2014. február 28., péntek

Next Door 6. rész

Sziasztok! :D
Itt a hatodik rész, amiben kicsit részletesebben van elmesélve Bill múltja, mármint, hogy mi történt vele. :) A következőben Tomé is ki fog derülni. ;) Addig is jó olvasást! ^^


Next Door - 6. rész - Szenvedés


- Hova megyünk? - kérdezte Bill csillogó szemekkel a mellette kocsiban ülő vezetőtől, másképp mondva a barátjától, akivel közös ismerőseik hozták össze.
- Majd meglátod. Jó lesz - pillantott félre mosolyogva.
Ha Bill tudta volna, hogy az a mosoly nem volt igazi, és azt, hogy mi vár rá, kiugrott volna a kocsiból, az sem érdekelte volna, hogy nem mentek valami lassan. De nem tudta, és ez lett a veszte, emiatt kellett átélnie a poklok poklát a következő hónapokban.
Nem mentek messze a város határától, egy tanyaszerű, elhagyatott ház előtt parkoltak le. Bill, ahogy megpillantotta barátait, azt hitte, biztos csak valami haveri összejövetel, buli lesz, de nem.
Andreas, aki eddig az autót vezette, kipattant a járműből, és szinte rekordsebességgel megkerülte, ahol aztán Billt szó szerin kirángatta az anyósülésről.
- Hé, mit csinálsz? - nézett rá Bill félelemmel a tekintetében, aztán egy másik srác, nagyjából Andreasszal egykorú, közelebb lépett, és a kezével betapasztotta a száját. Úgy rángatták be ketten a házba, aminek az ajtaját a harmadik jelenlévő nyitotta ki. Szinte bedobták az ajtón egy szobába, ami szinte teljesen üres volt, csak egy rozoga asztal állt a sarokban. Valószínűleg azt nem vitték el, mert már nem kellett senkinek sem.
Bill hátrébb húzódott, egészen a falig. Nem tudta, mire készülnek, de ott bujkált benne a félelem, ami nem volt véletlen. Rossz érzete be is igazolódott.
Az egyik srác nevetve elővette a mobilját, és ráirányította a kameráját, hogy videózhasson vele.
A másik fiú leszorította, amennyire csak tudta, Andreas pedig vigyorogva vetkőztetni kezdte. Próbált ellenkezni vele, de nem tudott, hiszen idősebbek és erősebbek is voltak nála.

Néhány órával később egyedül feküdt a szobában. Otthagyták. Zokogott, és sehogy sem tudott lenyugodni. Fogalma sem volt, hogy merre kell hazamenni, még akkor is, ha nem voltak messze. Aztán eszébe jutott valami. A telefon. Hát persze, az mindig van nála, és nem vitték el. Odakúszott a szoba másik végébe ledobott nadrágjához, és kihalászta a zsebéből a mobilját, aztán remegő kézzel tárcsázta a rendőrséget.

Hetekkel később ment újra iskolába, de félve lépte át a bejárati ajtót. Azonnal rá szegeződött minden tekintet. Néhány sajnálkozó, néhány megértő, de mégis a legtöbb lenéző volt. Az iskolatársai sutyorgásából annyit hallott, hogy mindenki rajta nevet és kibeszéli. Lesajnálták, mert kilencedikes volt, tizenöt éves, és már nem szűz.  Lesajnálták, mert könnyű volt átverni és kihasználni. Lesajnálták minden tekintetben. Bármilyen hibát találtak benne, azért megvetették. Azok miatt, akiket eddig a barátainak tartott, de rájött, hogy nem voltak azok. Elterjesztették az iskolában az egészet, és gyorsan terjedtek a hírek, néhány nappal később az egész gimi erről beszélt.
Próbált úgy végigsétálni a folyosón, hogy nem figyelt rájuk, de nem tudott. Mindenhonnan a nevetgélést hallotta, és szinte égető tűzként érezte a bőrén a tekinteteket.

