2014. január 20., hétfő

HYLY 13. rész

Helló. :)
Íme a 13. rész, aminek a végén már van valami az előbbi részekben való csend után...


Hate you, love you - 13. rész - Nem várt esemény


Körülbelül másfél óra hosszát próbáltak, utána pedig Tom, Georg és Gustav ledobta magát a babzsákfotelekbe. Bill értetlenkedve megállt tőlük nem messze, és kérdőn rájuk nézett.
- Oké, tudom, hogy eddig hárman voltatok, azért van három fotel - kezdett bele. - De legalább egy elcseszett műanyag, színházi széket is szerválhattatok volna negyediknek.
- Nem kell - vigyorodott el Tom.
- Üljek a földön?
- Nem veszed az adást, ugye? - forgatta a szemét.
- Mi?
- Gyere közelebb!
Bill nem értette, miért menjen közelebb Tomhoz, de végül engedelmeskedett neki, és közelebb ment. Nem kicsit lepődött meg, amikor Tom hirtelen elkapta a kezét, és berántotta az ölébe, de aztán végre felfogta, hogy Tom mire értette azt, hogy nem kell. Mosolyogva elhelyezkedett Tom ölében, és rátette a fejét a mellkasára.
- Khm - köszörülte meg Georg a torkát. - Nem vagytok egyedül, úgyhogy, ha lehet, ne itt kezdjétek el csinálni. Kösz.
- Mi van? - kérdezett vissza Tom. - Nem vagyunk hülyék, csak szólok, nem fogjuk előttetek... Amúgy ez most hogy jött ide?
- Én kinézem belőletek - állapította meg Gustav, miközben végignézett rajtuk.
Tom erre csak röhögve felemelte a kezét és felmutatta a középső ujját, aztán visszaejtette.

Néhány percen keresztül még beszélgettek, aztán Gustav és Georg hazament, mivel kezdett későre járni. Bill is hazament volna, de Tom rávette, hogy maradjon még. Ezután átmentek Tom szobájába, az végül is sokkal jobbnak bizonyult a próbateremnél. Először csak ülve maradtak az ágyon, de ezt elég hamar megunták.
- Hé - szólalt meg Tom -, egyedül vagyunk. - A végére pedig halványan elmosolyodott.
- Szóval egyedül - vigyorodott el Bill is. - Nem szólhat be senki semmit.
Tom erre bólintott, és mire megszólalt volna, Bill azonnal az ölébe ült és a karjait a nyaka köré fonta. Tom átkarolta Bill derekát, és szenvedélyes csókot adott neki. Bill résnyire nyitotta ajkait, utat engedve Tom nyelvének, aki pedig közelebb húzta magához. Hosszú csókcsatát vívtak egymással, aztán levegőhiány miatt váltak szét, mindketten szaporán vették a levegőt. Összeölelkezve eldőltek az ágyon, és ha még lehetett, szorosabban bújtak egymáshoz.
Néhány perc után Tom hátrébb húzódott, és Billt bámulta. Számtalanszor végigfuttatta tekintetét a számára tökéletesnek vélt vonásokon, aztán elmosolyodott.
- Gyönyörű vagy - suttogta, utána pedig megsimította Bill arcát, aki erre lecsukta a szemét és újra közelebb férkőzött hozzá.
Csend következett. Hosszú csend, szinte már a légy zümmögését is lehetett volna hallani.

- Itt alszol? - kérdezte Tom néhány perc hallgatás után, ahogy felült.
- Nem tudom - válaszolt Bill, aztán Tom példáját követve szintén felült az ágyon.
- Miért?
- A szüleim aggódni fognak, amiért nem megyek haza. Így is késő van, úgy tudták, hogy hamarabb megyek.
- Hívd fel őket és kérdezd meg.
- De az sem biztos, hogy a te szüleid örülnek neki, ha itt alszok - vonta fel a szemöldökét.
- Figyelj, anyu bír téged. Biztos, hogy megengedi.
- És apukád? Nem is ismer.
- Későn ér haza és korán megy dolgozni. Nem zavarná, szóval...
- Meggyőztél - mosolyodott el, aztán már halászta is elő a mobilját.
- Én is mindjárt jövök - szólt vissza Tom még az ajtóból, aztán kiviharzott, hogy megkérdezze Simone-t, Bill ott aludhat-e náluk. Bill ugyanazzal a lendülettel megnyomta a telefonján a hívás gombot.

Nem sokkal később Tom visszatért a szobába, Bill pedig felállt, és megállt vele szemben.
- Megengedték - mondták teljesen egyszerre, aztán felnevettek.
- Elméletben most ágyazok be neked a vendégszobában - vigyorodott el Tom.
- De nem fogsz, ugye?
- Úgy ismersz, hogy be fogok?
- Nem.
- Úgyhogy egy ágy... - vigyorodott el ismét.
Bill elnevette magát Tom vigyorának láttán, aki erre közelebb lépett hozzá, és puszit nyomott a homlokára.


A szünet utáni néhány hétben is játszották azt, hogy utálják egymást, senki sem volt, aki az ellenkezőjét sejtette volna; az igazságot. Mások előtt továbbra is két srác maradtak, akik állandóan marták egymást a legkisebb hibáikért is, de ha kettesben maradtak, ennek mégis a fordítottja történt.
Aztán amikor Tom az egyik nap végén épp befordult az egyik folyosóra, nem hitte el, amit lát...

3 megjegyzés:

  1. Ne már ><>< VÁÁÁÁÁÁ!!!!! ><><>< ugyan azt csinálod mint a barátnőm xD
    De hihetetlenül szuper szóval folytasd *.* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem tépni az emberi idegeket. ^^" xD
      Köszi :) Már csak 2 rész van hátra, utána pár novellával jövök, aztán új sztori. c:

      Törlés
  2. Nah, Dia remélem, hogy rólam beszélsz :D mert én is szeretlek idegelni :D XD amúgy... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! Még az a szerencse, hogy van kövi rész :D

    VálaszTörlés