Tudatlanság

Sziasztok. :) Először is: boldog új évet kívánok nektek! ^^ Másodszor pedig, itt van a második egypercesem, ami a Tudatlanság címet viseli.

Tudatlanság

Odakint tökéletes idő volt, mindenki kint volt a szabadban, ha csak tehette. Illetve majdnem mindenki... Az idilli jelenetbe egyedül egy dolog rontott bele, mégpedig az egyik házból kiszűrődő veszekedés hangjai.

- Nem hiszem el, hogy már megint a haverjaiddal lógtál az éjszaka! - sóhajtott fel Bill ingerülten, szúrós tekintetét Tomra meresztve. Hogy valamennyire csillapítsa a dühét, felkapott egy poharat az asztalról, és mérgesen  a falhoz vágta. - Tudod, mennyire rosszul esik ez nekem? Olyan régen voltunk együtt normálisan, te pedig lelépsz, minden egyes éjszaka valami hülye bárba vagy kocsmába...

- Na, és te tudod, hogy mennyire nincs kedvem oda menni?

- Ne... Nem. - Billt őszintén meglepték Tom szavai, ugyanakkor egy kérdés is megfogalmazódott a fejében, amit azonnal fel is tett. - Akkor mi a francért nem vagy itthon soha?

- Ők rángatnak el. Ennyi. Tudod, hogy mennyire utálok veled veszekedni? - tette fel az újabb kérdést, mielőtt pedig Bill reagálhatott volna, máris feltett egy másikat. - Tudod, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi időben csak ordítozni tudunk egymással, nincs kedvem ehhez az egész mindennapi veszekedéshez?

- Nem - rázta meg a fejét.

- És azt tudod, hogy az idióta kirohanásaid ellenére is, jobban szeretlek, mint a saját életemet?

Bill halványan elmosolyodott, aztán egyszerűen hagyta, hogy Tom magához húzza és szenvedélyesen megcsókolja.