Next Door 16. rész

Sziasztok! :)
Íme, az utolsó rész. Sokkal hosszabb, mint a szokásos, és igazából érdekesebb is. :D Szerintem ez kárpótol majd az előzőekért.

Next Door - 16. rész - Tökéletes életem van

Egy ideig még kint voltak, aztán bementek. Vagyis Tom volt az, aki a saját lábán ment be - Billt könnyedén felemelte, és a karjai közt vitte be. A hálószobában viszont szó szerint ledobta az ágyra. Bill egy pillanatra felsikoltott a hirtelen jött cselekvéstől, aztán felnevetett, és elhelyezkedett az ágyon. Tom lassan az ágyra mászott, és vigyorogva közelebb ment Billhez, aztán a nyakába csókolt. Bill erre szinte azonnal felült. Tom puha csókot lehelt Bill ajkaira, aztán a nyelvéven lassan simított végig rajtuk, bebocsátást kérve. Bill egy pillanatig sem tétlenkedett, résnyire nyitotta a száját , hogy utat engedjen Tom nyelvének. Tom közben egy pillanatra sem szakította meg a csókot, az ölébe húzta Billt, és lassan elkezdte róla lefejteni a felsőjét.

- Ne... Kérlek, ne - húzódott Bill hátra szinte abban a pillanatban, amikor Tom le akarta róla húzni a pólót, és inkább az ágyra feküdt, hátat fordítva neki.

- Mi a baj? - kérdezte Tom.

Közben Bill mellé feküdt, és hátulról átölelte.

- Semmi, mindegy. Majd megbeszéljük valamikor.

- Nem. Most.

Bill felsóhajtott, aztán megfordult, hogy Tom szemébe nézhessen.

- Igazából... - sóhajtott fel újra. - Tudod, azóta nem csináltam, mert félek, és... Tudom, hogy most fogsz megutálni. Eddig mindenki, akiben valaha megbíztam, itt lépett le és hagyott egyedül azzal a szöveggel, hogy mekkora szar vagyok, mert még szexelni se tudok.

- Még mindig nem utállak - csókolta meg. - Nem tudlak utálni. Egyáltalán hogy juthatott ilyen az eszedbe?

- Tényleg?

- Száz  százalékosan biztos vagyok benne. Addig várok rád, amíg csak akarod.

Bill még közelebb simult Tomhoz, és mélyen beszívta az illatát, amit annyira imádott. Valahonnan érezte és tudta, hogy ő más, mint a többiek. Volt egy pár kapcsolata, ahol szintén ezt mondta, de most halál komolyan gondolta.

- Köszönöm. Nem is tudod, hogy ez mit jelent nekem - mondta halkan.

- Viszont tudod mit? Néha gondolkozz el ezen. Ha nem szállsz szembe a félelmeiddel, nem fogod legyőzni őket. Aki harcol, veszíthet, aki meg sem próbálja, már veszített is.

Néhány nappal később...

Tom nevetve csukta be a bejárati ajtót Bill mögött, ahogy ránézett. Már megint moziból jöttek haza, és valami hülye romantikus vígjátékot néztek, ami nem igazán kötötte le a figyelmét. Viszont Billét annál inkább, aki hol vigyorogva, hol fintorogva ecsetelte egész úton, hogy mi volt az, ami tetszett neki a filmben, és mi az, ami nem, és a pörgése Tomot is nevetésre késztette.

- Figyelsz te rám egyáltalán, vagy csak ott elnevetgélsz magadban? - kérdezte Bill hirtelen.

- Mi van, ha mindkettő?

Tom meg sem várta Bill válaszát, a falhoz nyomta és megcsókolta, Bill pedig a nyaka köré fonta a karjait. Tom közben óvatosan felemelte,  és elindult a hálószoba irányába, és odaérve, amint lefektette az ágyra, azonnal fölé támaszkodott, és úgy csókolta tovább. Már majdnem odanyúlt, hogy megszabadítsa a ruháitól, de eszébe jutott, amit Bill legutóbb mondott, így hamar letett a tervéről, és hirtelen a csókot is megszakította.

- Elgondolkoztam azon, amit a múltkor mondtál - szólalt meg Bill -, és nagyon is igazad van. Szóval ne hagyd abba.

