Sziasztok ^^
Megérkeztem a Madhouse új részével. Nem épp a legjobb fejezet, de azért mégiscsak valami. A következő jobb lesz. :) Na, nem rizsázok.
Azt pedig nem győzöm írkálni, ogy örülnék egy-két szóbeli visszajelzésnek is. Látom, hogy pipálgattok, és ennek nagyon örülök, nem is erről van szó. Viszont egy-két chatben vagy hozzászólásban hagyott visszajelzés is jöhetne, ha kérhetem. :D
- Amúgy hova megyünk? - nézett Bill Tomra, miközben már a kocsiban ültek.
- Majd meglátod.
- Naa! Légyszi, mondd már el!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
Bill összefonta a karjait maga előtt és szúrós tekintettel nézett Tomra.
- Attól, hogy úgy viselkedsz, mint valami gyerek, nem fogsz meghatni és nem fogom hamarabb elmondani. Majd ott meglátod - nevetett. - De előre látom, hogy biztos tetszeni fog.
- Kösz, most elérted, hogy még jobban érdekeljen.
Bill továbbra is játszotta, hogy vérig van sértve, és észre sem vette, hogy Tom leparkol. Kicsit messze a bejárattól, mert ott volt hely, de azért lehetett látni, hogy hol vannak éppen.
- Itt vagyunk.
- He?
- Mondom, itt vagyunk - kezdett el kiszállni.
Bill is követte a példáját, de amint meglátta, hol vannak, egyből földbegyökerezett a lába. A környék legmenőbb szórakozóhelye előtt álltak, és ezt nem akarta elhinni. Tom komolyan ide hozta? És van rá pénze, hogy bejussanak? Na nem, ilyen nincs.
- Azt azért vágod, hogy ezt kibaszottul gazdagoknak találták ki?
- Pszichológus vagyok, gondolhatod, hogy van fizum, nem?
- Izé, de... Akkor is. Egyedül is eljöhetnél, miért rám költenéd? Valami egyszerűbb kocsma sokkal jobban megérné neked.
- Törzsvendég vagyok, olcsóbban megadják. Ismerem a tulajdonost. Gyere már! - indult el.
Bill felsóhajtott, mivel rájött, hogy nincs értelme Tommal vitatkozni. Inkább egy kis fáziskéséssel, de követte. Néhányan álltak a bejárat előtt, úgyhogy várniuk kellett egy kicsit a sorukra, de nem bánták. Az a lényeg, hogy itt vannak. A biztonsági őr Tomra nézett és egyből felismerte.
- Veled van? - mutatott Billre.
- Ja.
- Menjetek, nem kell fizetni. A főnök nem fogja tudni, hogy ingyen beengedlek titeket. Illetve nem is érdekelné. Na mindegy. Jó szórakozást.
- Meglesz - bólintott.
Bement, Bill pedig utána.
- Azt a... - tátotta el a száját Bill, ahogy beértek.
Eléggé V.I.P. helynek számított, úgyhogy nem voltak olyan sokan, amennyien egy átlagos discoban szoktak lenni. Ezt a helyet sokkal kevesebben engedhették meg maguknak, de így megvolt egy jól megszokott társaság. Igaz, volt pár idegen, de aki sokszor idejár, az nagy valószínűséggel sok más embert ismert innen.
- Na?
- Eszméletlenül néz ki - szedte össze Bill a szavait. - Nem hittem volna, hogy bármikor is itt lehetek.
- Hát, most itt vagy, élvezd ki!
A zene dübörgött, az a kevés ember - sok, de szórakozóhelynél kevésnek számított - vagy a fekete bőrkanapékon ült, vagy épp italt kért ki magának, vagy táncolt. Mindenhol villogtak a fények, egy sarokban egy színpad is ki volt építve, közepén egy rúddal. Néha ideiglenesen sztriptízbárrá alakították át a klubot, azért volt ott. A mai napon pont nem ez volt, néhány ember bánatára, de ahhoz képest ők is jól érezték magukat. Néhányan már most részegek voltak és a nőkre próbáltak rámozdulni, néhány szerencsésnek egyből kettő is jutott. Voltak, akik két csaj között üldögéltek a kanapén, miközben vigyorogva stírölték őket.
- Kérsz egy italt? - ajánlotta fel Tom, miközben próbálta túlordítani a zenét.
- Felőlem - vont vállat.
- Valami nem túl erőse jó lesz? - kérdezte, miközben a pult felé indultak. - Ha holnapra másnapos lennél, az eléggé feltűnő lenne és lebuknánk.
- Tök mindegy, csak kérj valami piát.
