Ich bin nicht ich 4. rész

Hali. ^^ Na, végre hogy fel tudom rakni :D Nyomorék gép legalább egy órája szerencsétlenkedik a betöltéssel. xD Ebben a részben végre fény derül a titokra, amit már sejtettetek az elejétől, de mindegy.:D

Ich Bin Nicht Ich - 4. rész - Vizsgálati eredmények

Másnap Tom volt az első, aki felébredt. Egész éjszakára ott maradt, és a felkelése után sem szándékozott elmenni.Megbabonázva nézte a mellette szuszogó Billt, teljesen el volt veszve a szépségében. Szinte már emelte a kezét, hogy a hajába túrhasson, hogy megsimítsa az arcát, de mindig az utolsó pillanatban beszélte le magát róla.

Lassacskán Bill is felébredt, és mosolyogva nézett testvérére. Sokat jelentett neki, hogy vele maradt.

- Kösz, hogy velem maradtál - suttogta Bill.

- Tudod, hogy érted bármit megtennék.

Néhány percen keresztül még az ágyban feküdtek, egymást bámulva, aztán elindultak reggelizni. Vagy már ebédelni, hiszen majdnem dél volt.

Aznap minden úgy ment, ahogy szokott, semmi különös dolog nem történt. Egészen késő délutánig. Tom egyedül üldögélt a szobájában, a laptopja volt az egyetlen társasága - Bill valami mással volt elfoglalva. Tom hirtelen mintha valami halk, tompa puffanásszerű hangot hallott volna... Félretette a laptopot és elindult körbenézni a házban, hogy mit hallhatott. Amikor Bill szobájához ért, oda is benézett. Bill a földön feküdt, az arca holtsápadt volt. Tom azonnal odafutott hozzá, és gyengéden elkezdte rázogatni.

- Bill! Hallasz? Ébredj már fel, Bill! - szólongatta.

Teljesen sikertelennek bizonyult. Bill meg sem mozdult.

- Picsába! - kiáltotta el magát Tom, aztán a zsebében kezdett el kutakodni a mobilja után

A kórházban eltöltött órák heteknek tűntek Tom számára. Már a nap végére járt, de Bill még mindig nem ébredt fel, és Tomot ez megrémisztette. Az volt számára a legrosszabb, hogy még az orvosok sem tudtam tenni semmit, hiszen még mindig nem jöttek rá semmire.

- Rendbe fog jönni? - kérdezte Tom az orvostól.

- Nem tudom - rázta meg a fejét. - Amíg nem derítjük ki, mi ez, semmiről sem tudok biztosat mondani. Egy másik kórházban több ilyen eset is van, ők sem tudnak semmit.

Három nap telt el, de még mindig semmi. Bill napok óta ugyanúgy feküdt, mozdulatlanul, csak az egyenletesen fel-le mozgó mellkasa jelezte, hogy még életben van. Tom egy percre sem mozdult mellőle, a kórházban is éjszakázott. Alig aludt pár órát éjszakánként, nem érdekelte.

Most is ikre ágya mellett ült, és halkan beszélt hozzá, hiába tudta, hogy Bill ezt úgysem hallhatja.

- Ne hagyj egyedül. A másik felem vagy, nem tudnék nélküled élni, érted? Ébredj fel, kérlek...

Mintha valamilyen csoda történt volna, Bill kinyitotta a szemét. Tom nem tudta elhinni, amit lát. Leírhatatlanul boldog volt.

- Basszus, Tom, már megint...? - kérdezte Bill.

- Rosszabb, mint az előző. Három napig nem keltél fel.

Bill végre felült, így Tom tudta, hogy már tényleg semmi baja nincs.

Az orvos éppen ekkor nyitott be, mert valami közölnivalója lett volna, de ahogy beért, megtorpant és tátva maradt a szája. Végre közelebb ment, és megszólalt.

- Látom, magához tért - mondta. - Hogy van?

- Olyan, mintha semmi bajom nem lenne - felelte Bill.

- Viszont megvannak a vizsgálatok eredményei, nagy valószínűséggel.

- Tényleg? És...?

- Egy másik kórházban néhány beteg pár nappal ön előtt került be ugyanezekkel a tünetekkel, így ők meg tudták állapítani, hogy micsoda. Ahogyan a híradóban mondták, genetikailag módosított farkasok szöktek meg több kutatóintézetből. Mindenki, aki bekerült, néhány nappal előtte ilyen farkassal került összetűzésbe, ami vagy megkarmolta, vagy megharapta. Idővel az áldozat rosszul érzi magát, el is ájul, aztán úgy tűnik, hogy minden rendben, később pedig három napra elveszti az eszméletét. Ébredés után megint normálisnak tűnik, azonban az elmúlt napokban változásokon megy keresztül a szervezete. Ahogy több filmben hívják ezeket a lényeket, szó szerint vérfarkassá változik. Tudja majd kontrollálni magát, hogy mikor változzon át, de nem mindig. Tegnap telihold volt, az egyik nő pedig teljesen képtelen volt irányítani magát.

- Úristen... - szólalt meg Bill elcsukló hangon. - Szóval akkor én... én...bassza meg!

Bill nem akarta és nem tudta elhinni, hogy ez történt vele is. Tombolt, az ágyat csapkodta, a hangja hisztérikus volt.

- Nyugodj le, Bill! - szólt rá Tom.

Mivel még mindig nem nyugodott le, Tom elkapta a csuklóját és finoman megszorította.

- Nyugi, hallod? - próbálta nyugtatni ismét. - Túléled, rendben? Higgadj le!

Bill lassan abbahagyta a csapkodást, Tom szemeibe nézett, és elsírta magát. Nem tudott kibékülni az egésszel.