2014. február 10., hétfő

Next Door 1. rész

Sziasztok. :3
Megérkeztem az első Next Door-ral. :) Szokás szerint nem sok minden történik még, de valahogy fel kell vezetni ezt is... :D Jó olvasást hozzá. ^^

Next Door - 1. rész - Az új szomszéd


Tom már rengetegszer látott egy kocsit állni a szomszéd háznál, egyik nap a költöztetőket is megpillantotta az ablakból. A lakás előző tulajdonosa előzőleg egy idős nő volt, aki néhány éve költözött el a lányához, hogy az gondját viselhesse öreg korában, így a ház évek óta üresen állt, most pedig nagyon úgy tűnt, hogy megvette valaki.
Csak azt nem tudta, hogy ki. A kocsi előző nap óta ott állt a kocsifelhajtón, azonban az új szomszédot, esetleg szomszédokat nem látta. Az autó márkájából rájött, hogy valószínűleg nem egy hozzá hasonló csóró, ahogy ő hívta önmagát, hanem valószínűleg elég gazdag - előre számolt vele, hogy nem biztos, hogy jóban lesznek. Nem kevés gazdag lakott a külvárosban, ő szinte már különc volt azzal, hogy nem dúskált a pénzben, és egyik sem volt épp a legkedvesebb vele, néhány közülük egyenesen lenézte.

Elbambulva ült a tévé előtt, a gondolataiba merülve. A készülék csak háttérzaj volt számára: ha megkérdezték tőle, miről szólt a műsor, valószínűleg nem tudott volna választ adni a kérdésre.
Elmélkedéséből a csengő éles hangja rántotta ki. Nem tudta, ki kereshette, és azt sem, hogy nem várt vendége meddig fog itt időzni, ezért kikapcsolta a televíziót, és elsietett ajtót nyitni.
Meglepetésére egy számára ismeretlen, de kinézet alapján lekövetkeztetve körülbelül vele egykorú srác állt az ajtóban, egy fél tálca sütivel a kezében.
- Szia - köszönt az ismeretlen mosollyal az arcán. Láthatóan zavarban volt, sosem volt az első találkozásnál lévő bemutatkozás az erőssége. - Gondolom, láttad, hogy megvették a szomszéd házat, és izé, én vagyok az új szomszéd, gondoltam, átugrom bemutatkozni. Bill vagyok és... Izé, na... Hoztam sütit.
Szóval ő az, futott át Tom agyán a gondolat.
- Üdv a városban - viszonozta a köszönést végül. - A nevem Tom. Gyere be, ha akarsz.
- Örvendek, Tom. Öhm, köszi.
Tom félreállt az ajtóból, hogy beengedje Billt, becsukta mögötte, aztán pedig bevezette a nappaliba, ahol leültek.

- A tálcát leteheted a dohányzóasztalra - mosolygott rá Tom Billre, aki pedig követte az utasítást, és letette az asztalra.
- Komolyan, vegyél belőle, nem mérgezett - nevetett fel halkan.
Tom vállat vont, és vett a sütiből. Beleharapott, és azonnal elképedt az ízétől.
- Nem tudom, mennyire bírod, ha az emberek trágárul fogalmaznak, de akkor is, ez kibaszott jó! - csillant fel Tom szeme, ahogy azonnal a következő süteményért nyúlt. - Te csináltad?
- Aha, és köszi - mosolyodott el. - Első benyomásra azt hiszem, hogy itt normálisabb embert sikerült találnom, mint a másik szomszédnál... Szerintem nem vagyok neki szimpatikus, vagy valamit elcsesztem.
- Ja, nem - nevetett fel Tom. - Zsémbes öregember, sok mindenkit utál. Engem is, meg nagyjából az egész utcát, de nem ártott neki senki semmit.
- De a süti felét azt felzabálta persze, utána meg konkrétan kilökdösött az ajtón, hogy menjek onnan.
- A sütin nem csodálkozom, a kizavarás meg... Mindenkivel ezt csinálja. Szó szerint. Mindenkivel. Ha nem akarsz reggelente ordítozást, és mocskos huligánozást, akkor nem szólsz vissza neki. Én már mocskos huligán vagyok, és sokszor ordítozik utánam, mert egyszer beszóltam neki - röhögte el magát Tom visszagondolva.
- Megnyugodtam. Amúgy... sok mindenki ilyen kedves még a környéken?
- Is-is. Vannak jó arcok, de ilyen ordítozós öregemberek is vannak, esetleg beképzeltek, akik mindent megkapnak apucitól és anyucitól, úgyhogy abban a hitben élnek, hogy övék az egész világ. Vannak, akik csak simán lenéznek, de... Hát, ja, van egy-két seggfej, de nyugi, találni normálisakat is. A belváros még rosszabb is pár részén, van olyan része, ami szinte már gettó. Ott folyik néha drogüzlet, utcai verekedés, lopás...
- Örülök, hogy nem a belvárosban néztem ki házat - grimaszolt Bill.
- Bocs, hogy elijesztelek - nevetett.
- Nem, innen nem ijesztesz el, csak... csak a belváros hangzik... érdekesen. Amíg ezen a részen nincsenek ilyenek, addig oké vagyok. Viszont azt még nem tudom, hogy mi merre van. Itthon leszel holnap?
- Nem egész nap, de fél négytől szabad vagyok.
- Szuper! Akkor körbe tudnál vezetni? Nem muszáj mindenhol, csak egy-két olyan helyet, amit naponta látogat is az ember, esetleg pár érdekeset, vagy valami.
- Mire gondolsz például?
- Mozi, bevásárlóközpont, könyvtár, park, tetkószalon, bár, étterem. Meg ezekhez hasonlók, érted, mire gondolok, nem?
- De, persze, értem. Akkor jó lesz holnap, mondjuk négytől?
- Oké - mosolygott. - Akkor holnap. Azt hiszem, hogy most megyek.

Bill, alig, hogy kimondta, hogy elmegy, már fel is állt, hogy elinduljon, Tom pedig szinte ugyanakkor követte a példáját, és elindult, hogy kikísérje új szomszédját.
- Számíts rá, hogy sokszor fogok csövezni nálad, és, ha rajtam múlik, akkor te is nálam - vigyorodott el Bill még utoljára, mielőtt kilépett a lakásból.

8 megjegyzés:

  1. Nem merem elolvasni >< még nem olvastam el, de.. XD jó, megyek olvasni x3

    VálaszTörlés
  2. Elolvastam.... " Nem tudom, mennyire bírod, ha az emberek trágárul fogalmaznak, de akkor is, ez kibaszott jó! " :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, azt muszáj volt beleírnom :D Néha én is benyomok pár ilyen beszólást :D Ha valaki nem bírja a káromkodást, azért is csinálom. xd Köszi :3

      Törlés
  3. Imádom *.* <3 szerelmes vagyok a sztoridba,már most :D szóval folytasd hamar,mert....mert....mert na :3 :D

    VálaszTörlés