Next Door 11. rész

Sziasztok! :)
Ez megint egy kicsit lightosabb rész lett. :/ Csak a vége lehet majd érdekes. :)

Next Door - 11. rész - Jó reggelt!

Reggel eltartott egy pár percig, mire összeszedték minden energiájukat, hogy meg tudjanak szólalni, a felkelés pedig külön kihívást jelentett. Illetve az ébresztőóra kikapcsolása. Bill különösen utálta magát, amiért nem kapcsolta ki, habár azt sem tudta, miért volt egyáltalán mindig beállítva, ha nem sietett reggelente sehova. Most meg különösen idegesítette.
- Légyszi, Tom, csapd le - nyöszörögte Bill Tom mellkasába, miközben a fejére húzta a takarót, hogy addig se hallja az óra kínzó, visító hangját.
Tom hozzá hasonló, félkómás állapotban, csukott szemmel próbálta az éjjeli szekrényen lévő órát kitapogatni és kikapcsolni. Amint sikerült végrehajtania a hadműveletet, diadalittasan normálisan visszafeküdt, habár tudta, hogy már úgyse fog visszaaludni. Bill újra elhelyezkedett, de újabban lecsúszott Tom mellkasáról, és inkább mellette foglalt helyet, fejét a vállára hajtva.
Néhány percig így feküdtek, szó nélkül, amíg végre sikerült erőt gyűjteniük a felkeléshez.
- Jó reggelt! - szólalt meg Bill nyújtózkodás közben, aztán ásított egyet.
- Veled csak az lehet - mosolyodott el Tom, ahogy a nyújtózkodó Billt nézte, egy kérdés pedig akaratlanul is kicsúszott a száján. - Hogy csinálod, hogy ébredés után is ilyen tökéletes vagy?
- Nem tudom, de szerintem fejezd be a dicsérgetésemet, mert még a végén elszállok magamtól - nevetett fel.
Tom volt az első, aki megpróbált kikászálódni az ágyból, de a terve hamar meghiúsult, amint érezte, hogy Bill karjai köré fonódnak és megpróbálják visszahúzni.
- Ezt vegyem úgy, hogy maradjunk még? - vigyorodott el, miközben visszafeküdt.
- Ja - bújt hozzá Bill megint, aztán észbe kapott. - Te nem fogsz így elkésni?
- Majd beadok valami kamut annak a gyökérnek, hogy megfáztam. Amúgy nem érdekel, itt szívesebben maradok.
- Megfáztál? Nyáron a legnagyobb melegben? Ha ezt beveszi, tényleg elég gyökér lehet.
- Akkor meg fogjuk rá, hogy szarul voltam - forgatta a szemét.
- Mindjárt hihetőbb.

Egy újabb próbálkozás után végre képesek voltak felkelni anélkül, hogy visszafeküdtek volna. Azonnal a konyhába vették az irányt. Billnek nem volt kedve semmilyen normális kaja elkészítéséhez, helyette egy tál müzlit tett le Tom elé az asztalra, aztán nekiállt két kávénak, hogy feléledjenek és emberekre hasonlítsanak, ne pedig hullákra. Tom lapítva, de minden mozdulatát figyelte, és elég hamar elkalandozott a figyelme az ételről, egészen más, korhatáros tájakra. Egy pillanatra el is mosolyodott, de igyekezett másfelé gondolni, és letörölni a vigyort a képéről. Persze, mintha ez olyan könnyen ment volna...
- Ne stírölj. Zavarba hozol - húzta vissza a valóságba Bill hangja, miközben odafordult hozzá.
- Nem stíröltelek.
- Nem, mi? Szinte érzem a tekintetedet, és baromira láttam a szemem sarkából - nevetett, aztán ledobta magát a székre, és az egyik bögrét Tom elé tolta.
- Na jó, talán. Egy kicsit. Már úgysem tudom letagadni - röhögte el magát. - Amúgy te nem eszel?
- Nem - vont vállat.
Tom erre a kijelentésre szigorúan méregette, és a szemébe nézett. Szavak nélkül tudatta a kérdését.
- Bírom, hogy aggódsz értem - kezdte el Bill -, de most nem éheztetem magam. Tényleg nem vagyok éhes, ennyi, úgyhogy megnyugodhatsz.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó, mert egyébként simán beléd tömöm - nevetett fel megkönnyebbülten.

Néhány óra elteltével, a tévé előtt ülve egyáltalán nem érdekelte őket a műsor, csak úgy be volt kapcsolva. Tomot lekötötte, hogy folyamatosan Billt fürkéssze, aki pedig félig nekidőlve firkált a füzetébe. Egy ideig értelmes mondatokat próbált kicsikarni magából, de hamar feladta, helyette  tollal rajzolgatott. Fel sem tűnt neki, hogy a szokásos értelmetlen firkák helyett most szívecskék jelennek meg előtte a papíron.
Egy idő után Tom mobiljának csörgése hasított a levegőbe, ami szerencséjére vízálló volt és nem ázott szét előző nap. Ismeretlen szám hívta, de azért felvette. Amit a vonalban lévő nő közölt vele, lesokkolta.