Ich bin nicht ich 6. rész

Halihó. ^^ Itt vagyok a hatodik résszel.:D Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni... x)

Ich bin nicht ich - 6. rész - Mondd, hogy nem...

Bill életszemlélete nem változott, hiába telt el több nap azóta, mióta közölték vele a vérfarkaslétet. Továbbra is szörnynek érezte magát, és erről Tom sem tudta lebeszélni. Sőt, nem is igazán szóltak egymáshoz. Tom próbált volna beszélgetést kezdeményezni, de nem tudott. Pár szónál sosem tudott többet kirángatni Billből, akárhogy próbálta.

Bill megpróbálta kitisztítani a gondolatait, ezért az utcára ment. Nem volt rajta napszemüveg, sem bármi, ami eltakarhatta volna az arcát. Úgy volt vele, hogy nem érdekli, ha megjelenik róla egy paparazzifotó az újságban vagy az interneten, amin búskomor fejjel mászkál az utcákon. Már mindegy volt neki, találgassanak csak, mi van vele. Lefordult egy sikátorba, ahol nem sok ember járt. Bent épp egy ember ült egy homályban, egy régebbi fajta fegyvert törölgetett. Billnek ez szöget ütött a fejébe. Elvégre mindegy volt már neki... Megállt a férfi előtt, és ránézett.

- Kell még neked? - kérdezte.

- Mi? - kérdezett vissza a férfi.

- A pisztoly. Szükséged van még rá?

- Van hát.

Bill féloldalas mosolyra húzta a száját, ahogy végignézett a férfin. Nem tűnt valami gazdagnak, sőt. Éppen hogy elég szakadt és mocskos volt a ruhája.

- Fizetek.

- Mennyit adsz érte?

- Az összeset, ami most nálam van.

Előhúzott a zsebéből egy kötegre való pénzt, és a férfi elé tolta, aki meglepetten bámult maga elé.

- Gazdagnak tűnsz, kölyök - állapította meg a pasas. - Nem bánom, add a lét és vidd a pisztolyt.

Bill bólintott, elvette tőle a fegyvert, helyette pedig a kezébe nyomta a pénzt. Vigyorogva távozott a helyszínről.

A fiatalabb most is a szobájában feküdt az ágyon, és azt a pisztolyt tartotta a kezében, amit néhány órával ezelőtt vett az utcán. Többször végighúzta az ujját rajta, forgatta a kezei között, alaposan végignézett rajta minden részletet a legapróbb karcolásig. Tom épp benyitott a szobájába. Amikor feltűnt neki, hogy öccse mit tart a kezében, egyből az ágya mellé sietett. Bill még megpróbálta eldugni a fegyvert, hogy ne legyen feltűnő, de már késő volt ahhoz, hogy elrejtse. Tom megállt az ágya mellett, és komolyan a szemébe nézett. Bill automatikusan felült.

- Kérem azt ide - mondta szigorúan.

- Nem.

- Mondom, add ide!

Bill keze megremegett, ahogy végül odaadta Tomnak a pisztolyt. Tom kiment a szobából, átment az övébe, eltette a fegyvert a szekrény legmélyére, és visszament.

- Honnan szerezted? - kérdezte, miközben leült Bill ágyára.

- Neked mindegy.

- Halljam, hogy került hozzád?

- Egy pasastól vettem egy sikátorban. Nem akarta nekem adni, de lefizettem.

- Hülye vagy - rázta meg a fejét Tom. - Mi volt a terved?

- Szerinted?

- Mondd, hogy nem... Mondd, hogy nem az, amire gondolok.

- De igen, azt... - sütötte le a szemét. - Öngyilkos akartam lenni.

- Miért?

Tom hangja szinte suttogásba váltott. Most valamiért mintha többet ki tudott volna húzni Billből, mintha most pótolná be azt, ameddig nem beszélt vele normálisan.

- Nem tudom - vallotta be őszintén. - Annyira... hirtelen jött az ötlet, és... Még mindig szörnynek tartom magam. Kirekesztettnek érzem magamat. Ha bárki is megtudná, valószínűleg elpártolna tőlem és megutálna. Mindenki szörnynek tartana. Jobb lenne itt hagyni mindent. - A végére elsírta magát a hirtelen jött vallomástól arra, hogy mit érez. Régóta kikívánkozott belőle, de helyette csak belülről marcangolta magát.

- Basszus, te annyira hülye vagy, Bill... - Tom magához ölelte ikrét. - Nem vagy szörny. Ha nem akarod tudni, milyen vagy átváltozva, akkor ne tudd meg. Teliholdkor elvileg magadon kívül leszel, így emlékezni sem fogsz rá. Kirekesztett sem vagy. Megutált emiatt bárki is? Nem. A rajongók tudják? Nem. Valaki tudja bandán kívül? Nem. Ki sem szivároghat. Ha mégis, és esetleg megutálnának, vagy egyszerűen csak félnének, ne érdekeljen, nem tudsz mindenkinek egyszerre megfelelni. Most sem tudsz és akkor sem fogsz, ha kiderül. De ha mégis elpártolnának, én akkor is itt vagyok, nekem tökéletes vagy a hibáiddal együtt. Leszarom, ha néha hisztizel, leszarom, ha érzékeny vagy, nekem akkor is így vagy kibaszottul tökéletes, más meg ne érdekeljen.

Bill elmosolyodott a végére, és ránézett Tomra.

- Egyébként valamelyik este megnéztem, milyen vagyok átváltozva.

- És...?

- Rosszabb is lehetne.

- Na, látod. Nem vagy szörny.

- Köszönöm - suttogta. Úgy érezte, végre lelket öntöttek belé.

- Mit?

- Hogy vagy... és mindent.