Next Door 10. rész

Halihó! ^^

Itt vagyok a tizedik résszel, ami már megint a jobbak közé tartozik. Jó szórakozást hozzá!:)

Next Door - 10. rész - Aludj velem

Bill döbbenettől és örömtől csillogó szemekkel nézett rá Tomra, pedig még mindig alig hitte el, amit mondott. Egy pillanatra azt hitte, álmodik, de muszáj volt rájönnie, hogy nem, ez a valóság. Néha a való élet is képes álomszerű pillanatokat hozni.

Tom volt az, aki először közelebb hajolt, de az már szinte eldönthetetlen volt, hogy ki csókolt meg először kit, hiszen majdnem egyszerre történt. Tom gyengéden ízlelte Bill ajkait, mintha attól félt volna, hogy valamilyen módon megsérti őt, de pár pillanat után, mikor látta, hogy Bill nincs ellenére a dolognak,  már valamivel magabiztosabban mélyítette el a csókot.

Levegőhiány miatt váltak szét, és elvarázsolt tekintettel néztek össze.

- Ha tudnád, mióta vártam rá, hogy ezt megtegyem - suttogta Tom, ahogy közelebb húzta magához Billt.

- Ha tudnád, mióta vártam rá, hogy végre megtedd - mosolyodott el, és érezte, ahogy a kijelentése után elpirul. Csak remélni tudta, hogy mivel sötét van, ez nem igazán látszik.

- Akarsz még maradni? - kérdezte Tom pár perc hallgatás után.

Bill elgondolkozott egy pillanatra, aztán megrázta a fejét. Nem akart maradni, meg végül is, már úgy érezte, teljesen mindegy, hol van. Hihetetlenül boldog volt, és úgy volt vele, hogy mindegy neki, otthon van, vagy a tóparton, amíg közel tudja magához Tomot. Már csak attól félt, hogy mégiscsak álmodik, és mindjárt felébred.

Tom felállt, aztán Bill is követte a példáját. Hagyta, hogy Tom vezesse, mivel sötét volt, és nem volt benne biztos, hogy tudná, merre kell menni, mivel az utat se próbálta meg megjegyezni.

Egy ideig szó nélkül sétáltak egymás mellett, aztán Bill megunta a normális sétát, csak úgy, egymás mellett. Közelebb ment egy fél lépést Tomhoz, és összekulcsolta az ujjaikat, Tom pedig mosolyogva ránézett. Rövidebbnek tűnt az út, mint amire Bill emlékezett, talán amiatt, mert odafelé túlságosan is érdekelte, hogy hová mennek, és hosszabbnak tűnhetett számára.

Tom, amikor Bill háza elé értek, elengedte a kezét, hogy hazamenjen a szomszéd  házba.

- Ne - kapcsolt egyből Bill. - Aludj velem, kérlek - nézett kiskutyaszemekkel, miközben újra elkapta Tom kezét.

- Jó - sóhajtott fel Tom.

Hogy is tudott volna ellentmondani? Képtelenség lett volna kiejteni a nem szócskát, így, ahogy Bill arcára nézett. Volt valami különleges kisugárzása, ami szimplán csak vonzotta. Vonzotta a tekintetét, akaratlanul húzott ki belőle szavakat, egyszerűen megőrjítette, pedig viszonylag rövid ideje ismerte. Még senki sem váltott ki belőle ilyen erős érzelmeket.

Tom hirtelen arra eszmélt, hogy Bill a karjánál fogva rángatja be a lakásba. Elnevette magát, aztán közelebb ment Billhez, hogy azért se tudja rángatni.

- Most mit nevetsz? - fordult felé Bill.

- Semmi érdekes. Csak azon, hogy elkezdtél rángatni - vigyorodott el.

Bill vállat vont, és végre beléptek az ajtón, és azonnal a hálószoba felé vették az irányt. Ahogy rátévedt a tekintete a szekrény ajtajára rögzített tükörre, Bill megtorpant, és elröhögte magát. Eddig fel sem tűnt neki, még csak meg sem fordult a fejében, hogy nézhet ki.

- Ne mondd, hogy végig így néztem ki - vigyorgott, ahogy ránézett Tomra, aki ugyan eddig is látta, de így, a lámpa fényében, még őt is mosolygásra késztette a látvány. Bill, aki állandóan tökéletesen nézett ki, úgy nézett ki, mint egy mocsári szörny. A ruhájára félig-meddig megszáradt iszap ragadt a tó aljáról, a haja félig szárazon, formátlanul omlott a vállára, a sminkje nagy része pedig amennyire csak elkenődhetett, elkenődött. Persze Tom sem nézett ki sokkal fényesebben, de Bill elsősorban magán akadt ki.

- Rajtam kívül senki sem látott, ilyenkor senki sem mászkál kint. Amúgy is sötét van, úgyhogy nem sokat vettek volna észre belőled.

- Végül is - vont vállat. - Megyek, és lemosom ezt az ocsmányságot, és átveszek valami vállalhatót.

- Tudod, természetesen is fantasztikus vagy - állapította meg Tom, ahogy Bill visszatért.

Bill elpirult, és nem volt sötétség, ami most elrejthette volna. Nem tudta elhinni, hogy ez ma már a második, és még csak hajnal negyed kettő van.

- És aranyos, amikor elpirulsz - tette hozzá Tom, hogy húzza az agyát.

- Most már fejezd ezt be - nevetett fel Bill.

Ezután ledobta magát Tom mellé az ágyra, aki végig ott ülve várta.

- Most tűnik fel, hogy mennyire fáradt vagyok - ásította Tom.

- Miért, szerinted én nem?

Tom végre lefeküdt az ágyra, és miután megbizonyosodott benne, hogy Bill is kényelmesen elhelyezkedett, magukra húzta a takarót, és amennyire tudta, közel húzta magához. Alig néhány perc után mindketten álomba szenderültek...