Next Door 2. rész

Sziazstok. ^^

Itt a Next Door új része, ami kicsit eseménydúsabb az elsőnél. :) Remélem, tetszik, jó olvasást hozzá!

Next Door - 2. rész - Városnézés

Másnap Tom - mint mindig - alig várta, hogy vége legyen a munkanapjának. Autószerelő volt, és nem az volt a gond, hogy nem szerette a munkáját, mert azzal semmi baja nem volt. Csak a fizetés, meg a főnöke... Keveset fizettek, a főnöke pedig sokszor felkapta a vizet. Az volt az egyetlen jó oldala, hogy sok mindenkit ismert. Az odajáró emberek egy részével jóban volt, míg másokkal nem igazán, de így is elment - legalább voltak páran, akivel ellehetett közben beszélgetni, még ha nem is igazán voltak a barátai, sőt, a haver kategóriába sem igazán tartoztak. Egyszerűen csak kedvesek voltak vele, egyszer-kétszer találkoztak, és ennyi. Semmi mélyebb barátság.

Az aznap viszont csigalassúsággal telt el, valószínűleg azért, mert újdonsült szomszédja az első perctől kezdve szimpatikus volt számára, és úgy gondolta, hogy miközben körbevezeti a városban, kissé jobban megismerheti, mint előző nap. Elsőre, mikor még nem ismerte, megfordult a fejében, hogy talán beképzelt lesz, ahogy a többi gazdag a környéken, de megállapította, hogy egyáltalán nem. Még csak egy rejtett megjegyzést sem tett rá. Ki tudja, talán sikerül majd a személyében egy barátot találnia? Majd az idő eldönti...

A műhely bezárása után - ami péntekenként a szokásosnál hamarabb történt - sietősen indult haza. Néhány percre lakott csak, de így is gyorsabban sétált a megszokottnál, hogy gyorsan lezuhanyozhasson, mielőtt Billel elindulnak a városba. Nem akart szakadt csövesnek kinézni, habár mellette úgy érezte magát.

Hazaérve gyorsan lezuhanyozott, aztán átsietett a szomszéd házhoz. Bekopogott, és várta, hogy Bill ajtót nyisson, ami néhány másodperc után meg is történt.

- Jól időzítesz, épp most lettem kész - állapította meg Bill, miközben kilépett az ajtón.

- Neked is, szia - röhögte el magát Tom, aztán pedig a lényegre tért. - Hova akarsz először menni?

- Nekem mindegy. Menjünk így nagyjából egymás után az utcákon, te megemlíted, ha valami olyan hely felé megyünk, ami fontos lehet, én meg próbálok út közben memorizálni - vont vállat.

Tom bólintott, aztán elindult kifelé, mivel felesleges volt a ház előtt állniuk, Bill pedig felzárkózott mellé, és hagyta, hogy vezesse. Nem tartott sokáig, mire végigjártak mindent helyet, mivel kisváros volt, a belváros és a külváros pedig szinte egybeolvadtak, alig volt különbség a kettő között, tényleg csak egy-két lepukkant terület volt, amiről Tom előző nap beszélt.

Egyből az utcasarkon elmentek a bolt mellett, amiben a reggeli forgalomhoz képest egész kevés ember volt éppen. Nem messze tőle, a következő utcán a könyvtár, rögtön mellette egy kisebb vendéglő. A belváros felé haladva, útba esett egy kocsma és egy sztriptízbár. Szinte a település közepén volt a park, gyönyörűen kiépítve. Alig pár épülettel arrébb egy hangulatos kávézó, amire Bill azonnal szemet is vetett.

- Beülünk egy kávéra? - nézett Tomra angyali mosollyal.

- Hát, ha akarod, felőlem. De csak te iszol, mert nálam semennyi sincs.

- Meghívlak.

- Nehogy már! - forgatta a szemeit.

Azonban ezt már szinte csak a levegőnek mondta, Bill már el is tűnt a kávézó ajtajában. Fejcsóválva követte. Mire odaért, Bill rég kikérte a rendelést. Kettőt.

A felszolgáló néhány perc után ki is hozta.

- Makacs vagy - állapította meg Tom, miközben nevetve Billre nézett.

- Na, csak hálából, mert körbevezettél. Minimum ennyivel tartozom.

Ahogy egymással szemben ültek az asztalnál, Bill észrevétlenül tudta még jobban végigpásztázni Tomot. Hogy nézhetett ki egy olyan házat, aminek a szomszédjában olyasvalaki lakott, aki ennyire az esete legyen...?