Next Door 13. rész

Sziasztok! :)
Itt vagyok a 13. résszel. Már elég közel járunk a végéhez, de már meg van kezdve a következő sztori is! :)

Next Door - 13. rész - Éjszaka

Amikor szinte teljesen besötétedett, már majdnem félúton jártak, és még mindig nagy távolság állt előttük. Az úton alig szóltak egymáshoz, Tom próbált gondolkozni, hogy mi lesz, Bill pedig jobb ötletnek tartotta békén hagyni. Egy kisváros főutcáján egy nem túl nagy és modern, de barátságosnak tűnő szálloda állt, halványsárga falakkal és homályos kivilágítással.
- Megálljunk itt éjszakára, vagy keressünk egy másik helyet? - kérdezte Tom.
- Jó ez. Úgyis csak egy éjszakára jöttünk, nem nyaralni, és nem is wellnessközpontot keresünk.
- Igaz.
Tom leparkolt az egyetlen üres helyen, aztán kipakolták azt a kevés cuccukat, ami egy hátizsákba simán belefért, még csak sporttáska vagy bőrönd sem kellett. Amikor beértek, egy fiatal lány volt a recepciós pult mögött, és egy magazint lapozgatott, de szinte azonnal letette az újságot, és kedvesen mosolyogva rájuk nézett.
- Jó estét kívánok, segíthetek? - kérdezte.
- Egy kétágyas szobát kérnénk egy éjszakára - mondta Tom a lánynak.
A lány a számítógépben nézegetett valamit, közben hümmögött, aztán felnézett a monitorból.
- Sajnálom, de az összes kétágyas szobánk betelt.  Esetleg egy franciaágyasat ajánlhatok fel önöknek.
Bill Tom tekintetét kereste, összenéztek, aztán majdnem ugyanabban a pillanatban bólintottak.
- Jó lesz - szólt újra a recepcióshoz Tom.
A lány bediktálta az árat, és Tom épp nyúlt volna a zsebébe, de Bill még időben elkapta a kezét, és ő csapta le a pultra az összeget. Ezután megkapták a kulcsot, a recepciós pedig megmutatta, hogy merre van a szobájuk.

Odaérve ledobták a cuccot a földre, és egész eddig nem szóltak egymáshoz, mióta bejöttek, most megtették.
- Miért akartál kétágyas szobát kérni? - kérdezte Bill, miközben leült az ágy szélére.
- Mit tudom én, a népek általában lenézik a melegeket, és ha a csajszi is ilyen, nem akartam látni a lenéző pillantását.
- Kedvesnek tűnt, úgyhogy nem hiszem, hogy ezt csinálta volna. De mindegy.
- Reggel zuhanyzol vagy most? - ült le végre Tom is Bill mellé.
- Inkább most. Reggelente be vagyok lassulva, úgyhogy simán állnék három órát a zuhany alatt, és az életben nem indulnánk el.
- Nem is zavarna - röhögött fel kínosan.
- Ne legyél már ilyen!
- Ilyen milyen?
- Egyszer normális vagy, egyszer meg... fura. Ettől sokkal magabiztosabbnak ismerlek.
- Ja, az vagyok, ha nem a kibaszott apámról van szó.
- Lerendezed és megyünk haza, nem nagy cucc. Holnapra összeszeded magad - mondta, aztán felállt, hogy a fürdőbe menjen.
Tom hosszasan bámulta a Bill mögött becsukódó ajtót, aztán felsóhajtott. Nagyon is igaza volt. Már megint... Talán tényleg nem kellene annyira kiakadnia és hülyén viselkednie.
Olyannyira elgondolkozott, hogy csak az húzta vissza a valóságba, amikor újra kinyílt a szobához tartozó kis fürdőszoba ajtaja, és Bill lépett ki rajta. Tom sóhajtva összeszedte a cuccát, és most ő ment be. Ezalatt Bill lefeküdt, de csak a plafont bámulta. Még nem aludt, és még nem is akart. Meg szerette volna várni Tomot.
Nem sok idő telt el, amikor végre Tom is végzett a zuhanyzással. Befeküdt az ágyba Bill mellé, aki rögtön az oldalára fordult, Tom pedig a nyakába csókolt, aztán hátulról átkarolta.

Reggel elég korán elindultak, hogy minél hamarabb a kórházba érhessenek. Tom megpróbált út közben lenyugodni, és nem idegeskedni. Végül is csak egy látogatás lesz. Vetnek egy pillantást az apjára, aki úgysem fog tudni mondani semmit, aztán hazaindulnak.