Next Door 8. rész

Sziasztok!:) Az utóbbi két-három részben eléggé bepörgött a sztori, így most el kell, hogy keserítselek titeket, mert ez nem igazán lesz olyan izgalmas. De azért remélem, tetszeni fog! :) Annyit előre elárulok, hogy a következő rész sokkal jobb lesz.

Next Door - 8. rész - Egy köteg pénz

Ahogy Tom befejezte a mesélést, Bill volt a soros, hogy elképedjen. Nem hitte volna, hogy ennyi közös van a múltjukban, és nem számított rá, hogy Tom ilyen szinten érteni fogja a szenvedését.

- Uh, basszus - szólalt meg Bill. - Szóval megszöktél otthonról?

- Ja. Nem lehetett tovább elviselni. Tizenhat voltam akkor, a gimit se jártam ki teljesen. De a sebhelyemet kilenc évesen szereztem, és még azután annyi éven át tűrtem, előtte nem volt merszem lelépni. Anyám, miután hozzám hasonlóan lelépett, nem találkoztam vele, apám pedig nem hiszem, hogy valaha is keresett.

- Ha se a gimit, se a fősulit nem jártad ki, és gondolom, külön tanfolyamra se mentél, vagyis nem volt képzettséged, hogy találtál munkát? - kérdezte.

- Egyszer találkoztam valami csajjal, aki megsajnált, az apja egy ismerőséé volt akkoriban a műhely, úgyhogy beintézte nekem. Azóta a pasas már eladta, a mostani tulaj elég seggfej, de ez van. Előtte nem sok kellett, hogy csöves legyek, olcsó, lepukkant szállodákban aludtam, esetleg néha bekéredzkedtem egy-két házba, bár ritkán engedték, hogy egy tök ismeretlen ott aludjon. Muszáj a gyökér főnököt, meg a kevés fizut elviselnem, ha nem akarok megint oda kerülni, ahonnan indultam. Most se sokkal jobb, mert a ruháim elég szerencsétlenek, elhordottak, meg minden, a telefonom se működik rendesen, de legalább állandó lakásom van - vont vállat.

- Most menj, mert ha tovább maradsz, elkésel.

Tom rápillantott a falon lévő órára. Billnek igaza volt, elbeszélték az időt, és nagyjából annyi ideje volt még, hogy beérjen.

Délután, mikor hazaért, egy köteg pénzt talált az ajtó előtt. Most vagy őrangyala van, vagy Bill tehette oda. Csak ez a két változat létezett, ezek közül kellett döntenie, és egyértelmű, hogy melyik volt a valószínűbb.

Felsóhajtott, elvette a köteget az ajtó előtt, és átsétált a szomszédba, ahol bekopogott.

- Megtaláltad? - vigyorgott rá Bill az ajtót kinyitva.

- Meg, és most vissza is adom.

- Ne már!

- De. Nem fogadhatom el, nem a felelősséged pénzt adni.

- De én akarok. Te mondtad, hogy majdnem utcára kerültél.

- Igen, és az akkor volt, évekkel ezelőtt, nem pedig most, és nem panaszkodásból mondtam.

- Tudom. Viszont tudnod kell, hogy a pénzem nagy részét amúgy sem magamra cseszem el. Másoknak egy fillérje sincs, és nagyobb szükségük van rá, mint nekem, úgyhogy bedobom jótékonykodásra, vagy hajléktalanoknak. Egyesek meg se köszönik, de nem érdekel, mert tudom, hogy jut csináltam vele, és nekem ez számít. Úgyhogy elfogadod és kész!

- Szóval csövesként kezelsz? - Tom megpróbált komolyan nézni, de elnevette magát a saját kérdésén. Nem, ezt még ő sem gondolhatta komolyan.

- Látom, a lényeg az lejött - nevetett. - Szóval?

- Légy boldog - mondta, aztán a zsebe mélyére rejtette a pénzt.

- Te is, mert azt csinálsz vele, amit akarsz. Kivétel a cigi. Ha azt veszel rajta, akkor én nyírlak ki.

- Te. Kinyírsz engem... - vigyorgott az ötleten. - Úgyse nyírnál ki.

- De attól még fenyegetőzhetek vele, nem? Jobban félsz - nevetett.

- Igen, félek, egyenesen remegek - forgatta a szemét. - Viszont cserébe elrángatlak valahová.

- Mindjárt este van, hova ilyenkor már? - értetlenkedett.

- Esténként még jobb is. Öltözz át valamibe, ami kényelmesebb. Én is mindjárt jövök, csak én is átveszek valami mást, ami nem olajos és benzines.

Tom, mondata befejeztével el is viharzott, ezzel Billt egyedül hagyva, aki csak találgatni tudott, hogy mi lesz. Végül, mikor észbe kapott, bement, hogy átöltözzön.

Nagyjából negyed órával később egy Bill számára ismeretlen környék felé tartottak. Tom azért sem árulta el neki, hogy hová mennek. Közben elkezdett lemenni a nap, de még mindig kellemesen meleg volt, ahogy a nyári estéken szokott. Nem ők voltak az egyetlenek, akik ilyenkor mentek ki, mikor nem tűzött annyira a nap. A legtöbb ember akkor ment ki sétálni, futni, kutyát sétáltatni, és az általános szabadtéri hobbijaikat végezni.

Amikor odaértek a városnak a bizonyos aznapra kinézett pontjára, és Tom kijelentette, hogy megérkeztek, Billnek elállt a szava. Miért nem tudott eddig erről a helyről?