HYLY 2. rész

Sziasztok.:D A második rész nekem nagyon nem tetszik, rövid és nincs benne normális történés, ami előreviszi a szálat egy kicsit jobban, de hát erre futotta. >< De azért remélem, elfogadható lett valamennyire.

Hate you, love you - 2. rész - Egy padban, egy szobában, egy bandában

- Ti meg mi a faszt csináltok itt hárman? - kérdezte, miután belépett.

Bill, Gustav és Georg akkor kapta oda a fejét az ajtó felé, észre sem vették, hogy Tom bejött.

- Minek tűnik? Billt egy szobába osztották be velünk, úgyhogy most itt van, sztorizunk és röhögünk - vázolta fel a tényeket Georg gyorsan. - Gyere te is!

Tom néhány pillanatig nem reagált semmit. Egy padban? Egy szobában? Ezzel? Nagyszerű. Végül csak vállat vont, hátat fordított és szó nélkül újra távozott.

A többiek meglepődve bámulták a becsapódó ajtót.

- Mi baja van? - kérdezte Bill.

- Fogalmam sincs... - Gustav megvonta a vállát. - Nem szokott ilyen lenni, biztos csak rossz napja van.

- Eddig még normális volt - állapította meg Georg. - De mindegy. Hol tartottunk? Áh, hagyjuk. Na, és Bill, eddig melyik a jobb suli? Ez vagy az előző?

- Ez.

- Kemény egy napja vagy itt, de azt mondod, hogy ez. Ilyet még elsőstől se hallottunk, ki vele, miért?

- Utálok róla beszélni - sütötte le a szemét. - Ha a rokonaim közül is bárki kérdezte, milyen a suli, még nekik is utálom elmondani.

- Jó, mindegy, nem érdekes.

Közben Tom már régen az utcákat járta. Ok nélkül volt neki Bill unszimpatikus, amit ő sem tudott megmagyarázni magának. Nem is ismerte normálisan, egész nap, ha két mondatot beszélt vele, mégis elkönyvelte önmagának, hogy utálja.

Két hét múlva ez pedig még mindig nem változott. Lassan mindenki belerázódott az iskolai időbeosztásba, és megszokta, hogy nem aludhat délig. De a kollégium negyvenhetes szobájában folyamatosan ment az élet, a bulizás, a röhögés - akár hajnali négyig is, amíg valaki be nem köpte őket a portásnak. Szinte minden nap eljátszották az egészet.

Tom viszont kihúzta magát. Egyedül ő volt az, aki nem érezte jól magát ilyenkor. Kilencedikben és tizedikben pedig ő volt az, aki mindig kihúzta a gyufát a portásnál és a tanároknál. Nem egyszer került már az igazgató elé azzal az indokkal, hogy dohányzott az iskola területén... hogy verekedett... és hogy bulit rendezett az éjszaka közepén. Most pedig mintha ez a Tom megszűnt volna létezni, és egy másik került volna a helyére.

Néhány napja viszont nem rajta csodálkoztak, hanem ő csodálkozott a barátain.

Gustav a kezébe nyomott néhány papírt, mire értetlenül nézett rá.

- Ez mi?

- Gitárkották.

- Minek?

- Tanuld meg. Én a dobot tudom, úgy nagyjából, Georg is ma kezdi el megtanulni a basszus szólamát.

- Jó, oké, értem, hogy mindhárman játszunk hangszeren, de miért is kell megtanulnia mindhármunknak ezeket? - bökött a kottákra.

- Ohh, semmi érdekes, csak alapítanánk egy bandát. Már a név is megvan: Tokio Hotel.

- Világos. Az énekes ki lesz?

- Majd meglátod. Először csak hárman próbáljuk majd az alapot, néhány napon belül, aztán jövőhéten vele is összehozunk egy közös próbát, addig maradjon titok.

Az akkor említett jövőhét ideje pedig erre a szerdára esett. Már lebeszélték a tanárokkal, hogy minden szerdán és pénteken délután fél öttől próbateremnek használhassák a tornatermet. Azok nagy nehezen, de beleegyeztek.

Mindhárman megtanulták a saját szólamukat, és össze is próbálták. Csak a tornateremben álltak, és beszélgettek.

- Most már mondjátok, hogy ki az énekes! - Tomot már tényleg érdekelte. A két G jól titkolta, mert még csak sejtése sem volt, hogy ki jöhet szóba az énekléssel kapcsolatban.

- Most jött meg - válaszolt Georg, az éppen nyíló ajtó felé tekintve.

Tom szintén odanézett, de földbegyökerezett a lába. Mi van? Mi az, hogy Billel kell egy bandában lennie?

- Ez most komoly? Miért ő?

- Csak várd ki a próba végét, tök jó hangja van.

- Ti most szívattok? Egyikőtöknek sem tűnt fel az utóbbi két hétben, hogy utálom?

Bill odalépett hozzájuk, hatalmas vigyorral a képén, így a téma lezártnak nyilvánult.