HYLY 16. (extra) rész

Halihó. :)

Gondolkoztam, hogy írni kéne valamit Valentin-napra, és ez lett belőle. Nem kapcsolódik az ünnephez, de így akkor is jobb lezárása a HYLY-nek. :) Jó olvasást és előre is boldog Valentin-napot. ^-^

Hate you love you - 16. (Extra) rész - Emlékek

A következő év végén...
A srácok, csak négyen ültek egy barátságos étteremben, amit aznap estére béreltek ki. Az volt az a nap, amikor elballagtak a gimiből, és ezzel együtt az utolsó olyan is, ahol még egy iskolába jártak, és egy kollégiumi szobában laktak.
- Nem akarok jövő tanévi kezdést - sóhajtott fel Bill. - Ti négy éven keresztül voltatok itt, én meg csak kettő, de akkor is. Örökre a szívembe vagytok zárva.
- Elmész a városból, vagy miért vagyunk bezárva? - értetlenkedett Georg. - Néhány utcányira vagyunk egymástól.
- Tudom. Úgy értem, hogy az emlékeink.
- Amúgy ezzel a bandának is vége, azt hiszem - sóhajtott fel Gustav is.
- Nem biztos - tiltakozott Bill. - Majd az egyetem után. Talán... Fogalmam sincs. Azt viszont nem hittem volna, hogy valaha képes leszek olyan osztályt találni, ahol elfogadnak. Még ha először nem is teljesen.
Vigyorogva Tomra sandított, aki erre felnevetett, és odahajolt hozzá, hogy egy puszit nyomjon az orrára.

Bill - ugyanis a fiút így hívták - bólintott, aztán helyet keresve végigfuttatta a tekintetét a termen. Egyetlen egy szabad hely volt, az pedig a Tom melletti. Gyorsan odasétált ledobta a táskáját a pad mellé a földre, és leült.
- Bill Trümper - nyújtott kezet.
- Tom Kaulitz.
A kézfogást nem akarta elfogadni, helyette átdobta raszta tincseit a válla fölött, az ablakra szegezte a tekintetét, és a felhőket bámulta. Nem volt kedve társalogni.

- De akkor is, utána nem utáltalak, az csak egy rövid ideig tartott - forgatta a szemét Tom.
- Én azért el tudom, képzelni, hogy mi lett volna, ha nem szeretitek meg egymást, és még mindig utálkoztok - nevetett fel Gustav.
- Ja. Akkor keményen vér folyt volna - röhögött Georg is, aztán összepacsizott barátjával.
- De nem nyírtuk ki egymást - mosolyodott el Tom. - Pont ellenkezőleg.

Tom halványan elmosolyodott, aztán erőszakosan közelebb rántotta magához Billt, akinek még csak meglepődni sem volt ideje, mert már meg is érezte, hogy Tom ajkai az övéhez tapadnak.

- De amikor rátok nyitottunk, az egy kicsit érdekes jelenet volt - mondta Georg.

Bill és Tom még csak most tudott szétugrani egymástól, de már késő volt. Nem forgathatták vissza az időt, nem törölhették ki barátaik emlékezetét. Georg és Gustav pedig még mindig leblokkolva állt az ajtóban, és próbáltak maguknak normális magyarázatot adni. Hiába. Erre nem volt más magyarázat, teljesen egyértelmű volt.

- Amint leléptetek, megállapítottuk, hogy ha fordított esetben találtunk volna így titeket, akkor enyhén lesokkolódtunk volna. Inkább mi, mint ti - nyújtotta rá a nyelvét játékosan Bill, aztán elnevette magát.
- Ezt nem mondod komolyan... - húzta fel a szemöldökét Gustav. - Ti nagyon betegek vagytok.

- Rosszabbul is reagálhattak volna - állapította meg Tom, miután becsukódott az ajtó.
- Ja... Én biztos nem így reagálom le, ha... mondjuk... ki legyen már... Őket találom így, vagy valami.
Tom elröhögte magát. Hogy Georg és Gustav? Eddig képtelen volt elképzelni, de most, hogy Bill mondta... Megjelent a lelki szemei előtt, és még jobban nevetni kezdett.

- Nekem még mindig durva, hogy bevallottátok a sulibuliban. Illetve bevallottad - mérte végig Tomot Gustav.

- Hé, emberek! - szólt Tom a közönségben álló diákokra, mire mindenki azonnal visszafordult a színpad felé. - Hosszú ideig nektek úgy tűnhetett, hogy utáljuk egymást, igaz? El is hittétek, pedig az egész színjáték volt. Tudnotok kell az igazságot! - Mielőtt bárki reagálhatott volna, Tom odafordult Billhez, és hosszan megcsókolta. - Tudnotok kell, nektek és mindenkinek, hogy szeretem őt!

- Ja, egy ideig cseszegettek is utána az ex-csajaim azzal a szöveggel, hogy mekkora egy mocskos buzi vagyok, meg hogy rohadjak meg, hogy mertem hozzájuk érni - röhögött fel Tom.
- Hozzám szívesebben érsz, mint bármelyik volt nődhöz, ugye? - rebegtette Bill a szempilláit bájosan, miközben ránézett Tomra, de újra felnevetett.
- Ez természetes - vigyorodott el Tom, aztán megfogta Bill kezét.