voltak. Az újságot a végzősök legjobb tanulói szerkesztették, ebben az évben öten. Nagyon nehéz bekerülni a szerkesztőségbe, szinte már lehetetlen. Kitűnő tanulónak kellet lenni a bekerüléshez, és sokan erre gyúrnak, hogy aztán végzősként bekerüljenek, de egyesek jobban szeretnek a háttérből figyelni, és csak olvasnak, minthogy szerkesszenek. Ebben a hónapban különösen érdekelt mindenkit a magazin, a halloween miatt. Szerették átolvasni a legtöbbször háromoldalas beszámolót, mert nemhogy leírták a történéseket és képek is voltak hozzá, egy-két diák és tanár is elmondta a véleményét, és tízes skálán értékelhettek.

Bill gyorsan lekapott négy példányt a kupac tetejéről, és odasétált a többiekhez. Gyorsan kiosztott hármat Tom, Georg és Gustav között, a negyediket pedig megtartotta magának. Tomon kívül mindannyian odalapoztak a halloweeni beszámolóhoz. Bill kérdőn nézett Tomra, nem értette, miért nem vesz tudomást, hogy odaadta neki.

- Nem szoktam ezt a szart olvasni. Kilencedik második félévéig olvastam, de már nem érdekel, mindig ugyanaz van benne - vont vállat Tom válasz gyanánt.

- Csak a halloweent olvasd el, tuti van szó rólunk is.

Tom felsóhajtott, és fellapozta az újságot. Bill nem tévedett. A képek között három fotó virított róluk. Tom átfutotta a beszámoló sorait, aztán ránézett a véleményekre. A legtöbbjük pozitív visszajelzés volt, hiába volt egy pár rossz a diákok és a tanárok részéről is.

"Ez volt az eddigi legjobb! Miért nem volt ilyen eddig is? 10/10" - Devon Adams, 10. osztály.

"Na, ez az igazi halloween! 10/9" - Erick Schmidt, 11. osztály.

"Általánosban is jó halloweenokat szerveztek, de ez felülmúlta az ottanit! 10/9" - Bertha Richter, 9. osztály.

"Legjobb az eddigiek közül. A koncert az nem az én stílusom zeneileg, de a fiúkák cukik. 10/8" - Heidi Wenig, 12. osztály.

"Borzalmas. Az a koncert... Könyörgöm, mi az, hogy rock? Esetleg szóltak volna nekem, mentem volna én. Jobb lett volna, tehetségesebb vagyok, mint ők, meg egyébként is, engem a pasik imádnak... 10/4" - Abbie Hamilton, 11. osztály.

"Először elleneztem a koncertet, mondván, hogy szerintem nem jó ötlet egy órával hosszabbat rendezni. Tévedtem, jó volt a hangulat! 10/7" - Lorelei Stern, irodalomtanár.

"Először nem tetszett ez a koncertesdi, de végül belementem. Rá kellett jönnöm, hogy jó ötlet volt megtartani, és a többi része is jó volt a bulinak. 10/9" - Henrich Schwarz, matematikatanár.

"Nagyjából egyetértek a diákokkal, ez volt az egyik legjobb az iskola történelmében. Ja, ha olvastok, akkor sok sikert kívánok nektek, fiúk, gratulálok, jók voltatok! 10/10" - Amanda Lewis, angoltanár.

"Azon kevesek közt voltam a tanári karból, akiknek tetszett az ötlet. Eddig is szerettem a halloweenokat, de ez messze verte mindet. 10/10" - Stefan Fischer, ének-zenetanár.

"Jól indult. De mi volt az a fülsiketítő ricsaj, amit mások zenének neveznek? 10/5" - Karl Müller, etikatanár.

A fiúk röhögve néztek össze.

- Abbie-ke féltékeny - vigyorgott Tom. - Nem tudja elviselni, hogy hirtelen népszerűbbek lettünk nála az iskolaközösségben, mint ő, vagy mi van?

- És Müller tanár úr? - vette át a szót Georg. - Fülsiketítő ricsaj? No comment. Ez színtiszta zene, nem pedig ricsaj... Hmm, lesz ma etika, szerintem beszólok neki egy párszor, mert most felhúzott.

A többiek csak nevetve ránéztek, ezzel jelezve, hogy benne vannak egy ilyen játékban. Amúgy is gyűlölték Müllert, ahogy szinte mindenki az egész gimiből. A férfi ok nélkül bevágta a karót vagy a beírást, folyamatosan szidott minden osztályt. Ráadásul ő volt Miss Lewis helyettese, mivel etika és angol szakos volt. Müller angolórái ott jártak, amit az elsősök tanulnak: számok, színek, bemutatkozás, és ennyiben vége is volt. Esetleg, ha olyan kedvében volt, mert felhúzták, végigdiktálta az egész órát, és szinte mindenki úgy írt, mint egy gép. Teljes mértékben elviselhetetlen egy ember volt.

Elbeszélgették az időt, mire becsengettek. Osztályfőnökivel kezdtek, ahol az osztályfőnökük - Lorelei Stern - végig a halloweenról kérdezgetett mindenkit. Már megint Abbie volt az, szokásosan, aki úgy jelentkezett, hogy majdnem a földön landolt. A tanárnő felszólította, hogy minél hamarabb átessenek rajta, és jöhessenek a többiek.

- Abbie?

- Úúú, tanárnő, szerintem szörnyű volt. Az eddigi legrosszabb. Nem tudom, mások mit ettek rajta.

- Miért is?

- Mi az, hogy ezek négyen elveszik a hírnevem? Mármint az a Tokio Motel, vagy mi.

- Hotel. Tokio Hotel - szólt előre Bill, erősen kihangsúlyozva a második szót, hogy Abbie felfogja.

- Nem érdekel, felőlem az is lehet a nevetek! Nem hagyom, hogy elvegyétek a hírnevem!

- Nincs hírneved - szállt be Gustav a vitába.

Hirtelen nagy vita kerekedett a teremben. Abbie, Cheryl és Lena azt állította, hogy Abbie igenis népszerű, míg Bill, Tom, Georg és Gustav azt, hogy nem, csak el van szállva magától.

- Elég legyen! - ordította a tanárnő magából kikelve.

- Ezt még befejezzük szünetben - fordult Abbie hátra. - Kis divatbuzik... - jegyezte meg az utolsó szavakat magának motyogva, aztán visszafordult, hogy újra a tanárra figyelhessen.