Tom, nem is válaszolt szóban, helyette a tetteivel csinálta. Újra Billhez hajolt, és lefejtette róla a vékony felsőt, aki bármilyen zokszó nélkül tűrte. Tom ugyanazzal a lendülettel a saját pólóját is lehúzta, és mindkét anyag ugyanarra a sorsra jutott: az ágy mellett, a padlón landolt. Ezután újabb csókcsatába kezdtek bele, Bill halkan nyögdécselt, ahogy Tom az alsó ajkába harapott. Az ajkairól lassan lefelé haladt, és a nyakát hintette be apró csókjaival, miközben a nadrágot is lehúzta Billről. Nem sokkal ezután a saját nadrágját is levette.

- Biztos, hogy akarod? - kérdezte Billtől hirtelen.

Bill pár másodpercig nem válaszolt, mintha gondolkozott volna, de aztán magabiztosan megszólalt. Tudta, mit akart.

- Biztos.

Tom ezután felállt, és a szoba végében kezdett el matatni az egyik szekrényben. Alig pár másodperc múlva megtalálta, amit keresett: egy csomag óvszert és síkosítót. Az ágyhoz visszatérve levette az alsónadrágját - miközben Bill is lehúzta a sajátját -, aztán a fogával feltépte a gumi csomagolását, felgörgette, és bekente magát síkosítóval, aztán az ujjaira is kent valamennyit. Újra odahajolt Billhez, és sokadjára is megcsókolta, és Bill, most már jobban felbátorodva Tom ajkaiba harapott, és a tarkójánál fogva közelebb rántotta magához. Miután szétváltak - levegőhiány miatt -, Bill fölé térdelt, aki engedékenyen, ugyan kicsit habozva széttárta a lábait. Tom ekkor csak az egyik, síkosítóval bekent ujját dugta be, mire Bill felnyögött. Tom várt egy kicsit, hogy megszokja, aztán bedugta a másik ujját is, és a harmadikkal folytatta.

- Ne cseszekedj már annyit - nyögött fel Bill hangosan. - Akarlak.

Tom nem gondolkozott sokat, nem sokkal később kihúzta az ujjait. Szinte rögtön ezután, Bill felnyögött, amint megérezte magában Tom férfiasságát. Ismerős érzés volt, mégis idegen, hiszen a múltjából borzalmas emlékek kötötték hozzá, most mégis élvezte.

- Vigyázni fogok rád - suttogta Tom Bill bőrébe, amint közel hajolt hozzá. Bill érezte, ahogy végigfut a hideg a gerincén Tom leheletének hatására. - Ha fáj, vagy ha kényelmetlenül érzed magad, egy szavadba kerül, és azonnal befejezem.

Tom ezután lassan kezdett el mozogni, és finomakat lökött rajta halk nyögések kíséretében. Lassacskán gyorsított a tempón, de végig odafigyelt rá, hogy még véletlenül se okozzon túl nagy fájdalmat Bill számára. Azonban egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármelyik pillanatban rászólt volna, hogy hagyja abba. Ha az elején félt is egy kicsit, a félelme mostanra már rég elszállt. Végül már egész gyors volt tempójuk, a nyögéseik és sóhajaik pedig az idő teltével együtt egyre hangosabbak lettek.

- Ah, Tom! - kiáltott fel Bill hirtelen, mielőtt elélvezett volna.

Néhány másodperc után Tom is ment vele, aztán ledobta magát az ágyra. Szaporán vették a levegőt, és mindkettejük arcán valami földöntúli vigyor ült. Ahogy a légzése visszaállt a normális állapotába, Tom felállt, és kidobta a használt óvszert, aztán visszafeküdt, és szorosan a karjai közé zárta Bill testét.

- Ugye tudod, hogy imádlak? - kérdezte Tom egy idő után.

- Mondtad már egy párszor - mosolyodott el Bill. - Viszont nekem mondanivalóm lenne a számodra - vett nagy levegőt. - Amikor ideköltöztem, azt hittem, hogy lesz egy pár szomszédom, akikkel jóban leszek valamennyire, még ha nem is baráti szinten, és félig-meddig beilleszkedek, eléldegélek, aztán vagy maradok, vagy költözök megint. Azt hittem, ez is olyan lesz, amilyenek az előző városok voltak, de rájöttem, hogy nem. Most tökéletes életem van, és ezért csak neked tartozom köszönettel.

~ Vége ~