Érezte, ahogy a hideg penge áthasítja a bőrét. Először fájdalmas volt, de hamar hozzászokott, és halványan elmosolyodva figyelte, ahogy kibuggyan néhány csepp vér. Aztán újra felemelte a kést, és egy újabb vágást ejtett a csuklóján. Olyan érzés volt, mintha a vörös folyadékkal együtt a szenvedésének egy része is távozna belőle. Mintha elfelejtette volna, hogy néhány napja mindenki lenézi. Nehezen vallotta be magának, de jó érzés volt látnia, ahogy a vére beszínezi világos bőrét, miközben végigfolyik rajta.

Napról napra egyre több vágás volt rajta, amit egyre nehezebb volt eltüntetnie az ékszereivel. Éppen ezért, amikor az egyik karkötője lentebb csúszott, láthatóvá vált néhány vágásnyom, mire kitört a nevetés a körülötte állókból. Egyből záporoztak rá az emo-jelzők, amiket eddig is megkapott pár embertől, de az osztálya egy része mindig megvédte. Most azonban nem tették. Egyik napról a másikra pokollá vált az élete, és már azok sem segítettek rajta, akikben eddig megbízott. Újabb nevetések hangzottak fel azoktól, akik ezt meghallották, és egyre többször hallotta a depressziós és öngyilkos hajlam kifejezéseket másoktól. Igen. Talán most nem fogadták el, de mi lesz, ha megváltozik? Valahogy el kell érnie, hogy valami más legyen. Talán megfelelhet az elvárásoknak.

Hetekkel később lassan vánszorgott el a szobájától az ebédlőig, amikor anyja hívta enni, de megint csak az ételt turkálta. Hetek óta ezt csinálta. A családja aggódott érte ugyan, és többször beszéltek is vele, de nem igazán válaszolt, és egyszerűen megállíthatatlan volt. Eldöntötte magában, hogy megváltozik. Néhány iskolatársa abbahagyta a kiközösítést, és tényleg megsajnálta, de pár még mindig örömét lelte abban, hogy másokat bántson, és nem vették észre a következményeket, hogy egyeseket egyenesen az anorexiába taszítják.
Vacsora után a szobájába vette az irányt. Az első volt, hogy ránézett a tükörben visszanéző önmagára. Ma is vékonyabb volt valamennyivel, mint legutóbb, mikor ránézett a tükörre, és az arca is beesettebb volt. Felsóhajtott, aztán kivette az ágya alól a füzetét, hogy az aznapi történéseket is leírja bele...

8 megjegyzés:

  1. Először én is azt hittem, hogy akik vagdossák magukat, azok késsel csinálják, de próbáltad már direkt késsel megvágni magad akárhol is? Elvágta? Nem. Minden alkalmasabb rá, csak a kés nem. XD Amúgy tök jó lett, de azért elszomorított, hogy Billel mit műveltek, meg hogy akik eddig a barátai voltak, most elhagyták :/ És ez nem sok blogon van, de azt imádom, hogy a részek ilyen gyorsan fennt vannak :D És arra is kíváncsi lennék, hogy Tom majd elolvassa - e ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy radír is alkalmasabb rá mondjuk? Mivel ha minden... :D Bocs, ezt muszáj volt xD
      Örülök, hogy tetszik :)
      Igyekszem sokszor hozni a részeket ^^

      Törlés
  2. XD bocsi, nem értem, hogy mi volt muszáj ^^"

    VálaszTörlés
  3. Nah, most már értem XD Lehetne XD mondju : " Most elmegyek megölni magam egy radírral! Hm! " XDDDD

    Jó, tudom, jól vagyok XD

    VálaszTörlés
  4. Ti aztán nem unatkoztok xD na de a rész fantasztikzs lett *.* sajnálom billt és andreasban nagyot csalódtam de azért nagyon kafa :-D

    VálaszTörlés