HYLY 14. rész

Sziasztok! ^^
És ez az utolsó előtti... Itt már kiderül, hogy Tom mit nem hitt el annyira ez előző részben. :)

Hate you, love you - 14. rész - Nem úgy történt, ahogy hiszed

Aztán amikor Tom az egyik nap végén épp befordult az egyik folyosóra, nem hitte el, amit lát...

Megtorpant, aztán elfintorodja visszafordult az előző folyosóra. Nekidőlt a falnak, és üveges tekintettel bámulta, ahogy az összes többi diák kifelé siet az épületből. Nem akarta elhinni ez egészet. Nem akarta elhinni, hogy ez történik. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történik. Nem akarta elhinni, hogy éppen az imént Billt látta csókolózni egy másik sráccal.

Ez más volt, mint az eddigi kapcsolatai, jobb volt azoknál. Tényleg őrülten szerelmes volt, nem pedig úgy, mint akkor, amikor hetente váltogatta a barátnőit. Most pedig mit érzett? Fájdalmat, csalódást. De főleg ürességet a szívében.

Ő. Pont ő. Tom Kaulitz, akiről azelőtt senki sem hitte volna, hogy valaha igazán szerethet valakit, és mindig csak egy nőcsábász marad.

Néhány percig még ott állt, aztán amikor az utolsó ember is elhaladt előtte, ő is visszaindult a kollégiumba. Ott épphogy ledobta a cuccait, aztán megvetően ránézett Billre, aki már ott volt két másik szobatársukkal együtt, és visszafordult, hogy kimenjen. Nem akart egy légtérben lenni Billel. Majdnem ugyanoda jutottak, ahol eredetileg álltak, az ismeretségük legelején. Most is egyedül kiment az utcákra, hogy minél távolabb kerüljön, és hogy kitisztítsa a fejét.

SMS-t kapott Billtől. Nagy nehezen rávette magát, hogy megnézze. Az üzenetben csak egy kérdés állt.

Ez mi volt?

Az járt a fejében, hogy ezt inkább ő kérdezhette volna. Megkérdezhette volna, hogy mi volt az a csók, amit nem is olyan rég látott. Válaszként csak odadobott valamit, ami először eszébe jutott.

Semmi. Ne keress, oké? Nincs szükségem rád.

Bill pedig a szobában értetlenül meredt a kijelzőre. Nem tudta még csak elképzelni sem, hogy mi történhetett olyan hirtelen Tommal, miért viselkedik vele most úgy, ahogy az elején.

Néhány órával később Tom egy kávézóban ült Georggal és Gustavval, akik ugyanúgy kíváncsiak voltak az egészre.

- Komolyan, ez így annyira el van cseszve - könyökölt Tom az asztalra, aztán a tenyerébe temette az arcát.

- Miért, mi történt? - kérdezte Gustav.

- Ez az, amit én sem értek - sóhajtott fel Tom. - Billt láttam... egy másik pasassal csókolózni. Mit basztam el? Miért nem voltam elég jó? Egyáltalán miért csinálja ezt, és mióta? Ha be akarja fejezni, azt a szemembe mondja el, könyörgöm...

Mindkét barátja arcára az őszinte értetlenség ült ki.

- Figyelj, nyugi. Biztos, csak félreértetted - próbálta Georg nyugtatni.

- Félreértettem? Mit lehet ezen félreérteni?! Kibaszottul ott turkáltak egymás szájában! - Szinte már ordított feldúltságában, erre pedig több tekintet is rászegeződött. - Maguk meg mit bámulnak? Foglalkozzanak a saját dolgukkal! - csattant fel újra, miközben végignézett a kávézóban lévő embereken, akiknek nagy része visszafordult, de voltak, akik még mindig rá bámultak, így felsóhajtott.

- Szerintem beszéljétek meg - nézett rá Gustav, immár komolyan.

- Nem tudom. Ezen már nincs mit megbeszélni.

- Hülye vagy, Tom. Látszik rajta, hogy szeret téged, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy valamit félreértettél.

- De tényleg - szállt be Georg is. - Nem is kicsit látszott az összetörtség az arcán, miután elolvasta az üzenetedet.

- Hagyjuk már! - horkantott fel Tom gúnyosan. - Először gondolkodnia kellett volna, nem a csávó karjaiba ugrani elsőre. Ne utólag sajnáltassa magát.

Az elkövetkezendő napokban alig szóltak egymáshoz, Tom pedig még ahhoz is túl makacs volt, hogy egyáltalán Bill szemébe nézzen. Bill továbbra sem tudta megérteni, hogy mi ez a hirtelen visszaváltozás. A következő napon újabb iskolai bulin lett volna koncertjük, a feszültség köztük pedig tönkretehette volna az egészet. Úgy gondolta, hogy már tényleg meg kéne beszélniük az egészet. Egyedül voltak a szobában, mindketten a saját ágyukon, a fejükből egyszerűen bámulva a semmibe. Nagy sóhajtás kíséretében felállt, és felmászott Tom ágyának szélén lévő létrán, aki erre csak felmordult.

- Mit akarsz? - kérdezte, miközben reflexszerűen arrébb húzódott.

Bill erre teljesen felmászott az ágyra, nem törődve azzal, hogy Tom szúrósan néz rá.

- Nem értem, hogy mi bajod van, de egyszerűen unom, hogy már megint ellenségeskedsz - sóhajtott fel. - Mi lett veled már megint?

- Mi lett velem? Ezt attól a hülye gyerektől kérdezd, amelyikkel valamelyik nap nyálat cseréltél.

- Ezt nem hiszem el - képedt el. - Láttad, ahogy...?

- Ezután pedig van képed azt hinni, hogy rendbe jöhet? Sőt, konkrétan nem is csak azt láttam, hanem, hogy egyre többször azzal a szerencsétlennel lógsz.

- Nem úgy történt, ahogy hiszed.