Lassan odaértek és leültek a bárszékre.
- Hé, csapos! - kiabált oda Tom.
A csapos odafordult és természetesen ő is, mint a biztonsági, felismerte.
- Szokásos? - kérdezte.
- Nem, két valami nem túl erős koktélt kérek.
- Máris csinálom.
Kicsit furcsának vélte, hogy Tom nem fog már első körben valami erőset kérni, mondjuk egy vodkát, hogy aztán a buli végén hullarészegen fetrengjen haza a többitől, de azért csinált két koktélt. Letette a pultra, Tom pedig ledobta neki a pénzt.
- A borravalót tartsd meg.
- Kösz.
Először Tom vette el a pultról a koktélját, miközben Bill nézte, ahogy beleiszik. Mintha azt tanulmányozta volna, hogy valóban nem valami mérgezőt raktak eléjük. Amikor tudatosult benne, hogy Tom hirtelen nem ájul el egy pillanat töredéke alatt, követte a példáját és ő is beleivott.
A poharaikat a pulton hagyták és visszamentek a tánctérre. Hirtelen a disco zenét felváltotta valami régi rock, sok mindenki nagy örömére - a sok mindenki között Tom és Bill is ott volt. Vigyorogva néztek egymásra, tudatva a másikkal, hogy ennek jobban örülnek, mint az előzőnek.
Rengeteg idő elteltével, amikor hajnali kettőt ütött az óra, Tom úgy gondolta, hogy ideje lenne hazamenni. Kiléptek az ajtón, amikor Bill ismerős, de számára nem épp kellemes alakokat pillantott meg. Nem volt épp szerencsés, hogy az alakok is észrevették és egyenesen feléjük indultak.
- Tom, el kell tűnnünk innen, minél gyorsabban!
- Tessék?
Bill válaszként csak a közeledő három férfira mutatott.
- El kell húznunk innen, mielőtt ideérnek!
- Miért?
Mielőtt Bill magyarázkodásba kezdhetett volna, a csapat kigyúrt gorilla ott termett és három oldalról körülvették őket.
- Nocsak, kihez van szerencsénk... - kezdett bele mély és vészjósló hangon az egyik.
Bill lába megremegett. Nem lehet, hogy pont most kell ezeknek itt lennie. Miért pont most? Úgy érezte, hogy azonnal összeesik. Hogy ezt megakadályozza, Tom karjába kapaszkodott. A gorillák egy-egy lépést közelebb mentek hozzájuk, miközben gúnyosan nevettek.
Madhouse - 7. rész - Csak egy éjszaka
- Amúgy hova megyünk? - nézett Bill Tomra, miközben már a kocsiban ültek.
- Majd meglátod.
- Naa! Légyszi, mondd már el!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
Bill összefonta a karjait maga előtt és szúrós tekintettel nézett Tomra.
- Attól, hogy úgy viselkedsz, mint valami gyerek, nem fogsz meghatni és nem fogom hamarabb elmondani. Majd ott meglátod - nevetett. - De előre látom, hogy biztos tetszeni fog.
- Kösz, most elérted, hogy még jobban érdekeljen.
Bill továbbra is játszotta, hogy vérig van sértve, és észre sem vette, hogy Tom leparkol. Kicsit messze a bejárattól, mert ott volt hely, de azért lehetett látni, hogy hol vannak éppen.
- Itt vagyunk.
- He?
- Mondom, itt vagyunk - kezdett el kiszállni.
Bill is követte a példáját, de amint meglátta, hol vannak, egyből földbegyökerezett a lába. A környék legmenőbb szórakozóhelye előtt álltak, és ezt nem akarta elhinni. Tom komolyan ide hozta? És van rá pénze, hogy bejussanak? Na nem, ilyen nincs.
- Azt azért vágod, hogy ezt kibaszottul gazdagoknak találták ki?
- Pszichológus vagyok, gondolhatod, hogy van fizum, nem?
- Izé, de... Akkor is. Egyedül is eljöhetnél, miért rám költenéd? Valami egyszerűbb kocsma sokkal jobban megérné neked.
- Törzsvendég vagyok, olcsóbban megadják. Ismerem a tulajdonost. Gyere már! - indult el.
Bill felsóhajtott, mivel rájött, hogy nincs értelme Tommal vitatkozni. Inkább egy kis fáziskéséssel, de követte. Néhányan álltak a bejárat előtt, úgyhogy várniuk kellett egy kicsit a sorukra, de nem bánták. Az a lényeg, hogy itt vannak. A biztonsági őr Tomra nézett és egyből felismerte.
