Next Door 9. rész

Sziasztok. :)

Itt van a kilencedik rész, ami, mint már említettem, sokkal jobb az előzőnél! ;)

Next Door - 9. rész - Mesevilág

- Eddig direkt nem mutattam meg, kerestem a megfelelő pillanatot, hogy elhozzalak ide - mosolyodott el Tom, és mintha gondolatolvasó lett volna, akaratlanul is válaszolt a Billben megfogalmazódott kérdésre.

- Ez gyönyörű - nézett végig Bill a tájon elvarázsolva.

Mintha egy mesevilágba kerültek volna. Egy tónál álltak, aminek a vize szinte kristálytiszta volt, és le lehetett látni az aljáig, a vízi növények közt látni lehetett a halakat, ahogy fickándoztak. A nap fénye már vörösesen világította be a környéket, az utolsó sugarai a hatalmas fák mögül köszöntek vissza. A parton még kint volt néhány ember, a túlsó végen kialakított stégen egyesek horgásztak, mások csak sétáltak. A tó körül néhány pad volt kihelyezve a kikövezett, keskeny út mellé, a többi részen pedig fű zöldellett.

Aztán Bill, miután kigyönyörködte magát, észhez tért. Tom kereste a megfelelő pillanatot, hogy elhozza ide. Ez mit jelenthetett? Egy pillanatra megfordult egy dolog a fejében, amit gyorsan el is űzött. Burkolt randi? Az nem lehetett. Tom túlságosan heteronak néz ki. Pedig egy pillanatra felvidult, de hamar el kellett hessegetnie az ötletet. Az lehetetlenség.

Végül Tom hangja rángatta ki a gondolkodásából.

- Hé, Bill, élsz még, vagy képzeletben már Disneylandben sétálgatsz valahol?

- Mi? - rázta meg a fejét. - Kérdeztél valamit?

- Nem, csak tudni akartam, hogy élsz-e még - vigyorodott el.

- Ja, jó - nevetett fel.

- Most akkor csak itt fogsz állni? - vigyorodott el. - Nem is nézed meg közelebbről, semmi?

- Ez a kérdés nekem gyanús, nem tudom, hogy miért, de mindegy.

Vállat vont és közelebb lépett a tóhoz. A víztükörben tökéletesen tisztán látta a saját képmását.

A következő pillanatban pedig már nem a tükörképét, hanem saját magát találta a víz alatt.

- Te szemét! - jött fel vizet prüszkölve a levegőre.

- Közelebbről akartad megnézni, nem? - vigyorgott rá Tom.

- De nem ennyire - forgatta a szemét.

Próbált mérgesnek tűnni, de valahogy nem tudott Tomra haragudni, ezért elnevette magát.

- Egy kis víz nem árt - röhögött Tom még mindig, aztán közelebb ment a vízhez, és a kezét nyújtotta. Arra számított, hogy Bill esetleg bele fogja rántani a kezénél fogva, de nem ez történt. Csak simán kimászott a segítsége nélkül.

Viszont azután, hogy kimászott a vízből, nekitámadott és megpróbálta Tomot is belelökni, aki, hogy azért is húzza az agyát, futni kezdett előle. Néhány pillanaton belül őrülten kergették egymást a tó körül, mint két gyerek, és észre sem vették, hogy átkerültek a tó másik oldalára. Többen furcsán néztek rájuk, páran utánuk is kiáltottak, hogy vigyázzanak már, valaki nyugalmat akar, de tudomást sem vettek a véleményekről.

Legalább húsz perce kergetőztek, amikor megálltak, hogy kifújják magukat. Néhány perc múlva Tom simán kisétált az egyik horgászstég végére, és önszántából beleugrott a tóba.

- Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte Bill, amikor ő is odament a stég széléhez.

- Mit?

- Húsz percen keresztül kergetlek, az emberek lassan mentőt hívnak ránk, azzal a bejelentéssel, hogy két ember megszökött a zártról, és konkrétan a semmiért szaladgálok utánad, hogy belökjelek, amikor te magadtól is belemész?! - kérdezte tettetett sértődöttséggel.

- Őszinte legyek, vagy jó arc?

- Őszinte.

- Öm, mondjuk úgy, hogy ja. Gyakorlatilag a semmiért szaladgáltál utánam, mert magamtól is beleugrottam volna.

Bill ebben a pillanatban felröhögött, vállat vont, végül ő is visszaugrott a tóba.

- Számíts rá, hogy most belefojtalak - jelentette ki Bill halál komoly arccal.

Egy ideig egymást nyírták a vízben, néha-néha eltűntek a víz alatt, és lerántották a másikat, vagy csak simán fröcskölték egymást. Nekik csak pár percnek tűnt, de idő közben órák teltek el, és teljesen besötétedett, rajtuk kívül már senki sem volt a tó környékén.

Jobbnak látták, ha kimennek, de Bill tiltakozott az ellen, hogy haza is menjenek.

- Maradjunk még, nem akarok menni - mondta.

- Annyiszor jössz ide, amikor akarsz, nem?

- Tudom, de én most akarok maradni - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, és ledobta magát az egyik padra, Tom pedig megadta magát, és melléült.

Ahhoz képest, hogy mindketten vizesek voltak, mivel ruhástól voltak a tóban, és este is volt, egyáltalán nem volt hideg.

Egy ideig Bill csak bámulta a tájat. A most már teljesen zavartalan víztükrön ezüstösen csillogott a hold fénye. Itt-ott voltak csak lámpák, az összes többi a hold és a csillagok fénye volt, ezzel misztikussá téve az egész helyet.

- Ez a hely nappal is szép, de így, éjszaka, leírhatatlanul gyönyörű - mondta Bill néhány perc után.

- Leírhatatlanul gyönyörű. Pont, mint te - mosolyodott el Tom, akinek a szavait Bill egy pillanatra nem is hitte el, csak pár másodperc után tudta realizálni.