Ich bin nicht ich 7. rész

Sziasztok.:) Ebből a történetből is elérkeztünk az utolsó részhez. Rövid volt, nem is volt benne túl sok történés, inkább hasonlított egy hosszabb, több részre szétbontott novellára, mint egy folytatásos sztorira, de hát ez van. :D Nem is beszélek többet. Következő alkalommal újra a HYLY-vel jövök majd. ^^

Ich bin nicht ich - 7. rész - Nem érdekel

- Vissza akarlak kapni - jelentette ki Tom rövid idő csend után. - Visszakaplak?

- Eddig is itt voltam - nézett rá Bill értetlenül.

- Nem. Te nem voltál itt. Én végig csak egy búskomor ismeretlent láttam, aki idegen volt számomra, és egész nap be volt zárkózva és kussolt. Én téged akarlak visszakapni, akit folyton pörög és vigyorog, és képtelen vagyok egy percre is nyugton lenni tőle. - A "téged" szót erősen kihangsúlyozta, hogy Bill megértse, mire akar kilyukadni.

Bill végre vette az adást, de azért húzni akarta Tom agyát, ezért búskomor képet vágott. Tom erre fogott az alkalmon, és hátraborította öccsét az ágyon, és addig csikizte, amíg Bill visítozva nem röhögött.

- Halljam. Visszatérsz végre normálisan?

- Nem - válaszolt Bill lihegve.

Tom újra nekikezdett Bill "kínzásának", aki továbbra is nevetve fetrengett az ágyon.

- Ne! Visszatérek, basszus, jó leszek, nem depizek, nem zárkózok be, nem szörnyezem le magam többször, csak könyörgöm, hagyd már abba! - kapkodta a levegőt a fiatalabb.

- Ígéred? - hagyta abba Tom egy pillanatra, és most egyszerűen csak leszorította Billt a két csuklójánál fogva.

- Ígérem.

- Szerencséd!

- Jó, akkor meg engedj el - vigyorgott. 

Tom észre sem vette, hogy még mindig lefogja, de aztán nevetve elengedte és ő is eldőlt az ágyon. 

- Erre várok már mióta - sóhajtott fel Tom.

Bill erre szóban nem reagált semmit, helyette az oldalára fordult és Tom karjai közé bújt, aki erre egy puszit nyomott a homlokára. Úgy érezte, végre sikerült Billt visszatérítenie az igazi önmagához.

Percekig feküdtek még így, aztán Tom törte meg a csendet.

- Mit szólnál hozzá, ha én is át akarnám változtatni magam? - kérdezte.

- Azt, hogy hülye vagy. Esetleg erre nem gondoltál? - kérdezett vissza Bill. - De komolyan, ne csináld.

- Miért ne?

- Mert mit csinálok veled, ha te is elkezded szörnyezni magad? - nevetett.

- De én nem szörnyezném magam, úgyhogy nyugodj bele.

- Jó, az egy dolog... De akkor se csináld, csak most az egyszer hallgass rám.

Tom felsóhajtott, ezzel lezártnak tekintve a témát. Megvárta, amíg Bill bealszik, aztán kitornázta magát az ágyból, anélkül, hogy felkeltené. Nem adta fel az ötletét. Ha már egyszer a fejébe vette az ötletet, nem akarta onnan kitörölni. Úgy érezte, hogy muszáj megtennie. Muszáj, hogy megértse, Bill miért utáltam önmagát annyira. Már csak a puszta kíváncsiság is hajtotta. Este volt lassan... A farkasok ezen a környéken is jobban elő fognak tűnni ilyenkor.

Másnap egyszerűen odament Billhez, és nagy levegőt vett. Eddig tökéletesen megvoltak a szavak a fejében, amiket mondani akart, de most mintha kitörlődött volna az összes. Keresgélt a fejében, hogy fogalmazzon.

- Nem hallgattam rád, most az egyszer sem - közölte.

- Mi van?

Tom válaszképpen előrenyújtotta Bill felé az alkarját, amin egy hosszú karmolásnyom éktelenkedett.

- Nem hallgattam rád - ismételte meg.

- Szóval te... - döbbent le. - Azért is át akarsz változni. Miért?

- Nem tudom. Kíváncsi vagyok, mit éreztél akkor.

- Ezt egyszerűen meg is kérdezhetted volna... Fájdalmat, utálatot magam iránt, különcséget, össze voltam törve, kitaszítottnak éreztem magam... Csak kérdezned kellett volna - tárta szét a kezét Bill értetlenül, miközben a fejét csóválva a plafonra nézett.

- Nem úgy. Saját magamon akartam megtapasztalni.

- Miért?

Tomnak ugyan nem volt a tervében ezt is elmondania, de most már muszáj volt. Nem számított rá, hogy Bill megkérdezi, miért. De nem volt más magyarázata, más válasza, amit mondhatott volna az igazság helyett.

- Mert szeretlek.

Meg sem várva Bill reakcióját, közelebb lépett hozzá, és gyengéden megcsókolta. Bill abban a pillanatban rájött mindenre: ő is ugyanezt érezte. Az volt az a különös érzés, ami hatalmába kerítette, Tom akárhányszor hozzáért.

- Ha ez kiderül... utálni fognak minket - mondta, miután szétváltak ajkaik.

- Utáljanak. Nem érdekel. Én akkor is szeretni foglak.

~ Vége ~