- Veled van? - mutatott Billre.
- Ja.
- Menjetek, nem kell fizetni. A főnök nem fogja tudni, hogy ingyen beengedlek titeket. Illetve nem is érdekelné. Na mindegy. Jó szórakozást.
- Meglesz - bólintott.
Bement, Bill pedig utána.
- Azt a... - tátotta el a száját Bill, ahogy beértek.
Eléggé V.I.P. helynek számított, úgyhogy nem voltak olyan sokan, amennyien egy átlagos discoban szoktak lenni. Ezt a helyet sokkal kevesebben engedhették meg maguknak, de így megvolt egy jól megszokott társaság. Igaz, volt pár idegen, de aki sokszor idejár, az nagy valószínűséggel sok más embert ismert innen.
- Na?
- Eszméletlenül néz ki - szedte össze Bill a szavait. - Nem hittem volna, hogy bármikor is itt lehetek.
- Hát, most itt vagy, élvezd ki!
A zene dübörgött, az a kevés ember - sok, de szórakozóhelynél kevésnek számított - vagy a fekete bőrkanapékon ült, vagy épp italt kért ki magának, vagy táncolt. Mindenhol villogtak a fények, egy sarokban egy színpad is ki volt építve, közepén egy rúddal. Néha ideiglenesen sztriptízbárrá alakították át a klubot, azért volt ott. A mai napon pont nem ez volt, néhány ember bánatára, de ahhoz képest ők is jól érezték magukat. Néhányan már most részegek voltak és a nőkre próbáltak rámozdulni, néhány szerencsésnek egyből kettő is jutott. Voltak, akik két csaj között üldögéltek a kanapén, miközben vigyorogva stírölték őket.
- Kérsz egy italt? - ajánlotta fel Tom, miközben próbálta túlordítani a zenét.
- Felőlem - vont vállat.
- Valami nem túl erőse jó lesz? - kérdezte, miközben a pult felé indultak. - Ha holnapra másnapos lennél, az eléggé feltűnő lenne és lebuknánk.
- Tök mindegy, csak kérj valami piát.
Lassan odaértek és leültek a bárszékre.
- Hé, csapos! - kiabált oda Tom.
A csapos odafordult és természetesen ő is, mint a biztonsági, felismerte.
- Szokásos? - kérdezte.
- Nem, két valami nem túl erős koktélt kérek.
- Máris csinálom.
Kicsit furcsának vélte, hogy Tom nem fog már első körben valami erőset kérni, mondjuk egy vodkát, hogy aztán a buli végén hullarészegen fetrengjen haza a többitől, de azért csinált két koktélt. Letette a pultra, Tom pedig ledobta neki a pénzt.
- A borravalót tartsd meg.
- Kösz.
Először Tom vette el a pultról a koktélját, miközben Bill nézte, ahogy beleiszik. Mintha azt tanulmányozta volna, hogy valóban nem valami mérgezőt raktak eléjük. Amikor tudatosult benne, hogy Tom hirtelen nem ájul el egy pillanat töredéke alatt, követte a példáját és ő is beleivott.
A poharaikat a pulton hagyták és visszamentek a tánctérre. Hirtelen a disco zenét felváltotta valami régi rock, sok mindenki nagy örömére - a sok mindenki között Tom és Bill is ott volt. Vigyorogva néztek egymásra, tudatva a másikkal, hogy ennek jobban örülnek, mint az előzőnek.
Rengeteg idő elteltével, amikor hajnali kettőt ütött az óra, Tom úgy gondolta, hogy ideje lenne hazamenni. Kiléptek az ajtón, amikor Bill ismerős, de számára nem épp kellemes alakokat pillantott meg. Nem volt épp szerencsés, hogy az alakok is észrevették és egyenesen feléjük indultak.
- Tom, el kell tűnnünk innen, minél gyorsabban!
- Tessék?
Bill válaszként csak a közeledő három férfira mutatott.
- El kell húznunk innen, mielőtt ideérnek!
- Miért?
Mielőtt Bill magyarázkodásba kezdhetett volna, a csapat kigyúrt gorilla ott termett és három oldalról körülvették őket.
- Nocsak, kihez van szerencsénk... - kezdett bele mély és vészjósló hangon az egyik.
Bill lába megremegett. Nem lehet, hogy pont most kell ezeknek itt lennie. Miért pont most? Úgy érezte, hogy azonnal összeesik. Hogy ezt megakadályozza, Tom karjába kapaszkodott. A gorillák egy-egy lépést közelebb mentek hozzájuk, miközben gúnyosan nevettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése