2013. november 9., szombat

Ich bin nicht ich 2. rész

Sziasztok! :) Itt vagyok a második résszel. Nem fűznék hozzá semmit, majd beszél helyettem a történet. Örülnék pár véleménynek, chatben vagy komment formájában is. ^^



Ich Bin Nicht Ich - 2. rész - Az én hibám


Ahogy beértek a szállodaszobába, Tom azonnal tárcsázta az orvost. Billnek ugyan már nem vérzett a karja olyan erősen, de az eddig rácsavart rongydarabot már átáztatta. Nem sokkal később nyitott be David, mert valami fontos közölni valója lett volna, de ahogy belépett a szobába, szinte már el is felejtette, amit akart. Lesokkolta, hogy Bill összeáztatott kötéssel ül egy asztal előtt, Tom pedig mellette.
- Ti hol voltatok és mi történt? - ült ki csodálkozás a menedzser arcára.
- Az én hibám - mondta Tom. - Elrángattam valami szar erdős, lekerített helyre, ahová tilos lett volna bemenni, és valami nagy farkas vagy nem tudom mi elénk ugrott.
- Hívtatok orvost?
- Pár perccel azelőtt hívtam, hogy bejöttél.
A következő pillanatban már csengettek is, és Tom egyből szaladt ajtót nyitni.
- Jó estét kívánok - köszönt a doki. - Ön hívott, ugye?
- Üdvözlöm, igen, én hívtam, jöjjön be.
Tom már elmondott a dokinak a telefonban mindent, ezért nem is kérdezősködött tovább, hanem bement. Ahogy meglátta Billt, nem is kellett tovább kérdeznie, mert egyből rájött, kiről van szó.
- Üdv, doki - próbált Bill mosolyt erőltetni az arcára, de csak egy grimasz jött össze.
- Jó estét. Hogy van, Mr. Kaulitz?
- Voltam már jobban is. De ahhoz képest, hogy valami farkas izé kis híján széttépte a karom, egész jól.
- Ezt örömmel hallom - mosolyodott el halványan. - Megkérhetem, hogy a kötést vegye le?
- Oh, igen, persze.
Bill letekerte a kötést, amit Tom ideiglenesen tett rá az erdőben. Az orvos egyből megnézte és lefertőtlenítette.
- Mély, de nem súlyos - mondta. - Nem kell összevarrni. Szerencséje van, fiatalember.
A doki ezek után még bekötözte.
- Készen is vagyunk.
David kikísérte a doktort, aztán visszament az ikrekhez.
- Fújjuk le a turné többi részét? - kérdezte.
- Ne - rázta meg a fejét Bill. - Miattam nem kell, végigcsináljuk.
- Bill, így nem jöhetsz el koncertezni! - szólalt meg Tom is. - Fújjuk le.
- De... de mit szólnak majd a rajongók, hogy lefújjuk?
- Meg fogják érteni. Beszélek a többiekkel - mondta David. - Ma este még itt alszunk ebben a szállodában, aztán holnap dél körül megyünk haza. Jó lesz úgy?
Bill felsóhajtott, aztán nagy nehezen bólintott.


Másnap este a Kaulitz villában...
Bill és Tom unottan ültek a tévé előtt, miközben Tom kapcsolgatta, hátha megy valami értelmes. Nem talált semmi érdekeset, ezért inkább a hírekre kapcsolt. A bemondó nő egy ideig mindennapi témákról beszélt, aztán folytatta valami sokkal érdekesebbel.

A napokban több kutatólabor kísérletezett farkasokon, többek között New Yorkban, Las Vegasban, Los Angelesben, Dubaiban, Berlinben, Lipcsében, Frankfurtban, Dublinban, Párizsban, Tokióban, Londonban, Manchesterben, Moszkvában, Edinburghban és Helsinkiben. Az amerikai kutatóintézetekben valamit véletlenül összekevertek, így az állatok nagyobbra nőttek, erősebbek és gyorsabbak lettek az átlagnál, és részben emberi DNS-t is kaptak. Valahogy sikerült néhány példánynak kiszöknie a laborból, ezért aki a környéken jár, vigyázzon, nehogy összefusson egyel. Azonban aggodalomra abból a szempontból semmi ok, hogy a helyi rendőrség és az állatvédő liga összefogott a laborral, hogy minél hamarabb megtalálhassák az elszökött ragadozókat.

- Ez most... - nézett Bill ikertestvérére. - Szóval, ezek... Ezek közül való az, amivel mi is összefutottunk?
- Nem tudom - rázta meg a fejét Tom. - De nagy valószínűséggel igen.
- Basszus, akkor ezek többen vannak.
- Szerinted valaki más is látott már közülük?
- Mivel szabadon mászkálnak, talán.


Néhány nap múlva Bill hihetetlen rosszul érezte magát, alig néhány perccel ébredés után.
- Tom! - kiáltotta el magát erőtlenül, mivel még felkelni sem volt kedve.
- Mi az? - jelent meg Tom az ajtóban, aki már percekkel ezelőtt talpon volt.
- Szarul vagyok. Ráz a hideg, ki van száradva a torkom és fáj mindenem. Hozol vizet és fájdalomcsillapítót, légyszi?
- Persze.
El is tűnt az ajtóban, aztán pár perc múlva visszajött. Bill addigra már felült az ágyban, és félig csukott szemmel elvette Tomtól a pohár vizet és a tablettát, aztán bevette. A másodperc töredéke alatt kiejtette a kezéből a poharat - szerencséjére műanyagpohár volt - és a karjához kapott. Pont oda, ahol néhány nappal ezelőtt a farkas megkarmolta.
- Jól vagy? - ült le mellé Tom az ágyra.
- Lüktet a karom. Ez...
Nem tudta befejezni a mondatát. Hirtelen elvesztette az eszméletét.

1 megjegyzés: