2014. február 1., szombat

Fájdalom

Sziasztok. :) Ma egy egypercessel jöttem, aztán következő alkalommal egy novellával fogok, és utána jön az új folytatásos sztori tartalma, és utána kezdek majd bele, hogy feltegyem azt is. :D


Fájdalom


- Hol voltál? - tette fel a kérdést Bill, amikor Tom késő éjszaka érkezett haza, és ledobta magát az ágyra. Nagyon is tudta, hol volt, hisz hetek óta ez ment, egyre több alkalommal, mégis reménykedett, hogy kivételesen nem.
- Mit érdekel az téged? - mordult fel Tom mérgesen. Leheletéből erősen érződött az alkohol szaga, így Bill magyarázat nélkül tudta, hol volt.
Már megint...
Bill megcsóválta a fejét. Hol volt az a Tom, akit megismert másfél évvel ezelőtt? Az a kibaszott munka tehetett róla. A céget új főnök vette át, aki legkevésbé sem kímélt senkit. Úgy gondolta, csak úgy kirúghat pár embert, Tommal is ezt tette, és indokokat kreált, hogy megtehesse, amik legkevésbé sem voltak igazak. Nem voltak jók a lehetőségek, ezért Tomnak muszáj volt italba fojtania az érzéseit, és szépen, lassan, napról napra egyre inkább az alkohol függőjévé vált.
- Kérlek, Tom, fejezd ezt be, önmagadat rontod el - nézett rá Bill szinte már könyörgően.
Tom erre csak morgott valamit az orra alatt, Bill pedig közelebb húzódott hozzá. Tudta jól, hogy az alkohol hatása alatt mire képesek egyes emberek, hallott eleget bántalmazott családokról, de valahogy mégsem féltette önmagát. Ugyanúgy szerette Tomot, mint az elején, nem tudott parancsolni az érzéseinek. Fájdalmas tekintettel bámult rá, aztán óvatosan megérintette a kezét, mire a másik idegesen elkapta onnan.
- Békén hagynál? - kérdezte Tom.
- Könyörgöm, nem bírom tovább nézni, ahogy tönkreteszed magad...
- Hát ne nézd! Tessék, menj, nem állok eléd.
- Nem érted? Szeretlek, annak ellenére, hogy mit teszel nap, mint nap...
- És?
- És?! Ennyi? Neked ez csak ennyit jelent?
Bill épphogy kimondta, abban a pillanatban pofon csattant az arcán. Sietve meghátrált, mielőtt az újabbat kaphatta volna, az sem zavarta, hogy leesett az ágyról, a padlón még hátrébb húzódott, a fal akadályozta meg. Tom ugyanakkor felállt és utánament. Bill az arca elé emelte a kezét, hogy Tom ne üthesse meg újra, és a fájdalomtól reszketett. Nem is a pofon helye fájt annyira, hanem a szíve. Amikor látta, hogy Tom megmozdítja a kezét, ha még lehetett, még jobban összekuporodott. Akkor lepődött meg igazán, mikor Tom - aki a pillanat töredéke alatt, még részegen is rájött, hogy fájdalmat okozott annak, akit legjobban szeretett - a kezét nyújtotta felé.

4 megjegyzés:

  1. Oh...szegény Bill :-\ de azért nagyon szupi teszik :-) csak olyan hirtelen lett vége o_O

    VálaszTörlés
  2. Köszi. :) Direkt hirtelen lezárást csináltam. ^^ Innentől mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy mi lesz. :DD

    VálaszTörlés
  3. Hát rövidnek rövid, mivel egyperces, de én majdnem sírva fakadtam :( mellesleg jó lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor azokat az érzéseket váltotta ki, amiket akartam... ^^" Köszi C:

      Törlés